Vajon a szerelmi bánatra az elvágyódás univerzális reakció? Az Alpaca Beat Bármerre jártál című klipje is épp ezt tűnik igazolni. Mutatjuk is. Exkluzív premier.
Az Alpaca Beat legénysége /// Fotó: Sinco
Ez most már hivatalos: ha szerelmi bánat emészti az ember lelkét, akkor a felejtés legjobb ellenszere a road movie – elvágyódás páros. Bő húsz éve agyalok már ezen a problematikán – még ’98-ban Teázás művészete címen egy esetlen amatőrfilmet is forgattunk a témáról –, és úgy néz ki, valahogy az emberiség mindig egy helyre lyukad ki, ha épp szakít, vagy kifele megy egy kapcsolatból: bambán bámulja a horizontot, és minden áron autóba akar pattani, vagy ha az nincs, mindenképp útra kellni (ha nincs más, gyalog), a lényeg, minél messzebb legyen az adott tartózkodási helyétől. (Jó, ha végképp nem lehet menni, akkor ott van David Lynch két klasszikusa, a Lost Highway és a Mulholland Drive.)
S hogy minek ez a látomásos-filozófiai gyorstalpalóba mártott felvezető? Nos, azért, mert az Alpaca Beat nálunk debütáló klipje (és értelemszerűen, dala), a Bármerre jártál kísértetiesen hasonló reakciót ad a témára, mint több, a kérdést boncolgató alkotás. Elsősorban a képi megoldásokra gondolok: lassú nagytotálok, onnan arcra közelítő, a mimikával ügyesen játszó montázsok viszik magukkal az embert. És tényleg elhisszük, hogy ez most nagyon fáj, hogy a bánat és az emlékek még ott settenkednek a háttérben. Mondjuk, az arcfestés nekem picit sok, de ha ez a művészi koncepció nekik így állt össze, ám legyen.
Maga a felvétel pedig annak fényében különösen ügyes, ha tudjuk, hogy a Bagány Márton (gitár, vokál), Bencze Máté (basszusgitár), Földvári-Nagy Tamás (ének, billentyű) és Kovács Kristóf (dob) felállásban működő zenekar a klipet – Szabó Dénes és Hernáth Csaba közreműködésében – telefonra szerelt objektívekkel valósította meg.
Ami a dalt illeti, kellemesen belesimul a vizuálba, s szinte észrevétlenül ad aláfestést a most akkor menjük ki a világból hangulathoz. Lehetne picit koszosabb, bárdolatlanabb, jobban torzított, s nem csak a basszus. Nem tudom, miért, de nekem a bánatra ez a vonal mindig jobban bejött. Ennek ellenére talán felesleges pattognom, hisz mégis csak szomorúságról van szó, így valami nyers, ösztönös telecasterért lehet hiábavaló hisztiznem.
Mindenesetre az tuti, érdemes lenne őket zajosabb, kevésbé „bánatos, jófiús” közegben is tesztelni. S erre épp mindjárt lesz is alkalom, ugyanis a srácok november 23-án, csütörtökön játszanak majd a budapesti Mika Tivadar Mulatóban a Fák Alatt Zenekar társaságában.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
