Tök komoly, ha nem lenne bolondos. A Belső Parancs és a Külső Kényszerek lemeze egyszerre koncepciózus és b@sz oda kellemesen. Helyzetgyakorlat premierhez.
Az a helyzet, hogy nehéz okosakat mondani, írni a Belső Parancs és a Külső Kényszerek nálunk debütáló kislemezéről, a Belső Velencéről. No, nem azért, mert nem lehet, hanem épp az a fejtörő, hogy mit. A zene egyszerre faék egyszerű és szofisztikált. Lappang benne némi mocskos torzítószag, porlepte garázsfíling, ’80-as, ’90-es évek (magyar)alter, nyers grunge(szerűség). A szövegek az egyik oldalról vizslatva már-már naivak, másrészről viszont –sokadjára nekiveselkedve – a sorok között felsejlik a nagyvárosi bukolika. (Vagy már csak beleképzeljük.)
Ügyes helyzetgyakorlat, mintha koncepció lenne. Közben megvan benne a lehetőség, hogy élőben is rendesen odab@sszon az embernek. Kicsit olyan ez az intróval is épp, hogy egy hangyaf@sznyival több, mint 20 perc, akár egy szétkopott roulette-asztal egy viharvert játékteremben valahol Palm Springs külsőn. Az ember akkor is megtalálja a számítását, ha baromi lelkes Félelem és reszketés Las Vegasban fanatikus, de úgy is, ha szimplán játékfüggő. Merthogy, a feketére ugye úgyis csak egyféleképpen lehet a téteket megtennünk.
Hogy nem beszélek itt össze-vissza, íme itt a Soundcloud-link,
szépen be lehet gyújtani! S míg elvesztek az eklektikában, érdemes továbbgörgetni, mert a formáció egyszemélyes motorját, Toroczkay Andrást is kifaggattuk, mi fán is terem ez az egész.
belső velence by BELSŐPARANCS
A Belső Parancs és a Külső Kényszerek EP-je.
– A Belső Parancs és a Külső Kényszerek egy egyfős zenekar, amely alapjában belőlem áll. A tagság folyamatosan változott, változik, lényegében bátyámon, Toroczkay Balázson kívül. A koncerten játszott dalokból az épp aktuális felállással (rajtunk kívül Fejős Ádám és Studt Bálint) válogattunk, amikor adódott egy lehetőség, és kedv, hogy felvegyünk egyikünk családjának nyaralójában. Fontos megjegyezni, hogy a felvételek egy kb. stúdióminőségű szobában, de azért amatőr módon, házilag készültek, két nap alatt, amiből nagyjából a fele volt a dob. Aztán mikor a keverésre került a sor, úgy döntöttünk, azt is mi csináljuk. Egyfelől anyagi okok miatt, másfelől pedig azért is, mert tökjó mulatság a sávokkal bíbelődni. Közben szóltunk Váii Mikinek, aki bele-belejátszott az amúgy Velencén rögzített dalokba. Ezúton is köszönet neki, ahogy Barlog Karcsinak is a szájharmonikáért a Viliben – foglalta össze a fő paramétereket András.
S ha már b@szatási faktor: „Alapvetően a b@sszunk oda koncerten dolgokat szeretjük, de a kedvenceink között olyanok vannak, a Beatlestől kezdve David Bowie-n át a Pearl Jamig, vagy a Queens of the Stone Age-ig, amelyek ezt a horzsolós attitűdöt a melankolikus, érzékeny hangulatok megvillanásával ellensúlyozzák. A kaleidoszkópszerűen változó dinamikájú albumokat szeretjük, talán mert a mindennapokban is a kollázs-érzést látjuk visszaköszönni. Valamiféle pozitív értelemben vett, dalközpontú pszichedelikus eklektikusság volt a cél. Egyszóval art rock. Ami két szó.”
A dalok egy része egyébként már az első, 2016-ban kijött Nyolc szoba EP-n is felbukkant (TEAV, Fekszem melletted), míg akad, ami a Második csapáson is rajta volt (Hemiola), és persze lettek újak (Vili, Mindent megteszel).
És hogy cukiskodás is legyen, a Vili c. szerzeményhez hasonló keletkezéstörténetet rég hallottunk már. Igazi hétvégi börleszk: a dal „elsősorban a kiskutyámról szól, aki azóta már leszokott az ugatásról, mert elmúlt a szorongása az étkezőasztalnál. Legalábbis kordában tudja tartani.”
Ha pedig élőben is ráizgulnátok az eklektikára, uccu neki, Andrásék április 26-án pénteken, a budapesti Óvóhelyen mutatják majd be a lemezt.
Belső Parancs és a Külső Kényszerek – Óvóhely
2019-04-26 – péntek
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
