Tavaly is irgalmatlan sok zenét hallgattunk meg, választani közülük kész gyötrelem. Azért tettünk egy próbát, és ajánlunk egy-egy személyes kedvencet 2018-ból.
Igen csak sűrűre sikeredett a 2018-as év vége, közben már az is eldőlt, Borka Balogh nyerte a negyedik Az év dala kiírásunk. Viszont talán még nem futottunk ki az időből, hogy a szokásos besztof-kodásunk keretében a kedvenc koncertjeink után bemutassunk pár albumot, amiket rongyosra hallgattunk tavaly. Jöjjön tehát néhány kedvenc szíves hallgatásra így 2019 első hétvégéjére.
Haiku Garden: Where If Not Now
(Balogh Roland)
A szlovén zenekarra még a 2017-es MENT Ljubljanán hívta fel a figyelmemet Tóth Andris (Pixel Cranes), és már az első zsengéik is mutatták, baromi jó irányba halad a csapat. Azévi A38-as koncertjük azonban nem durrant nagyot, viszont idén novemberben oltárit mentek a BUSH-on. A showcase fesztivál egyik legcombosabb koncertjét adták, nem lehetett nem észrevenni, mennyit fejlődtek. Ez érződik a Where If Not Now című idei lemezükön is, megfejelve azzal, hogy zenéjük mind összetettebb, egyre több helyről, hangulatból merítenek, és ez nagyon jót tesz az összképnek.
A Haiku Garden a térség egyik legmenőbb bandájává izmosodott a pszi-rock-torzított-gitárzene halmazban. A Days, Dripping Away című számuk pedig annyira eltalált, hogy napokig (sőt, titkon megvallva, hetekig) ment/megy végtelenített lejátszásban – kevés dal kapott el ilyen durván az elmúlt években. A zenekar fejlődését tehát nagyon érdemes figyelni, ha ügyesek (és remélem, azok [lesznek]), akkor még nagyon sok minden lehet bennük ❤️
Paul McCartney vs Frozen Steak
(Balogh Dani)
El voltam kényeztetve, hiszen a legnagyobb kedvenceim közül többen is albumkiadásra szánták el magukat idén. Jack White Boarding House Reach című lemeze, vagy Courtney Barnett Tell Me How You Really Feel-je csak azért nem nyerhet, mert Paul McCartney számomra egy teljesen más kategória, mint a többi zenész. Márpedig ő is kiadott egy albumot 2018-ban. Az Egypt Station elsőre nem tetszett, másodszorra is csak egy kicsit, most pedig imádom. Nincs helye az okoskodásnak és a jelzőknek, a kritikának meg végképp nincs: Paul dalokat írt, Paul énekel, az élet szép.
Paul McCartney : Egypt Station – 01. Opening Station
Album by : Paul McCartney ————————————————————————- Follow us at : Website : foxglove-studios.mozello.co.il Instagram : foxglove_studios Discord : https://discord.gg/P6pyUnt Twitter : https://twitter.com/foxglove_studio Facebook : https://m.facebook.com/foxgovestudio/ And more content to come! ————————————————————————- Album Details : Releasing year : 2018 Artist : Paul McCartney Album : Egypt Station Credit for : Paul McCartney 01.
És nem szeretnék elmenni a kedvenc magyar felfedezésem mellett se. A Frozen Steak Stardust on the Rooftops of Albuquerque című albuma annyira ötletes és kreatív, hogy öröm hallgatni. Biztos, hogy még sokszor elő fogom venni, 2018 után is.
Little Big: Antipositive (Pt. 1 + Pt. 2)
(Penke Bence)
Én egy kicsit csalok, de tényleg csak egy kicsit. A szentpétervári rave csapat ugyanis két részletben – május 8-án és október 5-én – mutatta be Antipositive anyagát, így ez most két album, de mégis egy.
A lemez munkálatai alatt távozott a csapatból Olympia (a kis növésű hölgy), akit az egyik kreatív agynak tartottak, de a hiánya talán csak jót tett. Érezhetően új úton indultak el Iljics Prusikinék, és a korábbi hardcore irány (Funeral Rave, 2015) után egy rádióbarát, „lakossági” rave albumot hoztak össze, ami kiváló döntés volt. Az első EP ötödik trackje, a LollyBomb például amellett, hogy inkább egy lájti popnóta, mint kattogós teknó, egy politikai állásfoglalás is, ízléses és szórakoztató módon (klip megtekintése kötelező!). A szintén az első részen helyet kapó Faradenza a privát Spotifyomon nyár slágere a maga halandzsa-nyelvével („Denza faradenza, la bokka de la cokka” ❤️), és természetesen klip megtekintése itt is kötelező.
LITTLE BIG – PUNKS NOT DEAD (OFFICIAL MUSIC VIDEO)
NEW ALBUM “ANTIPOSITIVE” BY LITTLE BIG IS ALREADY AVAILABLE ACROSS ALL STREAMING PLATFORMS: https://lnk.to/antipositive LITTLE BIG – punk-rave-band from Saint-Petersburg presents brand new album ANTIPOSITIVE.
Ha mindez nem lenne elég, a második adaggal együtt jött ki az a Skibidi is, és csak azért nem mondom, hogy klip megtekintése kötelező, mert valószínűleg már láttad. Mindenesetre a tánc, és az azzal együtt elindított Skibidi-challenge meghozta számukra a világhírnevet (valójában talán másodszor, ugyanis a 2016-os Big Dick már viral volt, csak azóta mindenki elfelejtette, hogy azok ők).
The Qualitons: Echoes Calling
(Bodó Bence)
Az idei év elég sűrűre sikerült zeneileg, kicsit úgy éreztem magam, mint kisgyerek a cukorka boltban. Apollón látta, hogy a langyosabbra sikerült 2017-es év után bele kell húznia, ráadásul úgy döntött, hogy az én kedvenc zenekaraimat szúrja ki magának. Meg se próbálom felsorolni az idén kijött zseniálisabbnál zseniálisabb anyagokat, de csak a hazaiak közül hirdetnék egy dobogót.
A második és harmadik fokra a Mörk és a Shaibo lép fel, a sorrend hangulatfüggő. A Mörk október utolsó napján hozta ki a Death of Mörk EP-t, amihez lehet tudni, hogy tavasszal érkezik a párja, azzal együtt pedig… na ezzel várjunk a jövő évi összegzésig. A Shaibo Naked Feet albuma, amit jól ki is veséztünk egy cikkben a megjelenése után, végül egyrészt a győztes miatt nem lett nálam első, másrészt pedig azért, mert utána a zenekar azon felállása feloszlott, és Szigeti Zsófi és Nyitrai Péter ketten viszik tovább a zenekart, mindig más és más zenészekkel kiegészülve, az ebből készülő anyagot pedig talán még jobban várom, mint az eddigieket. A lényeg azonban:
2018 legjobb albuma pedig (dobpergés, feszültség, minden hasonló): The Qualitons: Echoes Calling.
Szeretném kiemelni, hogy ahogy elkezdtem írni ezt, akkor döntöttem el, hogy magyar zenekarok szerepelnek majd a listámon, az Echoes Calling viszont mindentől függetlenül nyert. Szerintem ez 2018 legjobb albuma. Hét dal, 44 perc, amelyek közül felesleges volna kiemelni egyet, itt minden van: két dob egy dalban, pszichedelikus hatvanas évek a XXI. században, rádióbarát és nem rádióbarát hosszban és hangszerelésben.
Ez a lemez nem csak, mint dalok összessége zseniális, hanem, mint művészeti ars poetica is megállja a helyét. Mi történik ha a meglévő mintákba belerakom magamat, és kicsit kísérletezek vele? Ezt kell tenni és majd kiderül, aki pedig bármit is temet az előzenétől a rockzenén át a teljes zenekarokig, annak külön ajánlom, semmi nem haldoklik csak átalakul és ez tökéletesen van így.
Ha pedig még nem lenne elég, és nem lett volna meg – mindenképpen hallgassatok rá a 2018-as Az év dala nyertesére, Borka Baloghra is ❤️
Női dalszerző, Borka Balogh nyerte Az év dalát | Ígéretes titánok
Az Amszterdamban élő Borka Trust Me című dala végzett az élen. A Deep Glaze, a DLRM és a Ljubljana után ő az Ígéretes titánok történetének első női győztese.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
