„Aki azt hiszi, hogy reggel felkelünk, és leverünk egy pálinkát, az nem reálisan látja a dolgokat”

Csúszkáló valóságok között imbolygunk a Bohemian Betyars új klipjében, ami most debütál nálunk. A klipről, külföldről és lelkiállapotokról is meséltek a fiúk.

 

Ha egy kilométer számlálót pakolnánk minden zenekarra itthon, akkor valószínű, hogy a Bohemian Betyarsnál mutatná az egyik legtöbbet. Nem csak a színpadi mozgás tekintetében, hanem klasszikus értelmében is. Fél év alatt megjárták Ázsiát és Amerikát is, tapasztalatokat és kapcsolatokat szereztek, no meg persze belefért az is, hogy leforgassanak egy klipet a Csavargó lemezen megjelent, Csúszkálj című dalukhoz is, amit elhoztak hozzánk egy exkluzív premierre.

 

Ennek apropóján ültünk le dumálni Szűcs Leventével és Fehér Gáborral, akik a zenekar körüli ügyekről meséltek, míg Palágyi Máté főszereplő és Mostafa Nóra rendező pedig a klipről készült sztorizgatásba kapcsolódott be.

 

 

– Eddig csak Európában turnéztunk, és most fél év alatt sikerült összehozni Ázsiát és Amerikát is ez egy óriási élmény volt a zenekarnak. – kezdi Gábor. – A két showcase nyílván teljesen különböző volt, a szöuli egy ázsiai szinten nagy rendezvény, amíg az SXSW a világ legnagyobb ilyen jellegű fesztiválja talán, ami nem csak zenészeknek szól, hanem filmesektől kezdve politikai előadókig minden volt, 400 ezer ember ment Austinba idén.

 

Ennyi ember mellett, hogyan is lehet kitűnni egy ilyen kis országból érkezve? Hát rengeteg munkával. – Az alapvető cél az volt, hogy találjunk egy külföldi kiadót, reggel kilenctől este hatig egy héten keresztül minden nap bent is voltunk a központban. Annyi embernek mondtuk el, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, amennyinek csak lehetett. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, hogy ezekből milyen együttműködések születhetnek, az a jövő zenéje, most elküldtünk tengernyi e-mailt és várunk. Brazil showcase fesztivál és japán kiadó embereivel is találkoztunk, ezeknél valószínű lesz is együttműködés szervezési szinten.

 

„Az számít, hogy este a koncerten jó legyél!”

Ez viszont lehet, hogy szétrombolja a megalkotott bohém képet a fiukról, hiszen ennyi munka mellett muszáj szervezettnek lenni.

 

– Lehet, hogy egy rajongó kicsit másra számítana, de aki azt hiszi, hogy mi reggel felkelünk, és leverünk egy pálinkát, az nem reálisan látja a dolgokat. – veszi át a szót a zenekar énekese, Levente. – Egy turné alatt egyébként is energiatakarékos életet kell élni, mert sokat ki tud belőled venni, és az számít, hogy este a koncerten jó legyél, emiatt megéri az ágyban fetrengeni, vagy olvasni pálinkázás helyett.

 

Sok a munka, nagy a szervezettség, de az élményfaktort sem szabad elfelejteni azért. – Imádunk új országokba menni, bármilyen új helyre hívnának, egyből mennénk. Meghívnának Ecuadorba játszani, hiába kicsi a piac, simán lemondanék miatta egy Szigetes fellépést. Az meg, hogy mennyire lehet ezt piaci alapon csinálni, más kérdés, több energiát kell fektetnünk a koncerteken kívüli minőségi dolgok előállítására, ha külföldön is érvényesülni akarunk. Európában koncertről-koncertre adtak minket a szervezők, de Japánba már nem tudunk visszajárni promóterek, minőségi anyagok nélkül, mert akkora pénz és távolság, hogy nem tartható fent. – persze nem tartható fent, de míg Levi beszél, az jut eszembe, hogy ez itthon is milyen nagyot dobhat rajtuk.

 

– Itthon kettéválasztják a szervezők. – folytatja a gondolatot Gabi. – Vannak zenekarok, akik jól futnak külföldön, de ők az itthoni számokkal foglalkoznak, hogy mutasd, mit tudsz vidéken. Ez az ő részükről teljesen érthető is, a rajongóink ilyen téren lelkesebbek, mint a szakma, ők érdeklődnek, hogy milyen volt külföldön, de közben idén van olyan fesztivál ahová nem hívtak vissza. De azért itthon is több fesztiválon játszunk, mint amin nem.

 

„Negyvenévesen nyílván nem fogunk már együtt lakni!”

Ha ez a számtalan színpadi megjelenés és az azt megelőző munka alatti együttlét nem volna elég a fiúknak, akkor sem kell egymás kezét elengedniük, hiszen öten együtt is laknak.

 

 

– Nekem néha azért már sok, én laktam külön is az például teljesen furcsa volt, máshogy találkoztam a fiúkkal, ha két napig nem láttuk egymást, máshogyan beszélgettünk. – az egykori dezertőr pedig nem más, mint a zenekar basszusgitárosa. – Tud nehéz is lenni, de azért óriási szabadságot ad, hogy bármikor ott vagyunk, akkor zenélünk, amikor csak akarunk. De azért tudjuk, hogy nem tart ez örökké, nem kéne kommunában nevelni majd a gyereket.

 

Azért nagyon messzire se kéne költözni. Negyvenévesen nyílván nem fogunk már együtt lakni, de pont valamelyik nap beszéltünk róla, hogy milyen jó is lenne, ha legalább azért közel lennénk öreg napjainkban, és egy játszótérre vinnénk majd a gyerekeinket, legalább ott biztos lehetne dumálni. Mondjuk árnyoldala ennek, hogy sokszor kevésbé vesszük észre, hogy mi van a másikkal, mivel folyamatosan ott van velünk. Lelki dolgokról kevesebbet beszélünk, én például sok depressziós időszakon átmentem, sok problémát ki tudsz alakítani, főleg, ha egy ilyen bizonytalan életet élsz. – veszi sokkal komolyabbra a szót a nagy nevetés közepette a szövegekért főként felelős Levi. – Én amúgy is jobban szeretek olyankor írni, ha szarul vagyok, és általában nem törődöm azzal, hogy ezt majd hallgatni fogják, és ha jól sikerül, akkor megmarad. De ez nem baj, szerintem senki nem lehet csak jól, vagy csak rosszul, megvan a harmónia és ez a fontos.

 

Levi írja a szövegeket, de tudunk vele azonosulni, talán azért is, mert egy helyről jövünk. De mindenki megkérdőjelezi szerintem néha, hogy odavaló-e, amit épp csinál. Jövőre 10 éves a zenekar, és ez nagyon intenzív időszak volt, nagyon sok mindent történt. Sokszor azt érzem, hogy nincs időnk leülni és átgondolni, hogy mi is történt, kicsit kapkodásban vagyunk, de közben imádjuk, és nagyon jó mindenhol ott lenni – véli Gábor.

 

A világ legperverzebb diktatúrájának árnyékában nonstop buliznak

És ha a történelmi Kim Dzsong Un és Mun Dzsein kézfogáskor nem is voltak ott (noha nagyon meghallgattam volna, ahogy Kakas azt kiabálja, látszik magán is meg magán is, hogy jó ember!), a diktatúrák tövében azért kiabáltak a szabadságról.

 

– Szöulban nem áll meg az élet, talán pont az Armageddon hangulat miatt, de folyamatosan bulizó tömegeket látni. Nagyon kedvesek az emberek, nagyon nyitottak. Annyi látszik, hogy nagyon sok a fiatal katona, mert kötelező a sorkatonaság, de semmi mást nem lehet érzékelni, és nincsenek tabuk, mert azt mondják, hogy úgy nem lehet leélni egy életet – foglalja össze Levi Dél-Koreát, ami a világ talán jelenleg legperverzebb diktatúrája, az északi „tesó” mellett létezik erős amerikai szponzorációval.

 

Ezt az érzést viszont talán sokkal inkább Kínában lehet testközelből megtapasztalni, amit Gabi foglal össze:

 

Igazából, mi csak Sanghajban játszottunk, ami teljesen üzleti, így nagyon Európához hasonlít, de mesélték, hogy Peking egy teljesen más világ, így oda nagyon szeretnénk eljutni. Ott működik a cenzúra, erős a punk szcéna is, de ott, ha elkészül az albumod, azt le kell adni és kihúzgálnak belőle, ha valami nem tetszik. De mi, a saját bőrünkön egyik helyen sem éreztünk semmit ebből.

 

 

Hajdú Attila és a japán booker

A showcase-kalandok zárásaként a kedvenc sztorijukról kérdeztem őket, amire pedig magyar kapcsolódási pontok a nagyvilágból című történet következet Gábor tolmácsolásában.

 

– Az ázsiai turnénk utolsó napján még játszhattunk a showcase afterpartyján, ahol ott volt egy fontos japán booker, aki a Fuji Rockot is szervezi. Lejöttünk a színpadról, ő már a backstageben várt, amikor izgatottan kérdeztük, hogy hogy tetszett, akkor belekezdett egy történetbe, hogy ő Buenos Airesben nevelkedett egy Hajdú Attila nevű magyar fiúval együtt, így számára különösen kedvesek a magyarok. Mi ennek nagyon megörültünk, hogy van egy kis előnyünk, aztán kiderült, hogy mi voltunk az első magyar banda, akiket hallott, ami külön plusz pont, ráadásul Balkán promoter is, azt hittük ez túl szép, hogy igaz legyen.

 

Egyeztetni 10 ezer kilométerről internet nélkül? Azt, meg hogy?

Közben persze még belefért az is, hogy forgassanak egy klipet, és már a kiutazáskor tudták, hogy a videót a Csúszkáljra forgatják majd.

 

– Kettős élmény volt, mert erre is figyelnem kellett, fél szemmel helyszíneket keresni a szervezés és zenélés mellett, közben viszont jó volt kicsit valami mással is foglalkozni. – ezt már Palágyi Máté, a klip főszereplője, a zenekar hegedűs-énekese mondja. – Nálam mindig ott volt a jelmezem, így ha volt egy jó hely, már öltöztem is.

 

A klip külön érdekessége, hogy az Ázsiai turné alatt készült, de a rendező, Mostafa Nóra Farida nem volt ott velük a turnén. Máté erre úgy emlékszik, hogy nehéz volt lebeszélni a részleteket a rendezővel 10000 km-ről, internet nélkül. Sok jelenetet át kellett írni a közeg miatt, és itthon is fogattak még olyan jeleneteket, amik már nem fértek bele az idejükbe kint. Összességében viszont elégedettek a klippel, és örülnek, hogy végül elkészült.

 

„Ha egy japán punk nyolcszoknyás kalocsai viseletben sétálgatna az utcán, én biztos odamennék”

Az, hogy ez az ázsiaiakról is elmondható-e, az egy másik kérdés, bár Máté azt, mondja, hogy nem volt probléma. – Szerencsénkre az ázsiaiak nem annyira kötözködőek. Hogyha látnak nyolc magyar bohémot az utcán ordibálni, akkor inkább elfordítják a fejüket, ritkán lépnek közbe. Talán Dani és Mátuci jelenete volt a legkellemetlenebb. Dani jeleneténél keresni kellett egy éttermet, ahol leforgathatjuk a dőzsölést. Az utolsó este sikerült csak találni egyet, amelyiknek van egy asztal az utcán is. Bementem, és berendeltem a leggyomorforgatóbb koreai finomságokat, hogy aztán szertartásosan benyomja őket Danci. Mátuci jelenetét Kyotoban vettük fel, a gésák ősi városában, itt nagyon sokan vannak kimonóban, általában a turisták is bérelnek kimonót, hogy ne lógjanak ki. Tucit igencsak megnézték és kellemetlen is volt, gondoljuk csak el: jön egy japán punk, felvesz egy nyolcszoknyás kalocsai viseletet és sétálgatna az utcán. Hát én biztos odamennék.

 

– Ezeknek a részeknek viszont ugyanúgy fontos szerepük van, mint minden egyes mozzanatnak, fontos szerepe van, ugyanis az emberi mértéktelenség egy eltúlzott formáját mutatja be. – ezt már Nóra teszi hozzá – A gyermeki lelkületű főhős mindenre rácsodálkozik, „csússzon” is bármilyen világba, találkozzon ott a gyarlóságokkal.

 

Azt hiszem a szöveg és a képi tartalom erősen összehangolt. Nagyon sokszor hallottam a dalt, ami egy érdekes metamorfózison ment át. Először egy nagyon lázító, dinamikus tartalommal bírt számomra, majd a szabadság egy más aspektusa jelent meg előtte, ami már sokkal sötétebb, szomorúbb és veszélyesebb – tette hozzá a rendező.

 

Ahogy pedig kiderült számomra, a Bohemian Betyars mind a kettőt ismeri, a teljes szabadságot, annak minden mélységével és magasságával. Hogy ezt vajon sikerült-e átadni? Hát legyetek a döntőbírók ti!

 

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Bodó Bence