Övék volt az Év dala 2016-ban, azóta szétturnézzák Európát. Most a Tilos Maratonon csapnak oda, előtte kaptunk tőlük egy fotóriportot a tavaszi világjárásukról!
Mikor bő két éve először írtunk róluk, már éreztem, a DLRM-ben megvan minden ahhoz, hogy valóban egy tökös és ütős rockzenekarrá váljon. Hála az égnek, a srácok ezt azóta kismilliószor bizonyították már. S nemcsak azért, mert 2016 év végén egy szoros befutóval végül ők nyerték meg az Év dala kiírásunkat, hanem mert azt követően pörgették fel csak igazán a motort, ami azóta is 110 százalékon üzemel. És ez tényleg tiszteletre méltó.
Azóta már többször megjárták Európát, és ezekben a turnéjaikban az az elképesztően vagány, hogy nem szőröztek, fogták a motyót, bedobták a mikrobusz hátuljába, és usgyi neki, irány nagyvilág. Mondhatni kimaxolták az alacsony költségvetésű életérzést, s picit az az érzésem, igazi művészeivé is váltak az elmúlt években. S amellett, hogy két végéről égetik a nitrót rendesen élik a rock and rollerek életét, sokan titkon még irigyek is vagyunk, mert mi is ezt az életet adnánk rendesen. Emögött persze oltári meló is van (amit nem feltétlenül kötnek az orrunkra), viszont kivülről pont annyira vagabond, amennyire sokan azok szeretnének lenni. Persze közben meg mindig történik velük valami hihetetlen, mindig belecsöppenek valami kis kalamajkába, ettől lesz viszont igazán baromi vicces az ő végtelenítettnek tűnő világjárásuk.
Idén tavasszal is útra keltek, messzi nyugatra vitték a magyar pálinka rockzene jó hírét, s ennek mi csak örülhetünk. Így a turné végeztével a srácoktól kaptunk egy több mint fasza, rengeteg képpel megspékelt turnébeszámolót, amit a saját szavaikkal öntöttek formába. S mielőtt ráfordultok a zenekar nem mindennapi élménybeszámolójára, jó, ha mindenki felvési a június 15-ét a naptárba, ugyanis a srácok pénteken a legújabb klipjét épp nálunk premiereztető Bohemian Betyarszal közösen csapnak majd a lovak közé az idei Tilos Maratonon a Dürer Kertben!
Szóval, ne feledjétek ► turnébeszámoló ► DLRM-konci pénteken!!!
Linz. Tavaszi turnénk első külföldi állomásának még frissen és üdén vágtunk neki, ráadásul Linz egyik legmenőbb klubjában volt szerencsénk játszani. Élték sógorék is a magyar rakenrollt, a hangulattal nem volt gond, sem a közönségben, sem a színpadon. A buli után Marcival adtunk egy interjút is valami helyi rádiós arcnak, az emlékeim már megfakultak kissé, de valamiért még a feminizmus is szóba került, a válaszainkért nem vállalok felelősséget. Linzben amúgy a létező legpunkosabb hely, foglalt ház jellegű helyen aludtunk, after gyanánt még elfogyott azért pár üveg törkölypálinka.
Prága. Imádjuk ezt a várost, eddig csak a sörök meg a zsíros csülkök voltak meg, de most a helyi közönség abszolút belopta magát a szívünkbe. Végig ment a veretõs pogó, a Western Spy címû számunknál pedig mindenki vette a lapot, és leguggolt, teli talppal, sarkak a földön, ahogy kell. Az esti pivo-bevitel nyomait bárki felfedezheti a másnap reggeli gyorstalpaló városnéző túránk fényképén.
Frankenthal. A dél-nyugat németországi kisvárosban igazi királyi fogadtatásban részesültünk: nem csak a klub volt iszonyat fullos, de a szállást is egy négy csillagos hotelben intézték nekünk. A backstage dugig volt jobbnál jobb piákkal meg eszméletlen sok kajával, és legalább még a koncert is faszán sikerült. Sajnos, Edi még rohadtul betegeskedett, de miután telenyomtuk mindenféle vénynélküli szerekkel, csak fel kellett állítani a színpadra és már ment is a rakenroll.
Párizs. Szokásos masszív buli Párizsban, harmadjára tértünk ide vissza. A klubot, ahol játszottunk volna, sajnos három nappal (!!!) a buli elõtt bezáratták a hatóságok, úgyhogy, utsó pillanatban átmentettük a koncertet egy másik helyre. Mondhatni, hogy itt már létezik egy „kemény mag”, akik járnak a koncertjeinkre, természetesen most sem hagyták ki bulit.
Pipáltuk a kötelezõ városnézést is. A koncert előtti napon lenéztünk a kedvenc párizsi kocsmánkba, a LePopin-ba, ahol mit ad isten, belefutottunk a Tame Impala két tagjába, Jay Watsonba és Nick Albrookba, akiknek be is mutattuk pálinkaivási szokásainkat. Nickkel jókat dumálgattunk, aztán belevetettük magunkat a párizsi éjszakába.
Lille mindig is a meglepetések városa, az egyik kedvenc helyünk, pont a kiszámíthatatlansága miatt. Harmadjára tértünk vissza a város legpunkabb helyére, éjfél után itt van mindenki, aki még adja az estét. A hely rogyásig megtelt, és ezúttal azt dobta gépezet, hogy Edi táskáját, benne az összes iratával + Kristóf (a kamerásunk) cókmókját is lenyúlták, benne az előző három napi anyaggal – Amszterdam, Belgium és Párizs nagyrésze odaveszett 🙁 Ezt leszámítva több mint jó buli jött össze; itt is van már egy kis bázisunk, akik szétverették az egészet. A képeken még nem tudtuk, hogy Edi már illegál.
Réding. I’m 25 and wild without papers but I don’t give a shite.
Francia autópálya. Edi végre legális, ráadásul a konzulasszony annyira jófej volt, hogy ingyen megkaptuk az ideiglenes papírosokat, úgyhogy a Párizs-Lyon vonalon masszívan ment az ünneplés a buszban.
Lyon. A város fölött, meggyötört fejek, reggeli tompítások, de már mindenki legális.
Aurillac egy kisváros Dél-Franciaország gyönyörű hegyei közt, lakóinak száma csupán 22 ezer fő. Meglepetésből jutott bőven a turné során, de talán az volt a legnagyobb, hogy itt konkrétan annyira vártak minket, hogy lejött kb. az egész város. A hely nemhogy megtelt, de kint a teraszon is „teltház” volt, és ment a tánc meg a pogó. A buli után az after méginkább feltette az i-re a pontot, megszámlálhatatlan nagyszerű emberrel beszégettünk, és poharaztunk. Teletömtek kajával, és az összes helyi piát ledöntötték a torkunkon, de mi tagadás, egyik sem volt ellenünkre.
Folyamatosan azt kérdezte mindenki, hogy mi a fenét keres egy magyar grunge zenekar a francia hegyekben? A választ mi sem nagyon tudtuk, de baromi jól éreztük magunkat, úgyhogy csak örültünk, hogy így alakult és itt lehettünk. A bár tulajdonosa, az öreg Pierre – a nagy medveember, grizzly méretű szívvel – azt mondta, hogy annyira bírta mindenki a cuccot, hogy visszahívott minket a júliusi helyi rockfesztiválra főfellépőnek, úgyhogy alig várjuk a visszatérést.
Barcelona. Első alkalmunk a városban, ahová lejött két kedves barátunk is; egyikük ismerős lehet, mint Angry Bob az azonos című számunk klipjéből. Egész nap a tengerparton vedeltünk, majd észrevettük, épp vontatják a buszunkat, benne az összes cuccal! Úgyhogy meg kellett mentenünk a helyzetet, a parkolóőrök sajnos semmilyen nyelven nem beszéltek, mi meg nem tudunk spanyolul, így ebből az lett, hogy kb. 10 percig Marci olaszul magyarázott (merthogy az valamennyire állítólag hasonló), ők meg katalánul vissza. Nem tudjuk, ki, mit és mennyit értett, főleg, hogy a többiek is becsatlakoztak magyarral, angollal, némettel, de a vége úgy alakult, hogy ledobták a furgont a trailerrõl, mi meg mehettünk végre soundcheckelni a klubba.
Côte d’azur. Vándorzenész számolja a kavicsokat a gyönyörû francia riviérán.
Román határ. Gyönyörűszép április 20-i napunkon végre második próbálkozásra átengedtek a román határon. Egyikőnk otthonhagyta az útlevelét, és ez ott élesben derült ki, úgyhogy volt egy plusz kanyar megint 😀 Nem DLRM a DLRM, ha valaki éppen nem illegális.
Erdély. Óóó, az a híres székely vendégszeretet! Erdélyben nem kell azon izgulni, hogy mit lehet inni koncert után. Székelyudvarhelyen például már második alkalommal volt szerencsénk megkóstolni egy helyi specialitást, a „sapkát”, ami nem más, mint egy feles stroh rum és egy feles absinth összeöntve: a hatást mindenki el tudja képzelni!
Nem is kérdés, nagyon szeretjük Erdélyt, az autónknak azonban kicsit megártott a helyi levegő, a határ átlépése után nem sokkal ugyanis lerobbant az otthonunknak tekinthető Citroenünk. A Nagyvárad-Kolozsvár távot azért még letoltuk vele, kb. olyan 50 km/h-s átlaggal. Miután öt óra alatt megérkeztünk, lenyomtunk egy qrvajó bulit a Living Roomban, másnap meg már azon törtük a fejünket, hogy honnan szerzünk másik buszt, amivel eljutunk a következő koncerthelyszínre. Végül megoldódott a szitu, kedves buszunk is meggyógyult, mi meg folytattuk utunkat Székelylföld irányába!
Hogy ezzel a remekbe szabott csoportképpel zárjuk is ezt a turnébeszámolót! Reméljük, tetszett 🙂 És ne feledjétek, június 15, péntek ► Dürer Kert ► DLRM-Bohemian buli! Ott találkozunk!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
