Ráadásul Liam Watson olyan arcokkal dolgozott már, mint a White Stripes. Mi meg kaptunk egy élménybeszámolóval megspékelt exkluzív fotóriportot az egészről.
A Dungaree legénysége /// Fotók: Takács Borisz / B42 – DiY
Április 16-án Londonba ment stúdiózni a szegedi DUNGAREE, hogy rögzítsék a következő nagylemezünket. A László Gergely (ének), Horváth Zoltán (gitár), Balogh Attila (basszusgitár) és Dencs Dominik (dob) felállásban üzemelő csapat korongjának pedig nem más, mint a Grammy-díjas Liam Watson lesz a producere. Hogy ki is ő? Ő készítette többek közt a White Stripes – Elephant lemezét, valamint három Electric Wizard albumot is, de még lehetne sorolni jópár nevet.
A kiruccanás végeztével pedig kaptunk egy remek fotóriportot a turnéról. A képek Takács Borisz szemét dícsérik, míg az élménybeszámoló szövegét Attila szállította. Lehet szépen végigpörgetni, aztán, ha kedvet kaptatok, meglesni őket élőben – a zenekar holnap, május 10-én a budapesti Dürer Kertben zenél majd az Alone In The Moon és a Trick, míg május 26-án meg a székesfehérvári Petőfi Kultúrtanszéken Apey és őscimbijeink, a The Royal Freak Out társaságában zenélnek. Május 19-én közben még Szatmárnémetibe is átruccannak.
Öt napra terveztük a stúdióidőt Liammel, már maga a bejutás is kihívás volt, egy nagyjából 2 méter széles kapun kellett naponta betolatnunk a busszal. Ő maga olyannyira brit volt, mint, amire számítottunk. Megállás nélkül főzte a teát, ingben, bőrcipőben és öltönynadrágban.
Rögtön az első nap meg is kaptuk a leb@szást (bocs!) Liamtől. Megkérdeztük: „Mi lesz a menete a felvételeknek?” Mondta, hogy természetesen élőben. Oké – feleltük, de visszatérő probléma, általában mindenhol, hogy hangosak vagyunk eléggé. Kérdés, hogy így stúdiókörülmények közt, egyszerre a két gitár és dob működik-e. Erre szemrebbenés nélkül, pókerarccal azt felelte: „szerintem tudom mit csinálok”. Nem telt el sok idő, beállítottunk mindent a helyére, hangerő a szokásos ordenáré fokozaton. De a lehallgató szobában úgy szólt minden, mint a mesében. Nem is igazán akatruk elhinni.
Magáról a stúdióról sajnos (és érthető okokból) nem sok képet készíthettünk. Volt egy szép nagy feljátszó része, mérnöki pontosságú akusztikai megoldásokkal, illetve egy kontrol szoba, ami úgy nézett ki, mint egy űrállomás.
A felvételekkel a vártnál sokkal jobban haladtunk. Mivel az egész lemez szalagra ment, ezért nincs lehetőség se digitális javításra, se autotune-ra, se más kényelmi dologra, amikre amúgy lehetne támaszkodni manapság. Minden dalnak elejétől a végéig tökéletesen fel kellett mennie. Ezért aztán mi is meglepődtünk, hogy szinte az összes szám felment a második vagy a harmadik próbálkozásra. Hozzá kell tennünk, hogy a dalok készen voltak teljesen, nem sok variálást csináltunk a stúdióban, egyedül pár dolog akadt, amit Liam hozzátett, vagy korrigált a saját füle szerint.
Hétfőn érkeztünk a stúdióba és csütörtök délután 3-ra végeztünk minden felvétellel, az összes extra résszel, és kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mit is tartogat még ez az ember a tarsolyában. A felvételek után csak annyit mondott, hogy tesz már egy kis atmoszférát az énekre az egyik dalnál. Ezek után vagy fél órán keresztül kábeleket dugdosott, szalagokat fűzött fel, orsózott, forgatott, műszereket nézett. Felfogni se tudtuk, hogy mit csinál, kérdezni meg végképp nem akartunk, mert látszott rajta, hogy nagyon belelendült.
A végeredménytől, amikor meghallottuk, konkrétan a bőgés határáig jutottunk, hogy ezt meg hogy az úristenbe csinálta. Twin Peaks szerű visszafele de előrebeszélő effektet csinált a fő éneksáv alá, mindezt szalagokkal. Hátborzongató volt hallani és látni, ahogy ezt a folyamatot végigvitte, majd egy kaján mosollyal nyugtázta a döbbenetet az arcunkon.
(Az a fránya kis Grammy díj ott figyel a szekrény tetején, 2 napba telt mire észrevettük, ja és az a nagy piros izé volt a telefonja, ami csörgött néha)
Liam ennek ellenére tényelg egy tüneményes ember, eszméletlen őszinte és kész profi. Az egyszerűség híve. Sokat beszéltünk vele, de, amit egy életre megjegyeztünk, az a gondolata, amikor kérdeztük, hogy miért analóg. Annyit mondott csak, hogy ő nem egy képernyőn akarja nézni a zenét, hogy mi történik, hanem hallani akarja. Ha egy monitoron kéne dolgoznia, akkor inkább másik szakmát keresne.
A lemezt ő mixeli, de a masterelést Noel Summerville készíti majd. Többek közt ő masterelte a Liam által készített White Stripes lemezt is, amiért Grammy-díjra jelölték, de Clash, Ramones, Kraftwerk, Nirvana, Sleep, Napalm Death, Electric Wizard meg még vagy ezer előadónak masterelt korábban.
A stúdiózás után négy koncertünk volt: kettő Londonban, egy Guildfordban és egy Brightonban. A dél-londonira Greenwich-ben egy igazi füstös angol pubban került sor, óriás fa söntéssel a kocsma közepén. S lehetett érezni, errefelé teljesen más a zene kultúrája, mint nálunk. Itt a 15 évestől a 60 évesig mindenki megfordul mindenféle koncerten.
Guildfordban a város legöregebb helyén játszottunk a Star Inn-ben. A hely 1600-ban épült, 1700 óta üzemel kocsma és fogadóként, ám ebből mára csak a kocsma funkció maradt. Az egész úgy nézett ki, mintha a Gyűrűk Ura egyik helyszínén lennénk, annyi különbséggel, hogy minden patika állapotban volt, míg a ház mögé felhúztak egy 300 fős koncerttermet. Egy magyar buli keretei közt léptünk fel a kint élő magyar közösségnek.
Mivel a legtöbb viktoriánus-kori sorházat nem lehet felfele bővíteni, ezért az angolok ásnak. A brightoni buli egy 3 szintes kocsmában volt, ami nem meglepően lefele mélyült 3 szintesre.
Az utolsó koncertünkre Londonban került sor a Nambucca nevű klubban. Elég különleges zenekarok szoktak ott fellépni, Liam Gallagher is gyakran megfordul arrafele, habár nem zenélni, hanem inkább porszívózni 😉 De gyakran koncertezik ott stúdiósógorunk a Wolf Alice, akik elég menő név lettek az elmúlt időszakban, a Szigeten is játszanak az idén.
Remek két hét volt ez a zenekar történetében! Kívánjuk mindenkinek, hogy megtapasztalja, milyen is ez az egész. Természetesen a tervünk az, hogy ősszel visszatérünk, mivel több helyre visszavárnak. Ja, és az új lemez a tervek szerint szemptemberben érkezik majd.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
