Új értelmet nyert A diktátor

Egy nagyon okos, társadalomkritikus videoklipet készített az Ed Is On. A banda ezzel orwelli és chaplini magaslatokba jutott. Életre kel a posztmodern diktatúra 2.0.

 

Még február közepén se járunk, de az Ed Is On egy olyan erős klippel jelentkezett, ami tuti ott lesz az idei legjobbak között. A zene se szól című dalukra forgatott anyag pedig annyira okos, leheletfinom társadalomkritika, hogy nekem még a lélegzetem is elakadt, amikor először megnéztem.

 

Csak ültem a gépem előtt a hirtelen jött hatalmas magányomban, és újra és újra lejátszottam a klipet, miközben azon morfondíroztam, hogyan is kezdjek bele a cikkembe. A dal és a most frissen ráhegesztett képi világa ugyanis borzasztóan erős. Nagyon, de nagyon elgondolkodtató. Nem kicsit, nagyon! Nem is tudtam elsőre, mire érdemes ráirányítanom a figyelmet.

 

Aztán az jutott eszembe, ha Chaplin megnézné a kisfilmet, tuti elismerően füttyentene egyet, mondván, elkészült A diktátor 2.0 trailere. Ugyancsak őszintén kacsintana George Orwell is, s hirtelen összeérnének az elnyomást vizionáló alkotók idővonalai.

 

A zene se szól, úgy kritizál elképesztően sok mindent, hogy közben nem primitíven bántó, inkább gondolatébresztő, tele elegáns fricskával. A fanyar szöveg mögött megannyi, a fogyasztói tömegkultúrára kimondottan kínos felvetés lapul, amit ennél nehéz lehengerlőbben bedobni a közbe, véres kardként megturnéztatni az országban.

 

A Kert a kerti törpöké

Külön öröm, hogy a dalban épp a velős – a politikai pamfletek világát idéző – tartalom ural minden hangalakot. S az olyan szófordulatok, mint

 

„a túlszaporodásnak ez az ára, hogy gyengék nem jutnak be a menzára… (vagy) a gyilkos szándék máris igazolható, hogy Magyarország a magyaroké, a Kert meg a kerti törpöké…”

 

teszik igazán selymessé az oda-odaszúrogatást.

 

S noha az egész Ígéretes titánok koncepciója a politikamentes, kizárólag a pöpec magyar zenei tartalom bemutatása, itt mégis szembetalálkozunk az aktuálpolitikai kihívásokkal. A becses közt, az egyént bombázó posztmodern politikai pop-celebszemét létforma inváziója elevenedik meg itt pár röpke percre.

 

Hiánycikk

Ezt pedig jelen esetben nagyon is hasznosnak találom. Főleg, mert valahogy teljesen eltűntek az ilyen elegáns politikailag inkorrekt megállapítások, problémafelvetések a dalszövegekből. Pedig ezekre ma talán jobban szükségünk lenne, mint mondjuk volt tizenöt éve. (Jó, kedves barátaim, a rovatunknak induló dalt is író Szabadtéri 4 akkordos Performansz például üdítő kivétel, főleg a kárpótlási jegy halmok mögül nézve a Rózsadombról, haha!)

 

Szóval, hajrá Ed Is On! S remélem, a srácok nem fognak leszállni erről a vonatról a jövőben sem!

 

Ha pedig eddig mindenki kibírta csacska eszmefuttatásom, ím, itt a várva várt alkotás, szíves fogyasztásra. A hajtás után pedig a zenekar énekes-basszusgitárosát, nem mellesleg a Katona József Színház oszlopos tagját, Tasnádi Bencét is kifaggattam a klipről.

 

 

Már a szám dalszövege is egy kemény témavezetésű klipet ígért, s elképesztően szuggesztívre sikeredett a vizuális világa. Nekem egyből Chaplin A diktátor című filmjének kockái ugrottak be. Jó felé kapisgálok, ha előképet keresek?

Megtisztel az asszociáció, de nem merült fel Chaplin filmje az előkészületek során. Egyszerűen arra gondoltunk, hogy a dalszöveget, mint afféle nihilista politikai programbeszédet elmondani, hatásos lehet. Forrásként inkább a tavalyi évad bemutatói, a Marat/Sade és a Kurázsi mama és gyermekei ihlettek meg.

 

Picit a szövegnél maradva, az okos társadalomkritika üt a legjobban, már pedig A zene se szól pont ilyen. Vajon az emberek mennyire értik, mennyire figyelnek az ilyen típusú szövegre? Milyen visszajelzést kaptatok például ezzel a dalotokkal kapcsolatban?

Nem érkeztek konkrét visszajelzések, hanyagolt számnak tűnt a lemezen, emiatt a menedzserünk kicsit aggódott is, miért pont ebből szeretnénk klipet csinálni. De makacs voltam, mert úgy éreztem, magyarázatra szorul a dal, szerettem volna még érthetőbben kifejezni magam. Ennek ellenére, azt hiszem, éppen azoknak a figyelmét fogja elkerülni, akiknek meg kellene hallaniuk, miről szól. Ahogyan ez lenni szokott. Haha!

 

A ’90-es évek óta szépen lassan kikoptunk a fogyasztói társadalmunkat és akár a politikai berendezkedésünket tényleg parádésan kritizáló dalszövegekből. Ezen ti változtatnátok? Egyáltalán lehet-e változtatni? Nagyon úgy érzem ugyanis, hogy a zeneszemét nem akar okosan elgondolkodtatni.

Ha akarnánk, se tudnánk ezen változtatni. Ami bugyuta, tingli-tangli, felszínes, az mindig népszerűbb lesz annál, ami némi gondolkodásra szólítja a szellemet. Ezzel nincs baj, mert ha Máté Péterre vagy Szécsi Pálra gondolok, az egyszerű is tud igényes és zsigeri lenni. Nagyobb probléma, hogy a manapság elszabadult bugyutaság, végtelenül elgondolkodtatónak hiszi magát.

 

Egy picit az alkotómunkáról is szót ejtve, hogyan állt össze a klip forgatókönyve? Mennyit izzadtatok vele? Hol vettétek fel és mennyi meló volt, hogy ez legyen a végeredmény, amit látunk?

Tóth Gergely rendezővel kétszer találkoztunk előzetesen. Ötleteltünk, referenciákat nézegettünk, és megállapodtunk az alapokban: utcai bunyókat, katonai felvonulásokat fogunk vetíteni a zenekarra és a jelenlévőkre, s ehhez a Katona József Színház díszletét szemeltük ki kényelmi és anyagi megfontolásból. Szerettük volna továbbá, ha a látvány valamiképpen megidézné a középkori haláltánc műfaj motívumvilágát. Tartottunk egy terepszemlét, ahol az operatőr megálmodta ezt a monokróm színhatást, melynek segítségével a különböző vetítendő videókat össze tudtuk vasalni az élő képpel. Összesen 14 órát forgattunk egy nap leforgása alatt, két részletben, mert este előadás volt a színházban, így öt óra szünetre kényszerült a stáb. Amúgy a videók zöme a bámészkodók telefonjaival spontán rögzített, majd youtube-ra feltöltött, rossz felbontású anyag, de az erőszakot annyira imádják az emberek, hogy meg merem kockáztatni, a klip soha nem lesz olyan nézett, mint az eredeti videók bármelyike. Ne legyen igazam!

 

Nemrég két új tag (Héjja Kati és Szilágyi Marci) érkezett a zenekarba, épp ezért meg kell kérdeznem, rajtad kívül a csapat többi tagjának a klipben végig zsákkal letakart fejei finom utalás minderre?

Örülök a kérdésnek, mert tartottam tőle, hogy többen a fejemre olvassák majd, hogy koncepciónak álcázva orvul zsákokat húzok a zenészekre. Ennek több oka volt. Egyrészt, hogy a hangfelvételen még az előző két tag játszik, s ugyan áldásukat adták a klipre, el akartuk kerülni az esetleges félreértéseket. Másrészt mivel fogalmunk sem volt, mi sül ki ebből a vízióból, a frissen csatlakozott zenészeket nem akartam kitenni annak, hogy arcukat adják a mániámhoz. Ódzkodtunk egyfajta civilségtől is, Szabolcsról (a banda gitárosa) például tudom, hogy nem kedveli a kamerát, számára bőven elég, hogy szerelme, a Fender Stratocaster megcsillan a projektorfényben. Harmadrészről pedig, nem utolsósorban, erős benyomást akartunk kelteni, így.

 

Ez a cikk a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.02.12.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland