A Gyöngytyúk önkéntelenül is olyan, mintha egy vegán himnusz lenne

Újabb agymenéssel sokkol orvos cimboránk, Gidnim’Rém. A Gyöngytyúk egy rém kellemetlen hat perc, de maga az emberi gyarlóság. Vigyázat, felkavaró tartalom!

 

Trágya, már megint trágya! – valahogy mindig ez a Biff Tannen mondat ugrik be a Vissza a jövőbe trilógiából, ha meghallgatok egy új Gidnim’Rém számot. Persze nem szó szerint értem én – s remélem a régi cimboraságra tekintettel a szerző, Urbán Bence is megbocsát nekem ezért a hasonlatért –, de gyakorlatilag biztos vagyok benne, hogy ezt gondolja szinte mindenki, aki először találkozik a civilben orvosként praktizáló debreceni előadó valamelyik dalával.

 

A Rém-számokat ugyanis nem lehet sehová se tenni. De tényleg! Úgy állnak a kietlen pusztában magányosan, mint Petőfi Sándor árva gémeskútja délibábra szomjazva. Megközelítőleg sem lehet belőni, hogy most akkor ezek mi a rosszsebek (haha!), a hangulatuk pedig annyira hektikus, hogy ha épp nincs egy rezgésszámon az ember velük, akkor képtelenség megemészteni őket.

 

Pontosan ilyen a nemrég kipattintott új dabab, a Gyöngytyúk is. Elsőre egy infantilis, együgyű, egyúttal perverz sztori bontakozik ki az ember előtt: vajon mit gondolhat egy szerencsétlen szárnyas arról, hogy bizony a gonosz ember megeszi őt. Nem vegánnak való vidék, az tuti!

 

Ami a zenét illeti, az meg konkrétan valami minimáltechnós izé, bigyó, elektrovalami, amiben a ritmusra kántál, szövegel Bence. Van még némi kánon is, de ennyi! A tisztes, de még a hibbant undergroundhoz edzett polgár meg közben agyf@szt kap, mialatt a refrén második részét üvölti:

 

Süsd ki olajban a szárnyaim b@szdmeg / A maradékomat a dögkútra vessed

 

 

Ha pedig kidühöngtük magunkat, akkor így picit megnyugodva, két dolog villanhat be a dalról: önkéntelenül, avagy sem, de kérem szépen, micsoda vega-vegán himnusz született itt a szemünk láttára! Aki ugyanis hipnotikusan koncentrál a szövegre, egy jó ideig tuti nem fog húst kívánni, az agyvelőről már nem is beszélve. Annyira naturalista az egész, hogy nem lehet a gyomrot kivonni az értelmezésből. Mondanám, szárnyasemésztés-kontextus rám így még nem volt hatással. S nem az agyamra, hanem a gyomromba költözött elmémre! Persze mindez akkor hat ennyire szuggesztíven, ha a szavak szó szerinti értelmét fürkésszük. Mert ha elmerülünk a mögöttes tartalomba, akkor meg sok mindent beleláthatunk a fogyasztói társadalom kritikájától a társas kapcsolatokig. Szabad a gazda!

 

Közben meg ott zakatol az „ezt amúgy ki a búbánat, és hol hallgatja meg” örök kérdése, nem beszélve arról, az ilyen zene (?) hova való, milyen színtér képes ezt befogadni? Nem könnyű csomag ez, s tudom, a Gidnim’Rémnek ezzel minden egyes alkalommal meg kell küzdenie. Mert sose lesz konvencionális. Sem zeneileg, sem szövegileg, ahogy élőben se igen sok megszokott sémát követ Bence. Előbbi kettőn nincs is értelme változtatni, viszont a koncertmegvalósításon lenne értelme csiszolni. Már csak azért is, hogy ne csak tíz-tizenöt átszellemült ember tudja befogadni. A legutóbbi szimplás fellépésén lehetett is látni, hogy sokakat be tudna szippantani ez az egész, ahogy lassan teltház is lett (!!!), de a sok megállás, váratlan váltás, ritmusingadozás, sajnos, a többséget kizökkenti a transzból.

 

Amúgy a Gyöngytyúk is simán elférne valami elmeroggyant, alkalmazott művészettel fűszerezett elektronikus zúgpartin. Nekem pl. egy lepukkant berlini hangárbuli villant be, ahol hajnal négy fele felcsendülne ez a dal, miközben már mindenki kellőképp beleélte magát a sötét elektróba. Kéz a kézben járhatna a dolog.

 

Addig is Bence törheti a fejét azon, hogy miként lehetne picit oldottabb elemekkel közönségbarátabbá tenni mindezt egy fellépésen. Mert azt hiszem, esetében ez a kulcsa mindennek.

 

Aki szeretne olvasni, további dalokat hallgatni tőle, időrendben többek között ITT, ITT, ITT, ITT és ITT találja a korábbi Rém-cikkeinket.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland