Így már értjük, hogy jön össze ilyen erős line-up minden évben. A kezdeményezés meg talán véget vethet az indokolatlanul túltolt elmebajnak is. Szerintünk.
Jövő szerdán kezdődik a brit könnyűzenei fesztiválok zászlóshajója, a Glastonbury, s noha a világ egyik legnépszerűbb ilyen jellegű rendezvénye, most kiderült, eléggé bekeményítettek, már ami a fellépti díjakat illeti. A rendezvény egyik fő szervezője, az alapító, Michael Eavis lánya, Emily a BBC 6 rádióadónak nyilatkozva ugyanis elmondta, az előadóknak a máshol megszokott gázsijuk mindössze tizedét fizetik ki. – Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy annyi pénzt kitermeljünk – mondta, ami elsőre meglepőnek tűnhet, mert mégis csak egy nagy fesztiválról van szó, ahol egyébként mindenkinek óriási presztízs játszania.
A szervezők ugyanakkor leszögezték, a Glastonbury célja nem a profitmaximalizálás, s ami többletként jelentkezik, azt három civil szervezet, az Oxfam, a WaterAid és a Greenpeace között osztják el. Így köszönik szépen a fellépőknek, de ők ennyit tudnak fizetni, ha tetszik, ha nem.
A fellépti díjak az elmúlt bő évtizedben ugrottak meg elképesztően. Elsősorban azért, mert a fizikai hanghordozók eladásának csökkenése miatt a zenészek legfontosabb bevételi forrása a turnézás lett, az egyre szaporodó fesztiválok meg közben egymásra ígértek a felkapottabb előadók megszerzéséért, így tényleg elszabadultak az árak. S ez mindenhol így van, a Szigetnek tavaly például Rihannáért egymillió dollárt kellett kifizetnie, s neki Nagy-Britanniában is ugyanennyit csengetnek ki.
Ami amúgy az elmúlt évek gázsijait illeti, egyszer Michael Eavis már kikotyogta, miközben mondjuk Paul McCartney nagyjából olyan 4 millió fontot kér egy-egy koncertért, addig ő 200 ezret fizetett neki, ahogy ugyanennyiért zúzott a Coldplay is. Közben tudjuk, hogy az egymilliós fellépti díj egyre többeknél kb. olyan, mint a levegővétel. Azzal egyébként, hogy a Glastonbury elismerte, hogy nem fizeti ki a piaci árfekvést, akár egy gázsinormalizálódási folyamatot is elindíthat. S itt nem arról van szó, hogy fizessenek kevesebbet az előadóknak, hanem az elmebaj szintű összegek mérséklődhetnének. Hogy ne legyenek egyre áthidalhatatlanabbak a kezdők, újak és a veteránok, szarrá sztárolt arcok közötti különbségek.
Ez a bejelentés közben mindenképp jó hír a Sziget számára, mondván, így érthető, ők miért nem tudnak egy fele annyira erős line-upot összehozni, mint amilyen a Glaston. Tizedáron ugyanis nem nehéz, főleg, ha tudjuk, kb. mindenki ott szeretne játszani, tényleg!
A dolog még egy anomáliára is rávilágított. Évek óta azon zsörtölődök, hogyan lehetséges az, hogy a Glastonbury és a Sziget bérletárai egy szinten mozognak. Az idén ez például így alakult: Sziget – hétnapos, 99 ezer forint, míg az ötnapos Glaston tikett 238 font, azaz nagyjából 87 ezer forint. (Jó a piaárakat ne hasonlítsuk össze, mert abban még most is fényévekkel vezet a Sziget, nem hiába a látogatók 85 százaléka évek óta elsősorban nyugat-európai.) Szóval, úgy néz ki, így a jegyárakat sem kell az égig dobni, viszont pár óra alatt elkapkodják a briteknél az összeset, így oda szinte lehetetlen eljutni.
S hogy milyen egy jó Glaston, ebből a „rajongói” összefoglalóból nagyon jól érződik.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
