Az ujjakon keserédes és játékos dallamokat pötyögtet a harmat. Itt a Titánok következő bemutatkozója.
Sex In The Black Hole: forEPlay. Erről lesz szó. Az első kifejezés a most bemutatkozó zenekar neve, a második a debütáló kislemeze címe. Az egész annyira csiklandozó, hogy nem akarjuk lefordítani. Érti, aki érti, de nyilván sokan, és ez épp elég.
A lényeg nem is ez, hanem maga a négydalos ep. Merthogy az elég izgalmas, nem szokványos megoldásokkal operál. Ami elsőre feltűnik, hogy íme, itt egy újabb példája annak, hogyan kell beemelni a szaxofont egy alapjaiban gitárközegbe. S ahogy ezt korábban már láttuk a nemsokára újabb klippel nálunk érkező WatchMe vagy a Grand Central Cargo Station esetében, itt is meg kell állapítanunk, ez igen szexi tud lenni. S azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy az elmúlt időszak ékesen bizonyítja, hogy a fúvósok megjelenése ebben a galaxisban egyáltalán nem életidegen, sőt.
Mielőtt pedig picit elmélyedünk az „előjátékban”, érdemes felcsavarni a hangerőt, és elindítani a jelenleg Tóth Marcell Somával (szaxofon), Kuzsella Ákossal (dob), Révész Tamással (basszusgitár) és Csertő Tamással (gitár) üzemelő formáció négyszámos etűdjét.
Ha a szépen elindult a lejátszó, akkor hamar feltűnik, hogy a dalokban nincs ének. Ez a száz százalékig instrumentális hangzás elsőre meglepő, mi több, szokatlan lesz. Ám ahogy múlik az idő, s újra és újra nekifeszül az ember, már nem is hiányzik annyira az ének. Főleg mert a szaxofon mintha átvenné ezt a szerepet. Szavakat ugyan a hangszer nem formál, amolyan énekes szerepében tetszeleg, amelyre különösen hatásosan válaszolgat a basszusgitár.
Hogy ennek van-e gyakorlati oka?
„Instrumentálban kezdtük, így akartuk mindig is. A rossz szövegektől megmenekülünk. Úgy érezzük, az csak elvenne. Ennek ellenére akarunk dalokat, amelyekben van ének, de még várunk egy jó énekesre ahhoz, hogy egy ilyet összehozzunk”
– adott megfejtést a kérdésre a banda szaxofonosa.
Ami pedig a neveket illeti, a srácok szeretik a hirtelen felbuzdulásból elkövetett csacskaságokat, ezek is ebből leledzenek. Vicces, az tuti.
Amúgy a nagy kedvenc a Good Heart, a korong harmadik felvonása, ahol a basszus nagyon menőn perel a szaxival. Valahogy több ilyesmi kellene, s akkor a kezdeti, picit helyzetgyakorlatnak tűnő attitűdöt is szépen átugorják majd.
Egyelőre ugyanis még inkább amolyan útkeresés szaga van a dolognak, de sok a biztató jel arra, hogy komolyabban kiforrjon ez a koncepció.
Mi csak drukkolni tudunk az együttesnek. Aki pedig élőben szeretné látni, nemsokára megteheti, október 27-én ugyanis élőben nyomja majd a Müsziben.
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.10.18.
