Csókolom, egy ceruzát vennék kazettatekeréshez! A Hold Utca új dala pont ezt a hangulatot hozza elő az emberből, valódi időutazás az 1990-es évekbe. Premier.
Zsinórban a harmadik dalával rukkol elő a Hold Utca. Szépen adagolták a cuccot, hogy két premier után nálunk egy kellemes, akusztikus hangzással felvértezett darabbal zárják le az első triászukat. A Te nem és a Partra vetett hal után ugyanis itt az Óriások vagyunk, s nem azért, mert ezt mi mutatjuk be, de a három szám közül talán ez tűnik a legerősebbnek.
No, de miről is van szó pontosan? Időutazás, haver! Pont az. A Fábry Pál (ének, gitár), Kiss Péter Márk (gitár, billentyű), Darvas Máté (basszusgitár) és Darvas Bence (dob, vokál) alkotta kvartett ugyanis kézen fogva visz vissza minket egy olyan pillanatba – pontosan valamikor az 1990-es évek közepére –, amikor a magyar alt-rock, Kispálostól, PUF-ostól a Nyersig épp a csúcson trónolt, s lekakilt mindent, ami konvenciónak számított. Amikor azért tért be a papír-írószerbe az ember ceruzát venni, hogy azzal a kazettát tekerje előre-hátra, hogy így spóroljon a ceruzaelemmel a Walkmanbe. Amikor nem voltak még fülmonitorok, hanem a gitárkábelt simán bedugták az erősítőbe, oszt hadd szóljon. Jöjjön, aminek jönnie kell!
Nem kell hát patikamérlegen mérni semmit. A hangszer, az ének olykor megbicsaklik, de pont ettől életszagú, szerethető az egész. Ettől lesz olyan, amiért imádtuk anno a kazikat, amikor azon remegtünk, csak még húsz percet bírjon ki az elem hazáig, s nehogy bekapja a szalagot sétamagnó! Nem mellesleg, így lesz baromi élő szaga az egésznek.
Ha tehát valaki szeretne felülni a nosztalgiavonatra, nosza, ne habozzon. S míg megy a dal, addig érdemes hajtani, mert közben kifaggattuk a srácokat arról, nekik mit jelent a ’90-es évek magyar alt-rockja, s mindez mennyire tudatosan, vagy épp zsigerileg jött belőlük. Ja, meg hogy mindennek mi köze van a Hiperkarmához? 😀
A bemutatkozó dalaitoknak amolyan ’90-es évekbeli magyar alt-rock hangulata van. Tudatosan merítetek ebből a stílusból, korszakból?
Darvas Bence: Igazából ez nem tudatos. Vannak kedvenc együtteseink, ők inspirálnak és hatnak ránk, befolyásolják, hogy milyen zenét hozunk létre.
Fábry Pál: Sok Kispált hallgattam, de amúgy a Hiperkarma talán még annál is nagyobb hatással volt rám. Mondjuk az biztos, hogy a Kispállal megszülető hagyomány tovább él a 2000-es évek alter zenéjében, szerintem legfőképpen a Hiperkarmában – ami amúgy hozzá kell tenni, hogy a kispáli gyökereken túllépő, autonóm, korszakalkotó zenekar –, így egyáltalán nem alaptalan az asszociációd. A ’90-es évek külföldi alt-rock zenéje is sokat hatott ránk, az legalábbis biztos, hogy én hatalmas Radiohead fan vagyok, remélem valamelyest azért ez is érződik.
Szövegeiteket hallgatva felmerül az emberben, érzéseket akartok megfogni vagy inkább történeteket szeretnétek elmesélni?
Darvas Bence: Számomra több opció is létezik, hogy a dalszövegek miképp épülhetnek fel, pl. a történetmesélés, ahogy azt mondtad, de a másik, még amit nagyon szeretek, mikor egy eszmét, gondolkodásmódot hirdetünk, mutatunk be.
Fábry Pál: Az eddig megjelent két dal – Te nem, Partra vetett hal – szövegei érzések leírását és töredékes történetmesélést is tartalmaznak. A történetmesélés azonban másodlagos, hiszen a történetek nem kapnak tágabb kontextust, mivel töredékek, így sejtelmes impressziókká válnak, amik valamilyen érzést, érzetet próbálnak közvetíteni. Elég kaotikusak az eddig megjelent két számnak a szövegei – a blokkok összefüggenek, de tágabb asszociatív viszony áll fent közöttük –, az Óriások vagyunkra viszont már egy letisztultabb, nyugodtabb szövegvilág a jellemző, ami így bemutatja az album valamivel relaxáltabb, kevésbé zaklatott arcát is.
Mikor nekiálltatok a dalszerzésnek, egyből éreztétek, hogy nektek erre az inkább melankolikusabb, az akusztika felé hajló vonalra kell felülnötök?
Fábry Pál: Részemről nincs benne semmi tudatos, egyszerűen csak így alakult.
Darvas Bence: Tulajdonképpen mindannyian szeretjük ezt a fajta zenét. Nem csak ezt a műfajt, de többek között ezt is. Megbeszélés nélkül ez lett. Mindannyian szeretünk ilyen műfajban játszani.
Az Óriások vagyunk immár a harmadik dalotok most így zsinórban, amit kihoztatok gyors egymásutánban. Mikor a bemutatkozáson agyaltatok, adta magát ez a három dal, vagy több darabból esett végül erre a triászra a választás? Ergo, vannak-e még dalok a tarsolyban?
Darvas Bence: Egy egész album van a tarsolyban. Ezt a 3 dalt kiválasztottuk az alapján, hogy melyek lennének a legjobbak így elsőre, melyik dalokkal lenne a legjobb kijönni az elején.
Fábry Pál: Nehéz volt választani, egy-két dal kivételével szerintem mindegyik hasonló súlycsoport. Az Inkább lennél megint veszélyben című dal, amit utólag talán betennék a három single közé, annak van talán a legpozitívabb üzenete. De lehet, csak azért vonzóbb, mert épp távolabb van, mint a már megjelent dalok.
Mik a további terveitek, akár koncert-, akár fesztiválügyileg? Merre láthatnak majd benneteket az elkövetkezendő hónapokban?
Darvas Bence: Bízunk benne, hogy minél több helyen fogtok majd látni bennünket! Igyekszünk minél több koncertet leszervezni, már nagyon várjuk a fellépéseket!
Fábry Pál: Most, hogy a lemez már úton van, ideje elkezdeni szervezkedni, remélem, hamarosan láthattok minket több helyen is.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
