Látomásos világba visz a Hoodoo Offenders második nagylemeze, a Sweet Revenge For Weak Days, s a road movie közben belebotlunk magunkba. Exkluzív premier!
A Hoodoo Offenders Sweet Revenge For Weak Days c. lemezének borítója Kókai Barnabás munkája
► For English version, please CLICK HERE ◄
Valahol messze északon járunk. Kietlen vidéken, egy elhagyott favágó / aranyásó telepen Alaszkában. A rég üresen álló bódéktól egy karnyújtásnyira már égig érő fenyők sorakoznak. Közben meg szól a zene: masszív, mégis picit légies gitárriffek bújócskáznak a pergővel. Köd mindenütt, és a kétely: ez a valóság vagy csak a lelkünk játszik velünk? Belsőnk mélyére látunk, önmagunkat marcangoljuk, netán tényleg ilyen messzire utaztunk?
Önkéntelenül is ezek a gondolatok cikáznak az ember agyában, ha belemélyed – a Bátor Bence, Bátor Gergő, Neményi Csaba és Olli Tooff felállásban üzemelő – Hoodoo Offenders nálunk debütáló, Sweet Revenge For Weak Days címen futó második albumába. Elsőre talán nem is tűnik ennyire agyalósnak a sztori, aztán, ahogy újra és újra jön a hét dal szépen egymás után, nem lehet kiiktatni a tudatalattit.
(Itt az egész album, ha telefonról akarjátok hallgatni, klikk rá, és máris szól! Közben pedig lehet tovább olvasni 😉 )
Talán túl is gondolom, de Karinthy Utazás a koponyám körül kötetének címére asszociálok. Nyomatékosan aláhúzva. A sejtelmesség pedig tényleg annak ellenére ott csüng az ajkamon, hogy a zenét nem feltétlen erre a koncepcióra fűzték fel. A (picit szürreális) utazásélmény azonban abszolút adja magát. A road-movie hangulatban csak azon filózhat a hallgató, hogy vajon mindezt mennyire maga képzeli magának? Mert közben meg jönnek a könnyed, már-már pop-rockos elemek is, ami oldja ezt a belső merengést. Felkapjuk a fejünket.
Ám hogy ez a vívódásélmény nem áll távol a lemez ars poeticájától, azt az albumfelvezetőnek szánt, So Long című számra készített, Indexen debütáló videoklip bizonyítja. (Vagy a már szintén megfutatott All Of You is ilyen.) A Szabó Áron rendezte anyagban nyaking merülünk a szürrealizmusban, közben Joan Miró, jó cimborája, Dalí meg filmrendező kispajtásuk, Luis Bunuel fekete-fehér montázsvilága dereng. Vagy (hogy amerikai példánál maradjunk), mintha Orson Welles Aranypolgára kötne nyúlcipőt. Nekünk persze nem kell elfutnunk, sőt, le kell tesztelni, mindez hogyan hat élőben!
Ha pedig premier, akkor feltettem pár lüke kérdést a srácoknak, íme:
– A lemez egy egységes konceptnek tűnik, miközben megvan a (heterogén) játékosság a dalokban. Törekedtetek-e egy egységre, koncepcióra, azaz volt-e ilyen íve a számoknak?
Bátor Gergő: Természetesen szándékos az egység. A számok egymást követő hangulatával, tempókkal is egyfajta ívet szerettünk volna létrehozni. Sokat gondolkodtunk, variáltunk ezen, és teszteltük, hogy mi működik jól. Remélhetőleg sikerült!
– Mennyi idő alatt állt össze az egész, mikor kezdtétek összepakolni a számsort, s mennyi meló van abban, amit mi így hallunk kész egészben?
Bátor Gergő: Bizonyos számokkal már a felvétel előtt egy évvel elkezdtünk foglalkozni, de akadt olyan is, amelyikkel csak pár hónapja. A próbálási időszak intenzív volt, közben persze alakultak-változtak a dalok, így mire stúdióba mentünk, egy letisztult, kész formát kellett csak rögzíteni.
A Hoodoo legénysége /// Fotó: Sinco
– Sokadik alapos hallgatásra is, a megannyi érzés, hangulat (amit kelt bennem) mellett, valahogy olyan az egész, mintha egy elhagyott alaszkai favágó / aranyásó telepre, be a rengetegbe, a sűrűbe kalauzolnátok. Ez a kalauzolás tudatos, vagy baromságokat képzelődök?
Bátor Gergő: A lemezt átölelő sötétebb hangulat számunkra is egyértelmű. Nem kifejezetten vidám dalok, témák ezek. Azt viszont, hogy kit merre kalauzol, rá kell bízzuk a hallgatóra. Alaszka amúgy nem csak sötét, gyönyörű is! 🙂
– Mindig érdekel, hogy a stúdiózás, az összepakolás alatt voltak-e olyan vicces, mókás vagy épp meglepő dolgok, húzások, amelyek végül rákerültek a lemezre vagy alakították annak végső verzióját. Mondjuk olyan csacskaság, minthogy egy böfiből refrén lett vagy átvezető hang?
Bátor Gergő: A számstruktúrákkal kész voltunk, ugyanakkor sajnos korlátozott idő állt rendelkezésünkre a felvétel során, így túlzott kísérletezgetésbe, zajkeltésbe nem mentünk bele. Ezt utólag én picit bánom is, de ez az anyag talán nem hiányol ilyesmit most. Majd a következő! 🙂
Neményi Csaba: A felvételeket Schram Dáviddal készítettük, csakúgy, mint az első lemeznél. Ő már tudta mit akarunk, és ez megkönnyítette a dolgunkat. Csak a vokálokkal vártuk meg az első keverést (énekkel együtt), és az akkor hallottak alapján találtuk ki, hogy milyen kiegészítő szólamok illenek hozzá.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
