Múlt, jelen, jövő. E szentháromság körül pörög az I’m with the Monkey. Így kéne mindennap felforgatni a várost! Hogy utána a sötétségbe kiálthassuk: végre egy rock, ami nem pszichedelikus, szimplán csak ott van a szeren.
Nem lennék annak a csajnak a bőrében, akit bemutatkozó anyagával behálózott az I’m with the Monkey. A She is… címen kipattintott nyolcfelvonásos lemez már csak az átvezető szösszenetekben megjelenő címek múlt, jelen és jövő (She was – She is – She will be) szentháromsága miatt is ezt árasztja elsőre. No meg a borító. Az is!
Ez azonban csak a felszín. A dalok ennél sokkal, de sokkal többet sejtetnek, és mutatnak meg abból, amit a dallamos gitárzene magában rejt. Nyersen érkeznek az arcunkba a riffek, és de jó kimondani, hogy az olykor unottra járatott pszichedelikus vonal helyett valamit visszaadnak abból a hangulatból, amiért mondjuk, eszeveszettül szeretjük a Beatlest, vagy a többi, nem modoros táncdal rockot.
A brit-angolszász beütések persze nem a véletlen művei, hiszen a banda frontembere, Bren Brennan egyenesen a napfényes Londonból igazolt Budapestre. A Szabó Gáborral és Kugler Miklóssal felálló zenekar nevével ellentétben tehát nem a nyugati „klisék” majmolásáról van, kérem szépen itten szó. Épp ellenkezőleg, amolyan nyugat találkozása a kelettel szituról, amelybe egyre gyakrabban botlik bele az ember, ahogy szaporodnak a nálunk élő külföldiek részvételével kivirágzó új zenei hajtások.
Az I’m with the Monkey esetében is jól megfér a brit ihletésű akkordok, torzított ének között felbukkanó, csöppet bukolikus hegedű – amit jelen esetben Lantos Zoltán varázsolt a korongra –, a magyar ízeket idéző dallamvezetés és a billentyűjáték, amit ezúttal a ladánybenés Kálmán András keltett életre.
Ez az esszencia a District VII című dalban csúcsosodik, amely igen elegánsan eltalálta ezt az urbánus, pörögve-sírva vigadunk történetet. Konkrétan két napig pörgettem végtelenített történetben eme négy és fél percet, s ki tudja, hanyadjára, de azon agyaltam, miért nem ilyen cuccok bömbölnek a rádióból?
Ébresztő, gyerekek!
S ilyenkor azon is sokat kattogok, miért van az, hogy ez az egész album csak úgy a semmiből, komolyabb felvezetés nélkül pattant fel a zenemegosztókra egy hónappal ezelőtt? Miért nem lehet az ilyen zenékre rendes és jól kipörgetett premiereket felhúzni? Megannyi kérdés, és ajkamon ott az ezerszer az éterbe kiáltott intelem: kedves zenekarok, titánok, az ilyen lemezeket ne megjelenés után tessék felkínálni, hogy „halló, kiadtuk ezt!” Még véletlenül sem! Alaphiba. Még publikálás előtt engem is szépen meg lehet keresni és beajánlani, lebeszélni egy premierdátumot.
Szóval, hahó, ébresztő, előre tessenek szólni!
Mert itt van az idei év egyik legizgalmasabb bemutatkozása, ami lényegesen többet érne a párszázas meghallgatásnál, s ha akad rá egy tisztességesen felépített felvezető, az alapból duplázná a kattintások számát.
Azért bízom benne, valamit az Ígéretes titánok is hozzá tud tenni az I’m with the Monkey bemutatkozójához, mert tényleg nem piskóta, amit kihoztak.
Én tuti a majmokkal vagyok!
További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.05.15.
