Tíz éve jelent meg első nagylemeze, most egy visszaemlékezős interjúban, saját karrierjéből példákat felhozva tett pár elgondolkodtató megjegyzést Kate Nash.
Kate Nash sosem volt hétköznapi előadó. Dalai sokszor inkább kiáltványok, társdalomkritikus, irodalmi vagy épp politikai manifesztók, egyúttal egyfajta útikalauzok, amelyekben képet kaphatunk arról, mit gondol a világról, az érvényesülésről, vagy akár a feminizmusról egy fiatal lány. Így Nash tudatosan, avagy sem, egy modern, sorsát maga irányítani akaró nő archetípusává avanzsált, s ráadásul olyan ösvényen halad, amit magának kell kitaposnia. Ez nekem mindig is szimpi volt, meg az is, hogy mindezt soha nem tolta túl. Megzenésített „versei” sokszor kemények, provokatívak, de nem erőszakolja rá az emberre üzenetét, inkább arra ösztönöz mindenkit, gondolkodjon el az általa megénekelt dolgokon.
Különutassága közben nyilatkozataiból is érződik, véleményét sose rejtette véka alá, nem egyszer kritizálta keményen a zeneipart, hol azért, mert szerinte a női előadók sokszor hátrányban vannak a férfiakkal szemben, hol pedig azért, mert úgy véli, az illetékesek visszafogják a fejlődést, nem gondozzák kellőképpen a tehetségeket.
A 2011-ben a Szigeten is fellépő, és élőben is tök jó fej dalszerző – aki akkor felhívott maga mellé a színpadra egy srácot, aki egy „Marry Me!”, azaz egy „Gyere hozzám feleségül!” táblával táncolt a koncertjén – most a BBC Newsbeatnek adott interjút abból az apropóból, hogy tíz éve adta ki első, Made of Bricks nagylemezét, illetve az azon szereplő, Foundations című dalát, ami a MySpace-ről egyenesen a brit slágerlista élére repítette őt alig húsz évesen. „Visszatekintve az akkori énemre, és arra, hogy olykor hogyan beszéltek velem és nem vigyáztak rám, ez még ma is rémülettel tölt el” – ágyazott meg már az elején kritikájának ezúttal is.
Nash szerint ugyanis a sikerek ellenére ő belül szenvedett, méghozzá azért, mert a zeneipari nagymenők minden fiatal előadóval, azt éreztetik, hogy ők bizony csődtömegek. „Itt sokkal többről van szó, minthogy a nőket elnyomnák. Az előadók többsége ugyanis lelkileg igen sérülékeny, s úgy vélem, ez is része annak, amiért a művészetet választják, miközben például nekem (akkor) sikerült belefutnom pár elég szörnyű menedzserbe. Olyanokba, akiket nem érdekel ez a szempont, nem gondolnak arra, hogy a fiatalok igen törékenyek, sebezhetőek” – állítja. S a saját karrierjéről szólva még azt is elmondta, ő pont ilyen jellegű tapasztalatai miatt soha nem kezelne úgy egy 18 éves lányt, mint ahogy nem egy férfi a zeneiparban bánt vele anno a kezdetekkor.
Ami a jövőt illeti, Nash most is saját útját járja: a 2010-es My Best Friend Is You és a 2013-as Girl Talk után negyedik nagylemezén dolgozik épp, amelynek költségeit közösségi finanszírozásból fedezi. Még áprilisban indított egy kampányt a Kickstarteren, s az egy hónapos határidő alatt a célul kitűzött 70 ezer dollár több mint kétszerese, 155 412 dollár jött össze erre.
Április 21-én egyébként Agenda címmel kiadott egy négyszámos kislemezt is, amelynek dalait szépen elcsepegtette több zenemegosztón.
Közben pedig a most a Netflixen induló, egy 1980-as évekbeli kizárólag női pankrátorokból álló birkózó klub ügyes-bajos életét bemutató GLOW (Gorgeous Ladies of Wrestling) című sorozatban is feltűnik majd.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
