„Úgy összevesztünk, hogy majdnem fel is oszlott a zenekar”

Nem akármilyen a keletkezéstörténete a Kell Egy Még új, Rúzs & Mámor című dalának, amit többek között a MÁV mentett meg a pusztulástól. Exkluzív premier!

 

A Kell Egy Még legénysége – Rádai Péter, Könnyű Máté, Tóth Tamás és Bodó Bence, még Gáll Barnabás híján /// Fotó: Hajzer Anni

 

Biztos mindenki hallott már kacifántos genezist, s nekünk is akadt olyan premierünk, amely már perverzitásában is jó sztorinak számított. A nyíregyházi illetőségű Kell Még Egy legújabb, Rúzs & Mámor című számának előélete pedig dobogó közelbe lőtte a srácokat ebből a szempontból. Ugyan azt nem tudják überelni, amikor egy olyan albumot mutattunk be, ahol a lemezt jegyző banda tulajdonképpen már fel is oszlott,  mire a felvett anyagát kiadta és így jött le cikkben nálunk. Ám a históriás könyvek szerint a Tóth Tamás (ének, gitár), Könnyű Máté (vokál, gitár), Bodó Bence (basszusgitár, vokál), Rádai Péter (dob) és Gáll Barnabás (trombita) felállásban üzemelő csapat is igen közel járt a megsemmisüléshez.

 

Mielőtt azonban posztapokaliptikus állapotba hoznánk magunkat, azért csak illik bemutatni a szépreményűeket. A zenekar kissé még kiforratlan, ám annál könnyedebb, pop-rockos dalokban utazik. Számaik nem a durva agyalásról lesznek híresek, mint inkább – fura leírnom, de – egyfajta sanzonhangulatot árasztanak. Még úgy is, hogy alapjában véve nem azok, sőt! Valahogy azonban mégis olyan világba visznek, ahol egy félig szívott csikkel a szánkban belépünk egy füstös helyre, ahol dámák, ’20-as, ’30-as évekbeli kontyok köszönnek vissza, s míg egy kalaptartóval szenvedünk, hogy rábiggyesszük a hetyke cilinderünk, addig ilyen, a vegetatív működésre abszolút kellemesen ható hanghullámok bombáznak.

 

Annyit még érdemes elmesélni, hogy az új dal tulajdonképpen egy EP névadója, s előtte már szépen csepegtetve két dalt – Álomba ragadva és Tear Me munkacímeken – kiadtak az ifjak. Ami a nyelvkérdést illeti, már az előbb vázolt vízió miatt se kellene nagyon forszírozniuk az angol szöveget a jövőben. Valahogy magyarul hozza a várt hangulatot, angolul viszont olyan kis semmilyen. Lehet csak elsőre, de az angolt nagyon nem éreztem.

 

Azt is töredelmesen be kell vallani, hogy a banda két tagja, Tamás és Bence a Titánok-csapatát is erősítik, szóval a pofátlanul nagy nepotizmus légkörében érkezik a dal! Hallgassátok szépen, és miközben ezt teszitek, a hajtás után kiderül a dráma, hogy a Rúzs & Mámor hogyan okozta majdnem a formáció vesztét. Tiszta bulvárgyanú!

 

 

Szóval, hogy pontosan, miért is meg hogyan, azt Bence idézte fel (lehet a többiek másképp emlékeznek rá, de ez már csak ilyen, mindenkinek mindig más marad meg):

 

„Amikor elkezdtük megírni, úgy összevesztünk, hogy majdnem fel is oszlottunk. Petivel és Tomival hárman csináltuk, és mindenki annyira a saját világát akarta beletenni, hogy óriási vita lett belőle. Igazából, lehet csak az mentette meg a zenekart, hogy másnapra közös vonatjegyünk volt Nyíregyházáról Budapestre; négyen, akkor már a másik gitárossal, Mátéval kiegészülve utaztunk, és ott kibékültünk. Ő nem is nagyon értette, hogy miért volt olyan fagyos a hangulat Debrecenig, de aztán megoldódott. Ez is kellett egyébként nagyon ahhoz, hogy megértsük utána, hogy nem feltétlen attól lesz jó valami, ha minden ötletet beleerőltetünk, ami csak épp jön, hanem hagyni kell ezeket, had tisztuljanak le.”

 

Hatalmas köszönet a Magyar Államvasutaknak (MÁV), hogy nem hagyták, hogy szétmenjen egy zenekar. Valamint debreceniként igen megnyugtató hallani, hogy mire Fazekas Mihály városába ért a társaság, alábbhagyott a ribillió!

 

Aki pedig kedvet kapott ahhoz, hogy élőben megnézze a srácokat, legközelebb október 21-én a nyíregyházi Club Hollywoodban megteheti, ahol a PánPéterrel és a Lifehackkel lépnek majd fel.

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland