Oszt Nógrádban van-e underground? Hát garázszene? Három bandával beszélgettünk a budapesti S8-as koncertjük előtt. Picit személyes, de igen tanulságos interjú!
Juhász Krisztián, Jakab Tamás és Borbély Gábor
„Ha az a célod, hogy jó zenét csinálj, és ezt meg tudod csinálni, közben meg három műszakban dolgozol, van három gyereked, imádod a feleséged, imádsz kocsit bütykölni, meg néha elmész a haverokkal falunapra zenélni; az simán jó.”
Három vidéki zenekart kérdeztünk a nógrádi létről, koncertekről és kilátásaikról. Juhász Krisztiánnal (lastdayflyers), Jakab Tamással (Ludovika) és Borbély Gáborral (Stray Lamb) a közös, október 31-én a budapesti S8 Undergound Clubban megrendezésre kerülő, Alternative Halloween néven futó koncertjük előtt ültünk le beszélgetni.
Alternative Halloween – S8 Undergound Club I Ludovika I Stray Lamb I Lastdayflyers
Sziasztok, mi újság veletek?
Juhász Krisztián: Jól vagyunk, én legalább is. Tegnap nem ittam, csak azért mondom…
Sokszor megesik ez? Egyáltalán lehetne Nógrád megyében folyamatosan bulizni?
Krisz: Pia van annyi, de minőségi szórakozást találni nehéz. Igazán jó körülményeket nyújtó helyet – például koncerthez – nem is tudnék mondani. Persze nem ismerek minden zugot, de Tarjánban és Bátonyban nincs ilyen.
Gabi! Mivel rólatok nem sok mindent lehet tudni, mesélj kicsit arról, hogy mi fán terem a Stray Lamb?
Borbély Gábor: Az egész egy előző bandából épült, onnan ismerem Kristófot, Imre pedig apám munkatársának a fia. Dumálgattunk, aztán elkezdtünk próbálni. Ez volt tavaly nyár környékén. Közben íródtak a számok, most már egész sok van, csak még nem tudtuk őket felvenni. A következő fél évben jó lenne valamit kiadni, több ismerősöm is ajánlkozott, hogy készítene borítót, vagy klipet. Tényleg csak a felvételek kellenének.
Hogyan jellemeznéd a zenéteket?
Gabi: Kicsit alteres, kicsit bluesos. Van, aki szerint indie-pop. Ma már annyira kevertek a stílusok, hogy nehéz az ilyesmit megmondani, kivéve, ha valaki nagyon tudatos. Inkább dalokban gondolkozok, nem a forma az elsődleges. Talán a legfontosabb számomra a dalszöveg, szeretném, ha nem tudnának belekötni. Emellett pedig jó lenne, ha az emberek magukra ismernének a sorok között. Bár Magyarországon angol szöveget írok, szóval…
Krisz: Hú, öregnek érzem magam. 😀
Stray Lamb – Angels (Demo)
Our first demo Facebook page: https://www.facebook.com/Stray-lamb-548500862199071/ The band: Drums: Nagy Kristóf Bass: Szabó Imre Guitar/Vocal: Borbély Gábor
Most ezt miért mondod?
Krisz: Főleg Andris jóvoltából hihetetlen mennyiségű zenét hallgattunk, a black metáltól a szintipopig mindenfélét. Amióta mi is zenélgetünk, elkezdtük figyelni, hogy egy szám hogyan van összerakva, hány sávot énekelnek, stb. De arra jöttünk rá, hogy ezek a technikai dolgok másodlagosak. Sok olyan zenekarral, amit régóta hallgatunk, az a problémánk, hogy kijön egy új album és ugyanazt az eszköztárat használják, amiket 10 éve is. Egyébként tök jó zene, de most akkor hova sz@rjunk? Sok az ilyen banda, ami létrehozott magának egy zenei világot, egy körítést, utána nem tud kitörni belőle. Nem állítom, hogy nekünk egy nagyon kiforrott hangzásunk lenne, de még van egy csomó minden a fejemben, amit szeretnék megcsinálni. Dalszövegek terén pedig inkább összhatásban gondolkodunk. Lehet, hogy egyes pontokon bele lehet kötni a zenébe, de szeretnénk, ha lenne egy erős összhatása.
Gabi: Igen, ha van valami mondanivalód, ahhoz meg kell teremteni az atmoszférát.
Krisz: Egyetértek. Csak nálunk a dalszövegek nagyon sokszor utoljára kerülnek sorra. Általában dzsemmelésből lesznek a számok, olyankor tök jól esik rá énekelni valamit, de szöveg ott nem születik rá. Így aztán sokszor csak halandzsázok a hangulathoz. Aztán ehhez írok rendes szöveget. Szóval nálunk nem igazán születik szövegből zene, az atmoszféra az elsődleges.
Jakab Tamás: Nekem ez elég érdekes, mármint ez a zenében a szöveg a legutolsó dolog. A zenei részt lehet mindig máshogy játszani, de a szövegben nem igazán lesz változtatás. Ezért nekem is nehéz szöveget írni, mert leírom, és az már olyan marad. Tök érdekes, amikor a dal – akár évek alatt – változik, nehéz dolog, hogy a szöveggel ennyire meghatározod.
Krisz: Sok zenében a szöveg csak kiegészítés. Egy black metál dal lehet, hogy a csirkepörköltről szól, de mivel ezt nehéz kihallani, teljesen más jön át. Az itteni arcok is, amikor bólogatnak AC/DC-re, akkor sem a szöveg fogja meg őket. Mi így ketten elég könnyen tudunk hangulatot teremteni, inkább ez az, ami fontos számunkra.
Ti ezért is nem gondolkodtatok több tagban?
Krisz: Ez nem direkt van. Nagyon akartunk zenélni, de nem volt itthon senki a barátaink közül. Így elkezdtünk ketten pötyögni, és ez tök érdekes dolgokat hozott ki belőlünk. Ha valaki jönne még, az már nem a lastdayflyers lenne.
Tomi: Egyébként olyan, mintha testvérek lennétek, jó rátok nézni.
Krisz: Egy pásztói koncert után kérdezték, hogy mi vagyunk azok a barátok? No, valahogy így. Eléggé természetesen születnek a dalok is. Mindig csak egy apró témát hozok, és Andris hozzátesz valami olyat, amit én nem tudnék. Nem csak a dobjával, hanem elmondja, hogy ez ilyen, vagy olyan. Ezzel pedig sokszor jó dolgokra vezet rá. Ez sokat segített most, a felvételeknél is.
Nektek most jelenik majd meg az első albumotok, mire számíthatunk?
Krisz: Igyekeztünk elkerülni a steril stúdió-hangzást, de azért pár apróságot becsempésztünk, amit nem tudunk majd élőben produkálni. Viszont az alaphangszereket élőben játszottuk fel. Szerintem zseniális lesz 😀
Változik valami az eddigi lastdayflyers-höz képest? Mit vártok tőle?
Krisz: Inkább lezárja ezt az elmúlt 13 évet. Lesznek 8-10-15 éves dalok is az albumon… Ezután szeretnénk valószínűleg kicsit más irányba menni. Pár dalt felvettünk ebből az új irányból is, de ezek valószínűleg még nem fognak rákerülni erre a lemezre.
lastdayflyers – ldf EP
Íme az első Ep! Hálásan köszönjük Szappan István segítségét, aki önzetlenül támogatott minket és minden hülyeségünket komolyan vette!
Miért tartott ez eddig egyébként?
Krisz: (nevet) Ez aztán a szemétláda kérdés. De komolyra fordítva: nekünk a zene igazából a sokadik dolog, emiatt aztán mindig csúsztak az elképzelések. Tizenhárom év alatt összesen körülbelül 30-40 koncertet adtunk, ami valljuk be, nem olyan hű, de sok. Mindig úgy voltunk vele, hogy majd lesz vele valami. Igazából lehet, hogy még ez a mostani koncert se lenne, ha Tomiék nem szólnak tavaly decemberben… De látod, ebből is augusztusban lett valami, koncert meg majd most.
Van utólag ebben megbánás?
Krisz: Eddig volt, de ha ebből most tudott megszületni valami jó, akkor ennek így kellett lenni. Például én táncolok is, ott is évekig kérdezgették, hogy miért csinálom, nem értem el benne semmilyen eredményt. Aztán pár éve kaptam egy díjat, ez is tíz évbe telt. Szóval, ha eredménye van a dolgoknak, akkor utólag könnyebb visszanézni.
Tomi: Ez egyébként nem biztos, hogy rossz dolog. Közben simán születhetett vagy húsz szám, ami meg nem volt olyan jó, mint azok, amik túlélték ezt a 10 évet. A Kispál például évente csinált lemezt, de nagyon sok töltelék volt rajtuk.
Krisz: A tíz lemezükből egyet tudnék összerakni, amin azt mondom, hogy minden fasza.
Stonernek tituláljátok a zenéteket?
Krisz: Ha egyet kéne mondani, akkor igen. Bár inkább a hozzáállásunk stoner. Mint amikor Kaliforniában aggregátoros partikat nyomattak. Nem tudtak mit kezdeni magukkal, szóval vettek egy láda sört és zenéltek. Bennünk is van valami ilyesmi, hogy itt úgyis minden fos, úgyhogy szarjunk bele mindenbe és csináljuk, ami jól esik.
Tomi: Ja, a punkok látványosan szarnak bele a dolgokba. A stoner talán lazábban.
Krisz: Csomó mindenben azért mi is punkok vagyunk. Volt például egy megafonunk, amit mindig szikszalaggal fogtunk rá az állványra. Mondtuk a hangosítónak, hogy reméljük, nem csapja le áramot… Sajnos közben elromlott.
Akkor az albumon nem lesz rajta?
Krisz: Lesznek effektek, amik hajaznak rá, de azt a sípoló krákogást nem lehet überelni. Egyébként a QOTSA utóbbi pár albuma is mutatja, hogy ők olyan zenét csinálnak, amilyet akarnak. Azokra pedig tesznek, akiknek ez nem tetszik. Ez is stoner szerintem. Az, hogy az ilyen stoner blogokon levő zenekarok ugyanazt az egy riffet nyomják a Black Sabbath harmadik lemezének az elejéről éveken keresztül; az nem. Vannak bandák, pl. a Dozer, vagy az Electric Wizard, akik sajátosan tudtak hozzáállni a zenéhez is. A mi dalainkban pl. csomó elem grunge-os, de ez sem direkt van így. Egyszerűen a hangom és a riffjeim adják, hogy ez az egész grunge is lehetne; de a hangulat, a tempó, stb. stoner.
A Ludovikánál vannak olyan számok, amik kiestek? Vagy amiknek ki kellett volna?
Tomi: Sok van, ami kiesett, igen. De így az albumra már csak olyanok kerültek, amiknek ott a helyük. 2016 elején már elkészült az összes dal, 2017 végén jött ki az album. Írtunk vagy kétszer ennyi dalt, de a többi kimaradt.
Ludovika – Furcsa srácok
A felvételek az általunk szervezett 2018-as pásztói Zagyvafeszten készültek.
Jobb érzés volt válogatni?
Tomi: Nem válogattunk, egyszerűen ezek maradtak a koncert-repertoárban.
Gabi: Természetes szelekció.
Mi a helyzet a műfaj terén?
Tomi: Á, mi jól bevált recept alapján dolgozunk. Van négy akkord, ami lehetőleg az Am-F-C-G menetnek a transzponált változata, ez megy végig. Csavarként a refrénnél benyomjuk a torzító pedált. De amúgy ez nem szándékos, csak nem tudok gitározni. Úgy érzem otthon magam ebben a négy akkordban, mint a nógrádi közegben.
Krisz: Amiben az a jó, hogy itt hiányzik az egészből a sznobság. Budapesten, ha elkezdesz valamilyen zenét játszani, ahhoz sokszor társul egy fajta kirekesztés más stílusok felé. Mi itt általában mindig másféle zenekarokkal játszunk, de ez nem okoz gondot.
Krisztián, a lastdayflyerszel belevágnátok most egy komoly, célirányos zenélésbe, karrierbe, ha úgy alakulna?
Krisz: Mi eléggé óvatosban nyomjuk. Zenélni szeretünk: időnként emberek előtt, időnként csak a próbateremben. Így könnyebb csinálni, mert nem jár semmilyen kötelezettséggel. Szóval így akármikor el lehet kezdeni.
Közben ha már karrier, a Ludovika merre tart?
Tomi: Az első album ilyen szomorú kisfiús lett, mert eléggé össze-vissza voltam a számok születésekor. Kicsit olyan, mintha tini-filmek háttérzenéje lenne, ehhez képest az új számok szövegei például nem rólam szólnak. Ez kicsit tudatos, mert már tökre megváltoztam a Zagyvához képest és az lebeg előttem, hogy azt az állapotot úgysem tudnám reprodukálni. Így aztán igyekszem direkt más irányba tolni a dolgot.
Mit jelent ez a más irány, hogy képzeljük el?
Tomi: Amikor 2013 környékén elképzeltem, hogy lesz egy zenekarom, a fejemben a ’90-es évek alternatív rockzenéje (Nirvana, Weezer, Smashing Pumpkins) és a 2000-es évek magyaraltere (30y, hiperkarma, HS7) ötvöződött. Ehhez képest mostanában sok Isten Háta Mögöttöt hallgatok, meg ilyen szőrös HC zenéket ugyancsak az 1990-es évekből: Necropsiát, Leukémiát… Sok sötét filmet nézek, Lovecraftet olvasok. A más irány hangulata nagyjából ezekből áll össze a fejemben, de nem tudom, hogy ebből mennyi fog hallatszódni.
Gabi és Krisztián, ti írtok magyarul szöveget? Mi a véleményetek az angol kontra magyar szöveg kérdésről?
Gabi: Van két magyar dalom. Mindkettő versnek indult, aztán ráraktam őket egy gitár-részre. Az angoloknál mindig megvan a dallam, és dedikáltan arra írom a szöveget. Sokat gondolkozom azon, hogy mi legyen ezzel a két dallal egyébként. Megvárjam-e, amíg írok még nyolcat és rárakom egy külön albumra, vagy addigra ez elavul…
Krisz: Régen volt egy elektronikus zenekarom, abba az akusztikus számokhoz magyar szöveget írtam. Illetve mostanában is van, hogy dzsemmelünk, és ahhoz próbálok magyar szöveget írni, de rögtön az jön, hogy jó-jó, de nagyon IHM-es, vagy nagyon Kispálos. Angolul nincs ilyen problémám. Szóval a magyar dalokra nem tudnám azt mondani, hogy na, ilyenek vagyunk mi, mert mindig másra hajaz. Ezért aztán nem is nagyon próbálkozunk vele.
Mit gondoltok zeneipar jelenéről?
Tomi: Az már eléggé alap dolog, hogy a zenekarok impulzusokra gyúrnak.
Krisz: Tinder-hozzáállás.
Tomi: Ja. Szóval adott, hogy egy zenekarnak fél perce van, hogy megnyerje a hallgatót. Ez a fél perc nagyon jellegzetes kell, hogy legyen. Most jön a csavar! Azok a zenekarok, amelyek így népszerűek lesznek, és megnyerő a „profilképük”, szóval ez a félpercnyi belehallgatás (lehetőleg bárhol) nagyon valamilyen, ők utána ettől nem fognak tudni elszakadni. Nagyon szeretem például a Csaknekedkislányt és az Uzipovot, tök más zenét játszanak, de mind a két zenekar eléggé repetitív. Jellegzetes a hangzásuk, de nem igazán szakadnak el tőle. Rengeteg ilyen zenekar van, most csak azokat említettem, amik tetszenek…, és ennek a legnagyobb hátrányát még nem érezzük, mert viszonylag új a helyzet. De öt-tíz év múlva ezeknek a bandáknak nagyon nehéz lesz újat mutatniuk.
Ehhez kapcsolódik a stoner-dolog is, nem? Ott is ráragasztanak egy címkét a zenekarokra?
Krisz: Nyilván mindenki taggel mindent. De egy videó alatt sokszor ott van hatvanhat címke, ami miatt így a stonerre is kidobhat valami tök mást a Youtube, ami ettől még simán lehet jó. Szóval kettős a dolog, eligazodni mindenképpen segíthet.
Gabi: Mostanában mindenki úgy nő föl, hogy rengeteg műfajt hall és szeret. Ezért lehet, hogy amikor új dolgok születnek, azok csak ilyen össze-vissza műfajokba sorolhatóak be.
Krisz: Az a lényeg, hogy neked tetszik-e, amit csinálsz.
De a legkülönbözőbb műfajokat azért össze-vissza keverni csak úgy tudod, ha nagy ívben teszel arra, hogy mennyire futsz be?
Krisz: A művészetért szenvedni kell. Ha majd a második albumunk után odajön valaki, és azt mondja, az első élete albuma volt, de ezt nem tudja meghallgatni; akkor azt fogom mondani, hogy hallgasd az első albumot, amikor jól esik és kész.
Tomi: Viszont, ha tényleg arra gyúrsz, hogy valamennyire „vallásként” csináld a zenédet, és ez kialakít egy közönséget, aztán nyomsz egy 170 fokos fordulatot; azzal valamennyire cserbenhagyod őket.
Krisz: De, ha egy az egybe ezt vállalod az elejétől, és nem árulsz zsákbamacskát, akkor tiszta sor.
Tomi: Nyilván, ha ez is a része annak, amit szeretnek az emberek, akkor tök okés. De például most előttem is ott lebeg az új irány/hangulat, ami felé szeretném tolni a dolgokat, de igyekszem ezt fokozatosan csinálni. Az új dalok mások, de azért nem olyan durván. Azt mindenképpen mutatják, hogy a Zagyva első, zúzósabb és kevésbé személyes felét folytatjuk inkább.
Gabi: Jack White pl. ezt nagyon jól csinálta az új albummal. Vannak White Stripes momentumok, de erősen kísérleti mégis az egész egyben. Egyébként én általában pont, hogy személyes témákról írok. Most pl. arról, hogy hogyan kezdtem el zenélni. Kiskoromban zongoráztam és klarinétoztam, de azt nem szerettem; mindig is ezt a bandás dolgot akartam csinálni. Aztán a Nirvana adta meg a kezdő löketet.
Tomi: Nekem is! Visszatérve még, az internetes dolog olyan szempontból is hátráltatja a kreativitást, hogy régebben is voltak stílusok és jellegzetes zenekarok, amiket próbáltak lekövetni az emberek; viszont ez nem nagyon ment nekik. A neten viszont fent van minden tab, hajszálpontosan vissza tudod adni, amit hallasz. Régebben is ugyanúgy utánoztak az emberek, csak szarul csinálták és létrejöttek egyedi hangzások. Ma már simán tudsz hivatkozásként működni.
Gabi: Vagy találtak valami fura cuccot. A Smashing Pumpkins gitárosa is vett egy Big Muffot, mert valakiknek az volt, csak az övé teljesen másfajta lett véletlenül, és ez adta az egész Siamese Dreamnek a hangzását.
Ludovika – Zagyva (teljes album)
A 2017 decemberében megjelent első albumunk hanganyaga. 1. Foggal körömmel 00:00 2. Lepedő 03:07 3. Periklész 06:15 4. Ludovika 10:53 5. Plazúr 14:03 6. Buzi felhők 18:41 7. mind1. 22:23 8. 3.55 26:12 9. 2 ok, hogy nálam hagyd a pólód 31:29 10.
Krisztián, mivel te „régebbi motoros” számítasz, abszolút adott a kérdés: milyen volt a helyzet a te idődben?
Krisz: A legnagyobb különbség ebben a korkülönbséges sztoriban az, hogy 2003-2004 környékén volt egy nagyon vastag rocker réteg Tarjánban. Nyilván sokfélék voltak, de minden hétvégén jártak koncertre. Volt klub, a Hangár. Bementél és állandóan rockzene szólt. Minden pénteken jöttek a balfasz amatőr zenekarok, berúgtak és zenéltek. A Talent is elég jól ment pár évvel ezelőtt, de azt is berohasztották.
Tomi: Aztán jött az Ady és azt is berohasztották.
Krisz: Ahogy hallom, Gyarmaton is ez a helyzet. Nincs érdeklődés sem, mindenki máshol tanul vagy dolgozik. Így aztán nem éri meg helyet csinálni, nincs hova menni és így elmennek máshova…
Tomi: Így viszont kialakul az a helyzet, hogy nincs mit csinálnod és ráérsz zenélni. Valami hasonló helyzetből indulhatott a Kyuss is.
Krisz: Csak ők letettek egy albumot az asztalra, amitől mindenki összecsinálta magát. Utána meg hívták őket az egész világba. Nógrádban amúgy itt volt például a Blackened Lights. Meghallgattad őket és úristen, mit keresnek itt? Bármelyik metálfesztiválon megállnák a helyüket. Maconka oldalában játszottunk egy óvodában magukkal együtt kb. 13 embernek. Pár évvel még nálunk is idősebbek, mindenkinek családja van meg minden, de szerették csinálni.
Idegen Világ feeling? (hatvani banda – a szerk.)
Krisz: Ja, ők is ezer éve csinálják kicsiben, simán mehetnének ők is bárhova. De nem mentek, lehet nem is akarnak. Ha az a célod, hogy jó zenét csináljál, és ezt meg tudod csinálni; és azt mondod, hogy egyébként három műszakban dolgozok, van három gyerekem, imádom a feleségem, imádok kocsit bütykölni, meg egyébként néha elmegyünk haverokkal falunapra zenélni; az simán jó. Ha neked jó ez így, akkor király.
Tomi: Megint csak, vallásként nézheted a zenét. Ilyenkor felmerülhetne, hogy ha magadnak csinálod a zenét, akkor miért koncertezel? De egyszerűen ez is része a szertartásnak. Attól függetlenül, hogy mennyien vannak, ez egy szakrális élmény.
Milyen volt az eddigi legjobb koncertetek?
Krisz: Egy tarjáni koncerten többen jöttek, mint szoktak, de az volt a legjobb benne, hogy az emberek vevők voltak arra, amit csináltunk. Nyár volt és talán mi játszottunk utoljára. Azt hittük, hogy mindenki hazamegy, mire sorra kerülünk. Viszont pont elcsíptük azt a napot, amikor egy csomó ember jött haza a városba, pont a mi a generációnk. Mindenki rácsodálkozott, hogy itt élő zene megy. Nem csak álltak és figyeltek, hanem elengedték magukat, táncikáltak és ittak. Semmivel nem nyomtuk jobban, vagy rosszabbul, mint máskor, egyszerűen befogadó volt a közönség. Ez a mentalitás kicsit hiányzik általában az emberekből.
Tomi: Az idei koncertek elég jók voltak, talán az album miatt is. Eléggé aktív volt a közönség, sokan ismerték a dalokat, szinte mindegyiken jól éreztem magam. Viszont az eddigi csúcs egy 2015-ös tarjáni főteres benullázott buli volt. Rendeztek valami súlyemelő versenyt és oda hívtak minket a vége után egy órával, hogy játszunk. Nem maradt már ott senki. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtük, nyilvánvaló volt, hogy ez már nem lesz egy rendes koncert, de mivel már behangoltunk, igyekeztük jól érezni magunkat. Az egész helyzet tök abszurd volt, akik arra jártak, mind rácsodálkoztak, hogy itt mi történik. Koncert megy, emberek nincsenek és erre a fura hangulatra mi is rá tudtunk csatlakozni.
Gabi: Nekünk egy koncertünk volt tulajdonképpen. Nem jöttek túl sokan, de így kezdetnek talán jobb is volt így. A zenesulimban szokott minden év végén fellépés lenni, ott nagyobb tömeg jön össze. Így kevésbé paráztam, mint ott. De egyébként izgultam, sokat rontottam…
Tomi: Áhh… Megszokod hamar.
No, ha a végére értetek, akkor még egyszer: a három banda október 31-én koncertezik a budapesti S8 Undergound Clubban. Ott tali!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
