Elektromos zene a black metal hazájában? Igen! A norvég Lemaitre 8 éve robog és eddig szép sikereket ért el. Ulrik Denizou Lunddal a Szigeten interjúztunk.
► For English version, please CLICK HERE ◄
A norvég Lemaitre nyolc éve startolt; a zenekar Georges Lemaître belga pap után kapta nevét, aki először javasolta az ősrobbanás elméletet. A Keetil Jansenből és Ulrik Denizou Lundból álló duó azóta sikert sikerrel halmoz. Főleg a digitális világban hasítottak, ahol az Apple és a Google is felhasználta már a zenéjüket különböző reklámokhoz. 2016 márciusában több formáció, így például AlunaGeorge és Broiler társaságában a Minecraft videójátékkal együttműködve, a játék virtuális terében adtak egy élő showt a The Gathering elnevezésű norvég játékkonferencia idején. Ez a koncert a világ első Minecraft bulijaként vált ismertté.
A Lemaitre idén a Szigeten is fellépett, ahol Ulrikkal dumáltunk a zene és reklámbiznisz kapcsolatáról, a skandináv zenei exportról és elkötelezettségekről. Ja, és amúgy a legújabb daluk, a Big épp a napokban jött ki, szóval az interjúhoz nyugodtan el lehet indítani, olvasáshoz kezdésnek pont jó lesz 🙂
A norvég zenéről sokaknak elsőre az ország black metal bandái jutnak eszébe, ti mégis egy másik utat, az electro-popot választottátok. Miért döntöttetek úgy, ti inkább abban utaznátok?
– Sosem szerettem igazán a black metált, inkább punkot hallgattam. A black metal nagyon technikás és sötét. Kiskoromban csomó francia zenét, főleg jazzt hallgattam, szóval nekem a black metal helyett inkább az érzelmesebb számok jöttek be. Ez főleg a norvégoknak fura, mert nekünk vannak talán a legnagyobb black metal bandáink, de ők igazából sikeresebbek külföldön, mint otthon. Tényleg nem ismerem annyira a black metal szcénát, de alig látom ezeket a zenekarokat Norvégiában játszani, sokkal inkább össze-vissza külföldön. Mi nem is nagyon gondolkoztunk azon, hogy hol csinálunk zenét. Az internet nevelt minket, szóval azt töltöttem le, amit akartam. És mikor a számainkat elkezdtük feltenni SoundCloudra, nem azt mondtuk, hogy „legyünk egy norvég banda”, hanem csak olyan zenét akartunk csinálni, amit szerettük. Akarunk játszani Franciaországban, az Egyesült Államokban, mindenhol. Jó Norvégiában is játszani, de nem akartuk a tipikus norvég zenét játszani.
Mikor volt az a pillanat, amikor azt mondtátok, „ez az, ezt akarjuk csinálni!”?
– Először, amikor rájöttünk, hogy „wow, nem is gondoltuk, hogy zenélésből is meg lehet élni”, ami ráadásul gyenge négy héttel jött az után, hogy elkezdtünk együtt zenélni. Feltettünk egy számot online, és rögtön a toplisták tetejére ment. Aztán meghívtak minket Litvániába, meg Kaliforniába, és azt mondtuk, hogy „mi a franc történik?” Onnantól kezdve pedig azt mondtuk, hogy okés, mostantól ezt fogjuk csinálni, zenét csinálunk. Attól a ponttól kezdve lépésről lépésre haladtunk. Sosem volt igazán olyna pillanat, amit áttörésként éltünk meg, sosem éreztük azt, hogy befutottunk, inkább úgy, hogy szépen haladunk felfele.
Láttuk, hogy mennyire sikeres a skandináv zenei export. Mi az oka ennek a sikernek?
– Szerintem azért, mert nagyon sok kulturális alapanyagunk van, amiből dolgozhatunk. Ez alatt azt értem, hogy van egy csomó fesztivál, király koncerthelyek és rengeteg szabadidő, hogy kultúrával foglalkozzanak az emberek. Szóval szerintem ez a fő ok.
Még 2013-ban az Apple felhasználta az 1:18 című számotokat az iPhone 5C reklámjához. Terveztétek, hogy betörtök a hirdetési piacra?
– Egyáltalán nem. Az első hirdetés, amihez a mi zenénket használták egy lengyel gyümölcslé reklám volt. Azt mondtuk, mivel CD-ket nem árulunk, valahogy muszáj pénzt is keresni. Nem reklámokhoz csinálunk zenét, azt csinálunk amit akarunk, de hogyha valakinek ez tetszik és fel akarja használni egy reklámban, sőt, még fizet is érte, az egy jó üzleti lehetőség. Így pedig lehetőségünk van arra, hogy még több időt töltsünk zenéléssel. Ez után a reklám után amúgy hat felkérést is kaptunk nagy cégektől, mint például az Apple vagy a Google. Mai napig sem tudom miért. Gőzöm sincs, miért pont a mi zenénket akarják használni, de valaki ott tuti imádhatja a számainkat. Nem is nagyon akarunk amúgy nemet mondani, mert nem tudhatod mi lesz legközelebb. Nincs túl sok pénz a koncertezésből és streamingből, szóval elég jó biznisz cégeknek eladni a zenénket.
Szóval meglepett, hogy titeket kerestek meg?
– Persze! Még mindig fura, hogy cégek a mi zenéinket akarják használni. Nem gondoljuk úgy, hogy eladnánk a lelkünket, mert olyan zenét csinálunk amit szeretünk, amit aztán eljuttatunk az emberekhez. És minél több ember ismeri a zenénket, annál nagyobb a szabadságunk és több időnk van stúdiózni és nem koncertezni, ami annyira nem fizet jól. Király dolgokat akarunk csinálni. A Szigeten akarunk fellépni, inkább, mint hogy kib…szott szülinapokon vagy esküvőkön haknizzunk.
Nagyon kevés zenész tud megélni csak zenélésből. Néhányan azt mondják, mindössze egy százalék. A többieknek, mint a magyar zenészek legnagyobb részének is, szüksége van „polgári” melóra, hogy előadóként is túléljen. Mi a helyzet Norvégiában?
– Nem tudom. Nem kerestünk semmit, egészen egy pár évvel ezelőttig. Alig éltük túl. A szüleink lakásában dekkoltunk, vagy pont annyit kerestünk, hogy a rezsit ki tudtuk fizetni. Szóval, igen, nehéz zenélésből pénzt keresni – ezért adod el a zenédet a reklámiparba, hirdetésekhez, ha tudod!
Interjú: Penke Bence és Balogh Roland
Fordította: Gergely Károly • Fotó: Bodó Bence
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
