F…ckin’ in the Bushes: mindent vitt Pronyófalva kapitánya

Eljött Canossát járni, de ha lehet, még többet is tett, mi több, jó fej volt (!!!) második, ezúttal szólóban eltolt szigetes koncertjén Liam Gallagher. Kritika.

 

 

Még nem jött meg!

 

Ezt a meglepő választ kaptam kb. negyvenöt perccel koncertkezdés előtt egy backstagebe járatos szigetes főmufti cimborától, mikor rákérdeztem: „Na, csináltál közös képet Liammel csak hogy engem cukkolhass, ha már bármiféle interjúra vagy pacsira esélye sincs nemhogy nekem (mint szerelmetes rajongónak), hanem kb. senkinek?” Az előjáték így felettébb izginek indult. Mármint megrettentem, hogy ilyen „hozzáállással” Liam Gallagher tizennyolc év után ismét valami flegma sz@rt okád a nagyszínpadra. Még úgy is, hogy közösségi oldalas posztjaiból meg egy-két budapesti „feltűnéséből” az jött le, bejön neki a város, ahol itt-ott még egy-egy közös fotóra is beállt a pórnéppel. Az pedig külön vicces volt, hogy nem hiába mondom én, ő Pronyófalva kapitánya, hiszen elfelejtette (!!!), hogy ő már bizony egyszer járt itt, ráadásul a Szigeten még 2000-ben az Oasisszel.

 

Nagy kérdés volt tehát, ezúttal mit fog produkálni. Tizennyolc éve ugyanis botrányba fulladt a fellépése, a közönség totál flegma viselkedése miatt ugyanis szó szerint sörrel dobálta őt le a színpadról, hogy utána olyan gyorsan elhagyják a fesztivál területét, amilyen gyorsan mi levegőt veszünk. A keményvonalas rajongók ennek megfelelően izgultak is rendesen. Tényleg nem lehetett sejteni, mit hoz Liam második menete. Aztán felcsendült a Manchester City focicsapatának bajnoki kántálása és berobbant az elmebaj.

 

Liam Gallagher a 2018-as Szigeten /// Fotók: Horpáczi Dávid

 

Liam ugyanis ott folytatta, ahol anno befejezte. Illetve, hogy ha pontosak akarunk lenni, újrajátszotta az egészet, ám ezúttal szemmel láthatóan és hallhatóan mindent beletett a koncertbe. Lehet, hogy a menedzsment az orrára kötötte, ezúttal el ne szúrd (főleg, mert idén elképesztően sok a brit fesztiválozó), vagy lehet picit felnőtt végre a feladatához. Persze ő se 27 már, hanem 45, de az tuti, minden nüanszból az jött le, most rendesen oda akar verni, hogy megmutassa, jó az „öreg” a háznál. És jó is volt. Semmi kétség. Már attól visító tini lettem, hogy a nyitány az a Fuckin’ in the Bushes introdal volt, amivel először a 2000-es Familiar to Millions c. turnéjuk koncertjeit robbantották be az Oasisszel, így azt a bizonyos szigetest is.

 

Azt hiszem ez megalapozta az egészet. A rutinos gallagherezőknek tuti lejött, hogy ezt a fellépést most nem lehet elb@szarintani. És így lett. Amolyan Canossa járásként jött a Rock ‘n’ Roll Star és talán minden idők egyik „legpunkabb” Oasis dala, az 1995-ös Morning Glory. Hogy aztán végig ott lebegjen mindenki felett a „bocs srácok, anno elszúrtam, de most megkapjátok azt, amiért jöttetek” hangulat. Ami a dallistát illeti, picit meglepő volt, hogy a tizennégy számból mindössze négyet játszottak el Liam első, tavalyi szólóalbumáról, az As You Were-ről. Az első két nosztalgikus bemelegítő után jött a Greedy Soul, a Wall of Glass, a szerintem az elmúlt évtized legjobb Liam szösszenete, a Bold, majd pedig zárásképp egy lassú popdal, a For What It’s Worth.

 

 

És itt érdemes egy pillanatra megállnunk. Már csak azért is, mert nagyjából minden, a mostani koncertről szóló beszámoló öles betűkkel emelte ki, hogy wow, ez egy fasza, hamisítatlan Oasis-útóérzés (aka Tribute fíling) volt, s Liam kb. azokat az Oasis slágereket hozza, amit elvár tőle a közönség, miközben a saját szóló dalaira pár tucat emberen kívül nem sokan lennének kíváncsiak. Ebben van némi igazság, de a dolog ennél mégis picit árnyaltabb.

 

A Gallagher testvérek a ’90-es évek brit poprockját meghatározó (túszul ejtő) zenekaruk széthullása után tíz évvel valóban abból az örökségből is élnek, amit akkor alkottak. De érdemes különbséget tenni mondjuk egy brit koncertjük vagy épp egy olyan kelet-európai bulijuk között, ahol utóbbi helyszíneken jó ha tízévente egyszer megfordulnak. Noel május 4-i manchesteri fellépésén – ahová nekünk is sikerült eljutnunk – például 22-ből mindössze hat régi Oasis dalt nyomott el, míg mondjuk két éve a Szigeten a set-list fele volt régi track. Így nem csoda, ha egy olyan fesztiválon, ahol a helyi rajongók az első koncertjükön huszonévesek, a másodikon negyvenesek, míg a következőn talán már a nyugdíjas otthonból jönnek szervezett túrával, több lesz a régi Oasis dal, a Tribute fíling.

 

Igazi libabőr volt Noellel énekelni a teltházas Manchester Arénában | Ígéretes titánok

Huszonöt évet vártunk, de megérte, mert több volt, mint egy sima koncert. Videókkal megspékelt exkluzív élménybeszámoló Noel Gallagher manchesteri koncertjéről!

 

Így azt állítani, hogy az Oasis 2009-es szétesése óta a két dudás szólóban nem találja a helyét, badarság, ahogy arról lamentálni, hogy letojják a szólócuccaikat a régi rovására, szintén. Az a helyzet, hogy Liam a majdnem végső stádiumos önpusztításból baromi okosan visszajött a popbizniszbe. Olyannyira, hogy a tavalyi As You Were-ből a nyitóhéten több albumot (103 ezer) kapkodtak el a boltokban, mint Noel egy hónappal később kiadott Who Built the Moon? c. lemezéből (78 ezer). Arról nem is beszélve, hogy Liam szólócucca húsz év óta a legkelendőbb lett vinylen is, amiből 16 ezer (!!!) példányt vettek. Nyilván, akik nem követik őket szoros emberfogásban (már pedig nálunk nem sokan, az tuti), nekik örökre a két arc maradnak az Oasisből, s inkább csak nosztalgiából, a régi dalok miatt érdeklődnek irántuk. Ezt pedig minden bizonnyal ők is sejtik, és baromi jól sáfárkodnak is vele.

 

Ahogy most a Szigeten Liam tette. A szóló négyes blokkja után például minden idők legelső Oasis dalával robbantotta be új fokozatba a motort. Egészen brutális, elementáris erővel. A Bring It on Down ráadásul az a tökös, széttorzított, már-már punkos szemét, amivel a zenekar nem csak a brit munkásosztály lézengő semmirekellőit tudta nagyon beszippantani valamikor 1993 elején, hanem a Creation Records társalapítóját, Alan McGeet is, aki egy Glasgow-i koncert után azonnal leszerződtette a bandát. S ugyan ma már kultúrtörténeti adaléknak tűnhet, de a refrén: „You’re the outcast, you’re the underclass / But you don’t care, because you’re living fast” ma is épp oly aktuális. Arról nem beszélve, hogy a most negyvenes fanatikok még olykor mindig szeretnének ilyen „gyorsan” élni, ahogy üvöltöttük mi is a koncerten, miközben sok huszonéves csak megrökönyödve nézte, ezek a középkorú fazonok minek vinnyogják full erőből a szöveget? 😀 

 

Liam koncertje előtt megmutatjuk, honnan indult Pronyófalva kapitánya | Ígéretes titánok

Liam Gallagher 18 év után játszik ismét Magyarországon. A szigetes fellépése előtt egy manchesteri fotóriportban megmutatjuk, honnan indult a balhés fenegyerek.

 

Aztán persze érkeztek a gigaslágerek. A kevésbé sikeres és emlékezetes Beady Eye formációjával kihozott, amúgy teljesen oké Soul Love után csak a nagybetűs dalok jöttek: Some Might Say, Whatever, Supersonic, Cigarettes & Alcohol, majd hogy ki ne maradjon még véletlenül sem, a Wonderwall és a Live Forever. Csak hogy a plebsz is teljes mértékben elégedett legyen, bent a VIP-szekcióban is. Mondanám, így kell csinálni, skacok, lehet utána csinálni.

 

 

A lényeg, a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt. Liam pont azt hozta, amit anno is vártunk volna tőle. Ehhez kellett két évtized, már hogy ő is felnőjön fejben. De ezúttal a maga módján lelkendezett, elnézést kért (!!!), hogy nem tud magyarul, miközben végig jófejkedni próbált a közönséggel. Ha pedig összegezni kellene, lassan tíz évvel az Oasis feloszlása után egyre biztosabb, semmi szükség az Oasisre. Ha valami Tribute lenne, akkor az az! Már ha újjáalakulna. Önmaga paródiájába fulladna. Ehelyett sokkal jobb, hogy van két tesó, akik egyrészt leklónozták legnagyobb sikereiket, másrészt pedig – ha az ember amúgy is csípi őket – teljesen élvezhető szólót nyomnak, igaz, nem feltétlenül óriási gigaslágerekkel, mint inkább kiérlelt prókátorokként.

 

A trendet már nem ők diktálják, de pont jó, hogy van olyan rutinos veterán a háznál, mint Liam, aki emlékezteti a ’70-es és ’80-as generációkat arra, hogy milyen volt a pronyó brit rock az internet előtti atomókorban ➡️ As You Were. Kösz.

 

 

Akit pedig érdekel, ITT élőben meg is nézheti a teljes koncertet 🙂

 

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland