Nyakunkon a Made in Pécs Fesztivál, erre menjetek!

118 zenekar, 7 liverpooli vendég. Egy hosszú nap – január 6, húszperces koncertek 6 helyszínen. Ez a Made in Pécs Fesztivál. Segítünk eligazodni. Második menet.

 

Fesztivál-logó Punannyval a Hajón /// Fotó: Máté Péter / Made in Pécs Fesztivál

 

Egyet kell aludni, és jön az őrült, ám annál szimpatikusabb egynapos vágta, a Made in Pécs Fesztivál. Mi is lesz? Röviden: a zenei zizegésben mindig is aktív városban egy csapat zenész, koncertszervező és helytulaj kollaborációjából egy reggeltől estig tartó nap megpróbálják felléptetni a város nagyjából majdnem összes (!!!) működőképes zenekarát. Abszolút észbontó az elképzelés, amit 2018. január 6-án immár harmadik alkalommal tartanak meg. Ezúttal ráadásul vendégváros is lesz majd, mivel Pécset sokan a magyar Liverpoolnak tartják, ezért adta magát a választás: Pool. A 118 (!!!) helyi formáció mellé így jön hét csapat az angol városból – amelyek közül mi a Strange Collective tagjaival interjúztunk.

 

S mivel a január ötödiki felvezetőkkel, meg a koncertek utáni afterekkel együtt ez így egyben annyira tömény, hogy nincs az a pálinkafőző, aki könnyen fogyaszthatóvá tudná desztillálni, csináltunk hát nektek egy rostát: immár másodjára ajánlunk pár pécsi és egy ‘pooli zenekart, amiket érdemes lesz majd meglesnetek!

 

Joe Topping & Scott Poley ► Made in Pécs Café, 13.30

Egyenesen Liverpoolból repülnek ide, hogy megmutassák, milyen is a tökéletes randi koncert. Tiszta és lágyan fülbe simuló, érett, érzéki akusztikus zene, amelyet jó szívvel tudok ajánlani akár a már jobban összeszokott pároknak és azoknak is, akik először szeretnék kezüket a másikéba fonni. Nem ez lesz életed legvadabb bulija, de ha egy pár percre gondtalanul szerelmesnek akarod magad érezni, akkor nincs jobb választás, mint ez a két angol férfi. Én erre a számukra morzsoltam el a saját könnycseppemet. (Huszár Gábor)

 

 

Szónok ► Pécsi Est, 16.00

Aki a név alapján valami vátesz jellegű szövegekkel megáldott, lövészárkokba buzdító, forradalmi hangulatot hajszoló magyaralter bandát feltételez, az – velem együtt – nagyot téved. A Szónokban pont az a csodálatos, hogy nem mond semmit, legalábbis szavakkal nem. Valahol a pszichedelikus és az experimentális vonalon kereshető, amit Bakó Balázs (dob), Tőke Máté (gitár) és Bogdán Krisztián (basszusgitár) művel, ráadásul profi szinten. Néha kicsit olyan, mintha a korai Lovasiék a korai Red Hot Chilli Peppersszel közösen nagyon durván becuccoztak volna, aztán másfél órán keresztül elvonultak volna egy próbaterembe. Ez természetesen semmit sem von le a Szónok zenei értékéből, sőt, mivel feltételezem, hogy ők sokkal ritkábban nyúlnak a fent említett szerekhez (naivitás? talán), inkább a számlájukra kell írni, hogy ilyen eredetien tudják feleleveníteni azokat a ’60-as éveket, amikre már azok sem emlékeznek, akik átélték. (Penke Bence)

 

 

Stereo Kollektiv ► Nappali, 23.50

Már hosszú évek óta a hazai rap szcéna a titkos szeretője a fülemnek. Egyszerűen hihetetlenül passzol a magyar nyelv ehhez a műfajhoz. Csak a csőnadrágom miatt sokszor kinéznek a hip-hop/rap bulikból, bár az évek alatt Magyarország bőnadrágos szófacsarói ráébresztettek, hogy megéri miattuk az a néhány csúnyább pillantás. Szóval hatalmas köszönet az Animal Cannibalsnak, hogy behozták hozzánk ezt a csodálatos műfajt. Persze, ahogy szerintem ez a stílus legtöbb kedvelőjére igaz, engem is az AKPH vezetett be, és dobot le igazán mélyre, hogy aztán a rengeteg feat daluk miatt hamar rábukkanjak az olyan zsenikre, mint a Barbárfivérek, Mikee Mykanic, Ketioz, NKS, HŐSÖK, Siskafinuccsi, vagy akár a SÉF-es srácok. Aztán egyszer csak a semmiből megjelent a Halott Pénz és az egész stílust és ezáltal a magyar nyelvet is olyan sorokkal „örvendeztette meg”, mint a „Voltak nappalok, csak képeket néztem/ rajzoltam rájuk, mosolygó fejeket/ volt pár alkalom, a képedet néztem/ rajzoltam rá a mosolygó fejemet.” Azért a szintén pécsi, Stereo Kollektivás arcok ennél sokkal gazdagabb rímkönyvvel dolgoznak, a beatjeiktől pedig önkéntelenül is bólogatásra indul a fejed. Szóval a sok gitárzene közt mindenféleképpen szakítsatok egy kis időt a pécsi szófacsarókra is. Itt pedig egy kis kedvcsináló Szesszenet tőlük. (Huszár Gábor)

 

 

Kölyök ► Made in Pécs Café, 23.50

Nemes Gábor, azaz Kölyök igazi unikumnak számít, nem csak az idei fesztivál kiírásában, de megmerem kockáztatni, hogy az egész magyar zenei színtéren. Engem személy szerint a világomból ki lehet üldözni magyar népdalokkal, Kölyöknek azonban nem sikerült. Lebilincselt és magával ragadott a profizmus, ami a srác minden egyes rezdülésében benne van. Gitárjáték a legmagasabb szinten, beatbox, loop station… Valahogy Kölyök azt az érzést adja meg nekem, amit nagyon régóta keresek. Újracsomagolja, maivá és ezáltal szerethetővé teszi azokat a népdalokat, amikhez hiába próbálok kötődni, de magyarként mégis kulturális örökségem része. Ha az Egyesült Államokban sikerült megreformálni a helyi folkot, a countryzenét, bízom benne, hogy Gábornak is sikerül ugyanez itthon. Aki erre azt mondaná, hogy ehhez egy ember kevés, annak válaszom: nincs szükséged másokra, ha van loop stationöd. (Penke Bence)

 

 

Korábbi cikkeink a Made in Pécs Fesztiválról:

Szervező-interjú Kirschner Petrával

Interjú a liverpooli Strange Collective-vel

Első ajánlónk: Kaktus, The Tablespoon, Ivyz és She Drew The Gun

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Ígéretes titánok