Mizu, magyar underground? #4

Pofátlanul betört a nyár, miközben a Titánok ősistállóját kíméletlenül bedarálta a politikai valóság. A zene szerencsére örök, ezeket szerettük áprilisban.

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Untatnak a hosszú, részletes lemezkritikák? Vagy csak nincs időd olvasni, de szeretnél megismerni pár újdonságot? Akkor a legjobb helyen jársz! Mizu, magyar underground? című sorozatunkban havi rendszerességgel ajánlunk olyan zenei újdonságokat, amelyek az adott hónapban jelentek meg. Így képben lehetsz te is.

 

A hónap, amit lassan magunk mögött hagyunk, elég mozgalmasra sikeredett, legfőképp azért, mert az április 8-i parlamenti választások után – amely ismét kétharmados sikert hozott a jelenlegi kurzusnak – egy talán nem is annyira váratlan, ám annál brutálisabb és fájdalmasabb döntés nyomán bedarálták az Ígéretes titánoknak az első két évben helyet, teret és lehetőséget biztosító napilapot, a Magyar Nemzetet és annak hírportálját, az mno.hu-t. Mivel a sokkoló élmény, illetve annak hullámai, utózöngéi még túl frissek, egyelőre nem érdemes belemenni abba, hogy ez a tulajdonos személyes, a politikai daráló nihiljéből, a bármilyen részsikerektől mentesnek tűnő szélmalomharc miatt meghozott döntése, avagy nyomást is gyakoroltak rá, hogy a választás eredményeit követően eme döntést meglépje.

 

A zene viszont szerencsére örök. Így pörgünk is tovább. Ezúttal is négy anyagra hívnánk fel a figyelmet, amelyek közül az egyik korántsem klasszikus underground, de nem tehettünk mást, hiszen felvisítottunk, mikor meghallottuk. Szóval, ők az áprilisi líblingjeink: Mayberian Sanskülotts, DRMRZ (ismét), Jafari (ismét) és Nemazalány × Lil G

 

Mayberian Sanskülotts: Palms / Unreal

A hónap legkellemesebb meglepétesét egyértelműen a Mayberian hozta. No, nem azért, mintha korábban sem bírtuk volna őket nagyon, mint inkább azért a tényért, hogy két dallal rukkoltak elő nekünk. A KERET blogon debütáló Palms és Unreal pedig borzasztóan egyben van, s ha bármilyen szempontból is lehet fejlődésről beszélni, akkor ez az! Dalaik érezhetően egyre szofisztikáltabbak, a kezdeti szobahangulatból szépen megérkeztek a baromi dallamos, tök izgi (kifejezetten rádióbarát) slágerszagba!

 

 

Az Unrealre forgattak is egyből egy valóban valószerűtlen klipet, s ugyan téli környezetben buckázunk hegyről le, a hangulata inkább a nyár felé kacsingat. Ahogy a másik szerzeményé is. Külön érdekes, hogy ezúttal a magyar helyett az angol nyelvre hangolták a dalszöveget, ami ugyanúgy jól áll nekik, mint az anyanyelvi megszólalás. A felvételek tényleg nagyon jók lettek, mindenkinek csak ajánlhatjuk, ha sose jártál még a koncertjükön, azonnal csapj le rájuk. Erre pedig nem is kell sokat várni, hiszen a közeljövőben két helyen is el lehet őket csípni élőben: május 3-án a budapesti Toldiban játszanak majd a Bozóval, míg másnap, május 4-én a Budaörs Fesztiválon a PostART-ban. Addig is alább itt a kétszámos EP Bandcamp-linkje is, lehet hallgatózni!

 

[A legutóbbi lemezükről egyébként még másfél éve ezt írtunk kritikánkban!]

 

DRMRZ: Marmalade Skyz

Dobos Kristóf, alias DRMRZ egyre betegebb tempóra kapcsolt. Alig hogy március 24-én bemutattuk az első lemezét, három hétre rá kijött egy kétszámos EP-vel. A Marmalade Skyz pedig azon a nyomvonalon halad, amin elindult, s folytatja hiánypótló „műfaji” tevékenységét. Aminek mi csak örülni tudunk, miközben a tényleg elképesztő gőzhenger, a dalgyár nem áll le nála, május 11-én ugyanis érkezik majd a következő nagylemezével egy exkluzív premierre ismét csak hozzánk! Egészen elképesztő! Ilyen gyorstüzelést még a Beatles sem tolt, pedig azért ha valakik, akkor ők tudtak rekordgyorsasággal új albumot összepakolni anno. Lehet tehát tovább lelkesedni Kristóf új dalaiért, folytatás május 11-én, addig meg itt a két legfrissebb 😉

 

[Ha esetleg még nem futottatok bele, EZT írtuk a DRMRZ bemutatkozó lemezéről, a Symbol Syndrome-ról!]

 

Jafari: F@#k The Radio

Sok szempontból hasonló cipőben jár Zala Kristóf, azaz Jafari is. Egy nem akármilyen áthangolás után ő is elképesztő iramban termeli és adja ki a dalait, igaz, nem lemezekben, hanem egyesével tolja ki rendületlenül szerzeményeit. Ahogy arról már többször írtam, az egész koncepció ugyancsak hiánypótló. A lényeg, hogy gitár meg szintis alapokra egy merész huszárvágással, egy jó adag R’n’B-s behatással, hiphop-szerű szövegelést pakoltak, minderre pedig elképesztően mély basszusok kerültek.

 

Hozzánk legutóbb épp április 1-én hozott új dalt, a F@#k The Radio szövege kemény, provokatív, ugyanakkor tök őszintén reagál egy valóban létező problémára. Arra, hogy miközben mennyi arcpirítóan semmitmondó plöm-plöm ömlik úton útfélen mindenfelől, addig senkit nem érdekel semmiféle mélység. Van-e még lejjebb a mainstreamnek hazudott szemét mocsarában? Erre felesel Kristóf dala, elég parádésan, külön felhívnám a figyelmet a refrén rendesen odab@szós soraira! S hogy mindez milyen élőben? Azt legközelebb május 19-én bárki le tudja csekkolni a Jafari következő, a budapesti Club25-ben megrendezésre kerülő koncertjén.  

 

[Aki bővebben szeretne olvasni a koncepcióról, IDE kattintva megteheti!]

 

Nemazalány × Lil G: Malibu

No, ez az a projekt, amitől visítva mentünk le hídba, és ha megnyúznának, akkor sem hagynám ki a havi bontásból. A korábban Trashkat néven is mocorgó Nemazalány, valamint Lil G duója – akiket a 444 egyik kis színesében fedeztem fel – azt hozza, amiről a szegény underground hadsereg csak álmodik, olyan kattintásszámokat produkálnak a Tyúbon, hogy az csak na! Első szerzeményük, a március 27-én kiadott Petőfi Sándor lassan az 5,5 milliót (!!!) súrolja, míg a pár napja, április 24-én kipattintott Malibu is kb. másfél milliónál jár! Atyaúristen!!! Tényleg nincsenek szavak. A csajok valamibe nagyon beletaláltak: mondhatni, a grabancuknál fogták meg a poszt-Snapchat generációt. Ez egy olyan világ, amihez már nem értek (mert ehhez már tényleg öreg vagyok), de az tuti, náluk ad randevút a magyar néplélek és 2018 szemtelenül fiatal kibergenerációja.

 

S már csak a parádés, „Bulizzunk reggelig, ez Nyíregyházán mindennapos” sorért sem mehettem el mellettük némán. Igazából debreceniként én kukultam meg, miközben az amúgy echte nyíregyházi illetőségű Bodó Bencénk tátott szájjal csupán annyit bírt kinyögni: „az érdekelne, ők hol buliznak Nyíregyen reggelig?” Lassan több mint tíz éve, hogy arrafelé buliztam, szóval adott a kérdés, tényleg, hol? Nagyon remélem, egyszer feltehetjük ezt a kérdést, meg még egy csomó másikat is a lányoknak! Nagyon szeretnénk! Addig is, éljen a vadkelet partirumja, a Malibu <3

 

 

No, ez volt hát a 2018. áprilisi felhozatal. A következő adag majd május vége felé érkezik 😉

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland