Mizu, magyar underground? #2

Mögöttünk a február, de a tavasz még a fasorba se. A kérdés azonban, mi történt a hónapban az underground háza táján? Ajánlunk pár újdonságot, ezek mentek.

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Untatnak a hosszú, részletes lemezkritikák? Vagy egyszerűen csak nincs időd olvasni, de szeretnél megismerni pár újdonságot? Akkor a legjobb helyen jársz! Mizu, magyar underground? címmel sorozatot indítottunk, s havi rendszerességgel ajánlunk olyan zenei újdonságokat, amelyek az adott hónapban jelentek meg. Így képben lehetsz te is.

 

2018. februárjából is öt f@szaságot mutatunk: Borka Balogh • Kijube • Pansy Kit • skeemers • The Tumor Called Marla. Annak pedig külön örülünk, hogy az ehavi bontásunkban egyértelműen a nőké a főszerep 🙂

 

Kijube: Silent Creatures

Annyira új, hogy még százan se követik őket Facebookon. Pedig!!! Pedig!!! Ha valami szíven talált itt a nagy februári zimankóban, az pont ez a dal! Sőt, igazából régóta nem kapott el így valami, mint a Bende Judit Kinga és Sándorfi Viktor alkotta duó bemutatkozó zsengéje. Nekem ők az idei tavasz hírnökei, egyértelmű, ez a picit trip-hopba oltott elektronikus lelazulás női énekhanggal támogatva, igazi lottóötös. Megvan a dallamok kellő játékossága, s szinte könyörögnek az emberért, hogy hadd vigyék már magukkal. A leginkább közben meg azt adom, hogy roppant sok hangulathoz megy simán, a túrázástól, a kötelező entellektüel horizontbámuláson át a hétvégi főzőcskézésig. Talán, mert komplexitása ellenére épp annyira popos, hogy ottmaradjon a fejedben. Már elsőre is a Calm Spirit ugrott be a dal hangulatáról, hogy aztán kiderüljön, valóban akad némi kapcsolat, de erről majd később: addig lehet nagyon hallgatni, szeretgetni a Silent Creatures-t, tényleg, pompa!    

 

skeemers: the venice period

Úúú, elég régóta vártam már, hogy kihozzák első nagylemezüket, ami végül a hónap utolsó napjára meg is érkezett. A Fairlady című számuk már nagyot ment, s a teljes album is ezen a vonalon megy tovább. Feszes, kettőharmincas dalok sorakoznak egymás után (pár hosszabb etáppal megspékelve), s ha már az előbb a tavaszról – kikeletről álmodtam, nos, nincs ez másképp a skeemersnél sem. Zajos, selymesen torz gitártémák jönnek egymás után, nem mellesleg a női éneknek köszönhetően, némi napfényt csempészve a lelkekbe. S lehet picit egymásra hajaznak a dalok, de a szörf(pop)rock már csak ilyen, még ha semmi értelme bármiféle műfaji besorolásnak. De nem tehetek róla, a the venice period pont azt az érzést hozza elő, ami akkor kerít hatalmába, mikor felpakoljuk a kocsit, hogy belevisítva az éterbe baromi szabadon eltűzzünk valami jó kis fesztiválra. Vagy épp lefaroljunk a tengerparton. Sajnos, nekünk ilyen nincs, a Balatonon meg nem igazán lehet hullámlovagolni, viszont lehet őket hallgatni! A személyes kedvenc a lemezzáró Surfboard, pont ezt akarom majd nyáron. Oh, és tán a legfontosabb, a zenekar lemezbemutatója március 7-én szerdán lesz majd a Toldiban.

 

 

Pansy Kit: Demo

Méghogy a panklányoknak nincs érzelmes oldaluk? De bizony, sőt ennél sokkal, de sokkal többről van szó!!! A sajnos már álomra szenderült – három éve, minden idők második Titánok-cikkében szereplő 🙂 – Camp Koala énekesnője, Neményi Lilla két barátnőjével, Nemes Borival és Philipp Vikivel alapított új zenekart: ez a Pansy Kit. Se Facebook-oldal, se kényszeredett közösségi médiás posztolási-kinyilatkoztatási kényszer. Helyette itt egy demo, amelyen van három eklektikus (és/vagy) dühös szám, amik inkább manifesztók (mint klasszik punk-dalok). Úgy mesélnek a szexuális zaklatás témaköréről, ahogy mindenkinek kellene. Húsba maróan őszintén, egyúttal nem kell azt éreznünk, ezt most szuperplánba tolják a pofánkba, mint inkább azt, fájdalmasan gáz az, amiről a szövegek szólnak. Mondanám, így át lehet adni azt, milyen az a helyzet, amitől mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében. Szuggesztív az egész, na! A Fuck you című etáp meg akár simán lehetne az egész jelenségre a figyelmet felhívó himnusz!!! Aki ÉLŐBEN is megnézné őket, március 13-án, kedden megteheti; a lányok a svéd Contorture, a Diskobra és a Mass//Reaction társaságában lépnek fel a Drrpnc-ben az Ajtósin.

 

 

The Tumor Called Marla: Distances

Lassan érkezik a zenekar új lemeze, ennek felvezetőjeként pedig a hónap elején pattintották ki Distances című dalukat, amire forgattak egy baromi jó, látomásos videóklipet. Az anyag vizualitása nagyon erős, a sztori több, mint brutális. Az egész olyan, mint egy őrült trip sok vérrel meglocsolva. A srácok nálunk hozták ki a klipkészítés kulisszái mögé kalauzoló videójukat, s ennek kapcsán kifaggattuk a csapat frontemberét, Gerő Andrást, alias Hekky mestert az új lemezről meg többek között arról, manapság milyen funkciója lehet egy ilyen werk-dolognak.

 

 

Borka Balogh: Traces Of You

Mennyire elképesztően sokrétű. Mennyi az apró kis játék a sorok, ritmusok mögött. S megint egy fiatal magyar női énekes-dalszerző, aki külföldről visszakacsintva próbálja meg bevenni a hazai közönséget – ezek voltak az első gondolataim, amikor végighallgattam Borka Baloghnak a hónap elején nálunk debütáló első kislemezét. A Traces Of You ugyanis – annak ellenére, hogy érződik, korai zsenge – nagyon ígéretes anyag. Sokat sejtet. Az Amszterdamban élő Borka azóta már letolt két koncertet is itthon, így tapasztalatból tehetem hozzá, hogy nagyon adják magukat élőben is a dalok, van ráció a koncepcióban. A lemezről egyébként, továbbra is tartom, az önállóan is kipattintott Trust Me a személyes kedvencem. A szemtelenül fiatal dalszerzővel egyébként a premier kapcsán beszélgettünk egyet hosszabban, aki még nem tette, érdemes elolvasnia 😉

 

 

No, ez volt a februári felhozatal. A következő adag majd március végén érkezik 😉

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland