Nemsokára indul az idei Művészetek Völgye, amelynek kétségkívül jót tett a könnyűzene programba illesztése. Interjú Oszkó-Jakab Natália programigazgatóval.
Oszkó-Jakab Natália /// Fotók: Sinco / Ígéretes titánok
Sokaknak az a meggyőződése, a Művészetek Völgye valami régi vágású, a ’90-es évek elejéről ránk maradt néptáncos, népművészeti izé. Bevallom, én is így voltam vele. Közben nagyon nem, főleg mióta egyre markánsabban beépült a könnyűzene is a programba. No, de miben is más, mennyivel tud többet egy klasszikus, a legtöbbünk által ismert zenei fesztiválnál az idén július 21-én startoló mustra? Többek között erről, meg a veterán fesztiválozók és az ifjabb felfedezők összeboronálásáról, a túlélésről, az áthangolásról, a tervekről kérdeztem a fesztivál program- és marketingigazgatóját, Oszkó-Jakab Natáliát, akit arról is faggattam, van-e bármiféle hatása annak, hogy férje, Oszkó Péter a Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt.
Hogyan csöppentél bele ebbe az egészbe?
Korábban is a kulturális szférában dolgoztam, a Müpában, ami ugye nyaranta bezár. Egy ilyen „szünet” alatt, Palya Beáékon keresztül kerültem kapcsolatba Márta Istvánnal, s az első évben még szponzorok bevonásával foglalkoztam. Utána, a Müpás távozásomat követően, lett egy, majd a következő évben meg már vagy öt helyszínem. Ezen a nyáron, 2013-ban, kiderült, mintegy 15 millió forintos hiánnyal zárt az azévi rendezvény. Sokan reménytelennek látták a történet folytatását. Ezzel párhuzamosan pedig, mivel akkorra kábé én szerveztem a felét, jött a felkérés, mi lenne, ha a másik felét is hozzácsapnánk. A szerepem, illetve több munkatársamé is, így szépen fokról fokra nőtt.
Így érkeztünk meg 2013 őszéhez. Hogyan kezdtél neki a munkához, hogy indultatok neki a következő szezonnak, mik voltak azok a dolgok, amiken úgy érezted, változtatni kell?
A 2014-es fesztivált már előző szeptemberben elkezdtük megtervezni. Előtte ez leghamarabb márciusban, volt, hogy májusban indult el. Nem létezett jegyelővétel. Az előző modell arra épült, hogy van az állami támogatás, amit ilyen-olyan pályázati csatornán keresztül megkaptak, s a szervezés csak ezután indult el. Így fordulhatott elő olyan, hogy bizonyos forrásokat csak két héttel a fesztivál kezdete előtt kaptak meg, így például a műsorfüzet is csak az indulásra készült el, és csak a helyszínen tudták kézbe venni. Aztán a honlapon is alakítani kellett, mert az is picit bájosan beragadt a ’90-es évekbe. Így nem csoda, hogy 2013-ra jelentősen megcsappant a látogatók száma, ráadásul a nosztalgiázó, idősebb korosztály tagjait érdekelte, s fiatalokat legfeljebb úgy vonzott be a rendezvény, hogy ők elhozták a gyerekeiket. Mivel 2009-ben elmaradt az azévi fesztivál komoly médiavisszhangot kiváltva, sok fiatal évekkel később is azt hitte, a Művészetek Völgye már megszűnt. Vagy, ha esetleg az megvolt, hogy még létezik, akkor is az maradt meg a fejekben, hogy ez valami néptánc tábor, vagy valami ilyesmi. Ekkor érzékeltük, hogy azért itt komolyabb gondokkal kell megküzdenünk, mint azt elsőre gondoltuk. Elindítottuk az elővételes jegyvásárlást, s április végére összeállt a teljes program, míg májusra kijött a műsorfüzet is. Ezután belefogtunk egy óvatos arculatváltásba, amit egy évvel később egy újabb, merészebb követett.
Ha már arculatváltás, nem lehet nem észrevenni, hogy roppant jót tett az egésznek a könnyűzene beemelése a repertoárba. Már-már úgy is fogalmazhatnék, a „túlélés” egyik záloga lett, sokat dob a látogatottságon. Mennyire értesz egyet ezzel?
Mielőtt belemennénk, azért megjegyezném, hogy a könnyűzene korábban, a ’90-es évek végén, a 2000-es évek legelején is jelen volt már. Akadt olyan év, amikor például a komplett Hegyalja Fesztivál is letelepült a Művészetek Völgyébe is.
Nem mondod, hogy black meg trash metál bandák tolták Kapolcson?
Haha, mondjuk úgy, volt alternatív, rockzenei kínálat is. Persze azt látni kell, az állami támogatások elapadásával a komolyzene, egyházi zene az, ami maradt.
Hm, akkor leléptek, mikor elapadt a pénzeszsák?
Nem erről van szó. Azt látni kell, korábban Márta István elképzelései mentén haladt a fesztivál, ő volt az egész motorja, a többiek a keze alá dolgoztak. Így inkább a színház, a komoly- és népzene vitte a prímet. Azt láttam, egyre kevesebb fiatal jött, s az az idősebb, hippi, értelmiségi közönség pedig már nem feltétlenül marad tíz napot egyben lent, így úgy gondoltam, érdemes lenne változtatni. Le is ültem Istvánnal, mondtam, hogy maradhat ez a koncepció, de ahhoz, hogy tényleg egyre több fiatalt meg tudjon szólítani a fesztivál, ahhoz óhatatlanul be kell emelni a könnyűzenét a kínálatba. Aztán hagyni az embereket, hadd olvadjanak fel a többi rendezvényben. Ide ugyanis el kell jönnie mindenkinek, nem olyan, mintha leugranánk egy koncertre a Deák térre. Viszont ha már itt vagy, lehet, hogy belenézel egy stand-up comedynek se utolsó Rákász Gergő orgonakoncertre, vagy beülsz egy alternatív színházi előadásra, vagy csak poénból beállsz egyet néptáncolni, ha már, s így új dolgokat ismerhetsz meg, elkap a hév, és jövőre lehet, hogy már más miatt is szeretnél eljönni majd.
Van-e arra statisztikátok, hogy ez az áthangolás, tónusváltás miként csapódott le látogatói szinten, azaz az elmúlt években mennyire sikerült bevonzani, megmozgatni a fiatalabbakat is?
A legkézenfekvőbb talán a Facebook rajongói táborunk. Mikor 2013-ban átvettük a fesztivált, akkor azt láttuk, hogy az 5-6000 követő legmarkánsabb csoportja az 50 éves vagy annál idősebb nők voltak. Ez a rajongói bázis azóta megtízszereződött és szépen elmozdult, egyrészt több férfi figyeli a közösségi oldalunkat, másrészt dominánssá vált a 20-30 éves korosztály jelenléte is.
Hogyan méritek azt, hogy mekkora a látogatottság, hogy mely helyszínek működőképesek s melyek azok, amelyek nem váltották be a hozzá fűzött reményeiteket?
A dolog nagyon egyszerű, kétóránként kérünk egy becslést a biztonsági szolgálattól, hogy adott színpadnál, helyszínnél mekkora a látogatottság. Nyilván ez egy viszonylagos adat, de azért arra jó, hogy felmérjük, hol, mekkora az érdeklődés. Az tény, a könnyűzene viszi a prímet, s például emiatt kellett a Panoráma színpadunkat 5-6000 fősre növelni. Ahogy azt is figyeljük, hogy nem szervezünk be például egy többezres rajongótáborral bíró zenekart olyan helyszínre, aminek a befogadóképessége max. ötszáz fős. Mindettől függetlenül szeretünk kísérletezni is, ha van egy szerintünk kivitelezhető koncepció.
Ezt hogy képzeljük el? Ha van valakinek egy jó programötlete, amit szeretne megvalósítani és jelentkezik nálatok, annak mit tudtok ajánlani? Hogyan néz ki a finanszírozás? Mit kell neki vállalnia és mit tudtok ti hozzátenni?
Nagyon vegyes a kép, ugye, 27 program- és negyven további kiállítási- és vásáros helyszínünk van most. Az előbbiek esetében akad olyan, amit teljesen mi finanszírozunk.
Mi a helyzet a kis, kísérleti ötletekkel?
Általában részfinanszírozásban oldjuk meg a dolgokat: azaz ők is és mi is hozzáteszünk valamennyit. Nyilván ez attól is függ, ha egy állami intézmény csatlakozik, akkor ők például pénzügyileg tudják vállalni a saját megjelenésüket. Persze ehhez hozzátenném, nálunk azért a koncepció része, hogy nem akarunk főszponzorról elnevezett fesztivált, tehát nem lesz olyan, hogy XY bank vagy Z nagy multi nevét hozzácsatoljuk a fesztivál elnevezéséhez.
Mennyi időt adtok egy-egy új ötletnek, programnak ahhoz, hogy kiderüljön, működik a dolog, az is érdekli a fesztiválozókat?
Általában két évad kifutási idő kell ahhoz, hogy fel tudjuk azt mérni, mi az, ami bejött s mi az, ami nem. Látjuk ugyanis, hogy még a legklasszabb dolgok sem biztos, hogy úgy mennek az első évben, ahogy egyébként futhatnának. Ha azonban már a második évben sem működik valami, akkor az, sajnos, valószínűleg nem is igen fog beindulni. De akad olyan is, mikor egy adott szereplő először akár teljes egészében saját finanszírozásból jelent meg, mára azonban mi biztosítjuk a költségeit. Ezeket minden évben minden szereplővel újratárgyaljuk.
Említetted, hogy kis stábbal dolgozol. Hogyan sikerül így összehangolni mintegy 1200 programot?
Az igaz, hogy a központi csapatban velem együtt öten vagyunk, akik hetente találkozunk, de a teljes stáb 98 fős s a dolgunkat az is segíti, hogy egy-egy tematikus helyszínt egy-egy, az adott területen igen csak jártas személy igazgat. Nekünk is vannak ötleteink, de az udvargazdák azok, akik teljes egészében összeállítják a saját színpadjaikat.
Mi az, amiben úgy érzed, érdemes lenne fejlődnötök még?
Az biztos, nem ígérünk többet, mint amit meg tudunk valósítani. Sajnos, szállások terén továbbra sem fejlődött a történet jelentősen. Tapolcán, Veszprémben persze lehet panziós megoldást találni, de pl. Kapolcsot ilyen szempontból szinte teljesen kimerítik a szervezők, így Taliándörögdön, Vigántpetenden és Monostorapátiban lehet szállást találni. De ezért is járatjuk a Csigabuszt a helyszínek között, ami idén hajnal 5 óráig közlekedik majd.
Azért felmerül a kérdés, gondolkodtok-e további kapacitásbővítésben, abban, hogy picit megváltozzon ez a hippis-sátras miliő?
Szállás szempontjából igen, de ezek távlati tervek. A Cseh Tamás Programos és turisztikai vonalon találkoztam olyanokkal, akik pl. egész jó konténerváros jellegű mobilszállásokban, vagy tényleg elég komoly, telepített sátorvárosban utaznak. Szóval, ha tudunk egy értelmes ár-értékarányt kialakítani, akkor ebbe belevágnánk. Emellett törekszünk arra, hogy a környék minél jobban bekapcsolódjon a vérkeringésbe, akár saját termények, akár különféle szolgáltatások terén is.
Ha már kiadások, hogy néz ki a teljes finanszírozásotok?
Nonprofit kft. vagyunk, tehát nem osztalékra játszunk. Visszatérve a 2013-as mínusz 15 millióra, azt évekig magunk előtt görgettük, s tavaly jutottunk el odáig, hogy pluszba jöttünk ki, ám ezt is visszaforgatjuk, befektetjük, bővítjük a kínálatot. Azt is látni kell, hogy a sok program közül elsősorban a könnyűzene az, amely igazi profitot képes termelni, és ezekből finanszírozzuk a kevésbé profitképes, vagy a látogatottsághoz képest is költségesnek számító produkciókat.
No, de hogy érzékeltessük, összesen mekkora költségvetésből gazdálkodtok?
Az idei évre mintegy 300 millió körüli a teljes kiadásunk, ebbe belevesszük a jegybevételeket is.
Hányan fordultak meg tavaly összesen nálatok?
2014-ben dupláztuk, két éve másfélszereztünk, míg tavaly 25 százalékkal bővült a látogatószám, nagyjából, összesen olyan 200 ezren fordulnak meg nálunk tíz nap alatt, ami körülbelül napi 20 ezer embert jelent, de ebbe beleszámoltuk az ingyenesen látogatható kiállításokra, vásárra érkezőket is. Igaz, az ide érkezők közt is egyre több az olyan látogató, aki amúgy is vett jegyet a fesztiválra.
Hányan vannak olyanok, akik ott is alszanak, sátraznak, és hányan ruccannak csak úgy le? Erről van felmérésetek?
Tavaly és idén is volt egy kapacitásbővítésünk, de ezek elsősorban sátorfronton történtek, igaz, új építésű, infrastruktúrával ellátott megoldást kell elképzelni. Így olyan ezer főnek tudunk szállást felajánlani a környéken. Érdemes egyébként email írni a szallas@muveszetekvolgye.hu címre és itt mindenkinek segítenek. Nem árulunk zsákbamacskát, s van olyan megoldás, ahol helyiekhez be tudsz feküdni pl. a hálószobába, miközben a lakók a nappaliban pihennek, ezért ez tényleg „elég személyes”.
A generációs különbséget hogyan tudjátok áthidalni, kezelni? Azaz, hogyan férnek meg egymás mellett a veterán völgyezők az új, fiatalabb, a bulira, a keményebb dínomdánomra fogékonyabb közönséggel?
Megvannak a nehézségei. A legutóbbi, második arculatváltásunkkor meg is kaptuk Facebook-kommentbe, hogy: „Tessék, ez is elszigetesedett!” Persze ez lehet egyfajta dicséret, de kontextusában nyilván nem erre akartak rámutatni. Az is érthető, hogy nagyon sok félelem van a rutinos visszajárókban. Gondoljunk csak bele, azok, akik 30 évesen kezdtek el ide járni, azok lassan 60 felett járnak. Ennek az elsősorban műkedvelő, értelmiségi rétegnek azonban egy jelentős része elszegényedett a rendszerváltás óta, s ebbéli elkeseredésüket megfejelve a „régen minden szebb és jobb volt” emlékével, olykor így adják ki, hogy mondjuk ránk is korholnak.
Nehéz eladni ezek szerint a dolgot a „fanyalgóknak”?
Nem, én inkább azt mondanám, hogy a különféle változások ellenére, lásd könnyűzene beemelése, szerintem egy csomó korábbi értéket, így a színházas vagy épp a nagy, komolyzenei programokat nem csak megtartottuk, de megpróbáltuk tovább erősíteni. Illetve alternatív, kísérleti dolgokkal megfűszerezni, akár a néptáncot, akár mondjuk a népzenét. Így, ha objektíven nézünk a fesztiválra, és elfelejtjük ezt a „régen jobb volt” érzést, akkor úgy érzem, semmi okunk szégyenkezni.
Akkor a cél, hogy a régieket megtartani és a fiatalokat bevonni, tartható?
Igen, hiszem, hogy ez megvalósítható. Célzottan nem is tudunk, és nem is akarunk, mondjuk a VOLT vagy a Sziget babérjaira törni. Mi annak örülünk, hogy a látogatóink 90 százaléka magyar, s nem fordítva. Nem is akarunk egy külföldieket kiszolgáló fesztivállá válni, miközben azért természetesen annak is örülünk, hogy mind több külföldi érkezik hozzánk is.
Az, hogy egy-egy nemzetközileg is ismert előadót is belecsempésztek a fellépők közé, annak van köze ehhez a trendhez, már hogy növekszik a nem magyar közönség aránya?
Nincs, nem ezért tervezzük be őket, hanem, hogy hozzunk néhány érdekes nemzetközi előadót a mi közönségünk számára is. Ahogy mindenki láthatja, nincs VIP-szekciónk se, mert érted, melyik szalmabálánál jelöljünk ki ilyen zónát?
Hahaha! Akkor nálatok nincs prémium veretési lehetőség? Mindjárt sírok! Zokogok!
Előfordult már, hogy kérdezték, van-e, de most komolyan, mi értelme lenne. Ez nem az a fesztivál. Ide pont azért jönnek, hogy ne „hú, de fontos” emberek legyenek. Itt a magassarkút se tudod felvenni, hiába tetted be a bőröndödbe. Szerintem pont azt szeretik nálunk, hogy nincs nagyüzem, családiasabb a hangulat, könnyebb összefutni ismerőssel.
Minden, főleg a nagyobb fesztiválnál egyre inkább kikerülhetetlen a politika. Ezért érdekel különösen, az, hogy a férjed, Oszkó Péter a Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt, kihat-e bármilyen szinten is a fesztiválra?
Mivel ő aktívan már nem politizál, hanem hosszú évek óta a versenyszférában dolgozik, így ebből a szempontból semennyire. Nyilván más lenne a helyzet, ha igen. Viszont a másik oldalról, vannak olyan kapcsolatai, különféle start-upokkal, amelyek akár egy-egy nyereményjátékba beszállva megjelennek a fesztiválon. Ami közben az állami oldalt illeti, ott pedig az látszik, hogy a 2013-as 20 millióhoz képest, idén már mintegy 120 milliónyi támogatást nyertünk el különféle pályázatok révén.
Ezeket egy nagy csokorban adjátok be, vagy egyesével és a végére ennyi jött össze az idei etapra?
Úgy érzem, egyre kelendőbb márkává sikerült válnunk az elmúlt években, s mondhatom azt is, „trendi” lett támogatni minket. Amúgy nem egy nagy csokorról van szó, hanem különféle ügyekben adunk be pályázatokat: pl. a Nemzeti Színház, vagy épp a Színház- és Filmművészeti Egyetem kitelepülésére. De különböző művészeti elemekkel, különféle forrásokra tudunk pályázni, akár mondjuk a Muharay Elemér Népművészeti Szövetséggel közösen. Mivel, mi mint fesztivál, jobban tudunk pályázni, ezért a Művészetek Völgye égisze alatt csinálunk mindent, majd ezeket a forrásokat osztjuk el, s így jut például templomi komolyzenére is.
Egy picit a távlati tervekről, bővülnétek-e tovább rendezvényileg, akartok-e márkát építeni a fesztiválra, illetve merre lehet növekedni, kell-e egyáltalán?
A nonprofit kft-nek fele-fele arányban a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, illetve a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvány a tulajdonosa. Utóbbi kuratóriumi elnöke vagyok, s így működtetjük a fesztivált, s ugyancsak ernyőszervezetünkhöz tartozik többek között az általunk szervezett júniusi és szeptemberi tállyai Kerekdomb Fesztivál, de együttműködő partnerünk a villányi Ördögkatlan fesztivál és a tokaji Bor, mámor, Bénye is. Ezenkívül most is vannak folyamatban megkeresések, amiből egy úgy néz ki, ugyancsak érdekes lehet. Szépen, lassan bővülünk, úgy vélem. S örülünk, hogy mindegyiknek megvan a saját kis lelkes szervezőcsapata. A lényeg, hogy olyasmikre vagyunk vevők, amelyek passzolnak a mi profilunkba. Vannak közben ajándéktárgyaink, az évről-évre megújuló pólókat sokan gyűjtik, de nem cél az, hogy egész évben Művészetek Völgyés napszemüvegeket áruljunk. Ez nem az a közönség, még az újonnan minket megtalálók sem, akiknek erre lenne szükségük.
Akkor jól értem, nem akartok mindig „még egy kicsit, még egy kicsit” mentalitásba menekülni?
Persze, nyilván jó lenne, ha még egy kicsit biztosabb lenne az anyagi helyzetünk, erősebb lenne a jegybevételünk. Az a „baj”, hogy nagyon sok programötletünk van, és ahogy bejön valami új, valami pluszforrás, az azonnal el is megy ezekre. Ebben éljük ki magunkat, viszont tényleg azt szeretnénk, maradjon emberléptékű a fesztivál.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
