A jegyeket Noel Machester Arénás koncertjére már szeptemberben lefoglaltuk, a buli október óta teltházas!!! Ez a hét az Oasisről és a Gallagher-tesókról szól!
Az egész még tavaly szeptemberben kezdődött, amikor Lukovich Andris cimborám a Gyík Zenekarból rám írt, kijöttek Noel Gallagher turnéidőpontjai, s mi lenne, ha elmennénk az egyik koncertjére Bécsbe vagy Berlinbe. Egyből bólintottam, de mondtam neki, hékás, rákukkolok én is, mit dobott ki a gép, aztán nézzük össze! Majd ahogy átfutottam a listát, ott villogott előttem május 4. és Manchester! Visítottam is hát, hogy hókamóka, mit balf@szoskodnánk holmi Béccsel vagy Berlinnel, menjünk inkább a Farkasverembe, hisz annál nincs hangulatosabb, mint hogy Noel szeretett szülővárosában, ráadásul épp ott, a Manchester Arenában, ahol pont egy éve történt sokkoló terrortámadás az Ariana Grande koncert után. Befűztük hát kedves angol szerkesztőnket, Gergely Karcsit, hogy viseljen el minket három napig, cserébe viszünk neki kolbászt meg túró rudit 😀
Így összeállt a Nagy Noel Gallagher turné, ráadásul a koncert október óta teltházas, azaz SOLD OUT, egy jegyet se lehet ré kapni, mind a 21 ezer elkelt. Szóval, nem akármilyen hangulat várható, és kíváncsiak vagyunk, vajon az öreg eltolja-e majd az Oasis 1995-ös (What’s The Story) Morning Glory? c. albumára írt dalát, a Don’t Look Back In Anger-t, ami a terrortámadás után, ha lehet még komolyabb himnusszá vált, s amely dal szerzői jogaiból származó bevételt épp ezért Noel odaadta az áldozatokat és sérülteket támogató alapítványnak.
S ugyan tudjuk, a sztori már régen nem az Oasisról szól, főleg, hogy lassan a zenekar tíz éve, hogy feloszlott, és Noel meg a vagabond b@rom öccse, az immár a 46. életévét taposó Liam kb. naponta köpködi egymást a Twitteren, a sajtóban, a bulvármocsokban, s állítólag nem is állnak szóba egymással (vagy épp lehet, igen, ki a bánat tudja már…) – de akkor sem lehet, s nem is akarjuk megkerülni az előzményeket.
Már csak azért sem, mert idén 25 éve, hogy az akkor már Liam Gallagher (ének, csörgő!!!), Noel Gallagher (gitár, vokál), Paul „Bonehead” Arthurs (gitár), Paul „Guigsy” McGuigan (basszusgitár) és Tony McCarroll (dobok) felállásban működő banda kiadta első demóit, és megkezdte fénysebességgel felívelő villámrajtját. Miután egy kalandos utat követően a glasgow-i King Tut’s Wah Wah Hut klubban adott koncert után aláírták első lemezszerződésüket a Creation Records társalapítójával, Alan McGee-vel, a banda egy mocskos, igazi pronyó lakótelepszagú, posztpunkszerű dallal, a Bring It On Downnal startolt el, hogy még abban az évben olyan számokkal jöjjön elő, mint a Live Forever vagy talán minden idők egyik – focihuligánoknak pl. tuti a – legf@szább Oasis-dala, a Supersonic.
A negyedszázados jubileumra tekintettel, így a koncert mellett naná, hogy belevetjük magunkat Manchesterbe, felhajtjuk az Oasis számára ikonikusnak számító helyeket, sarkokat, zugokat, és megpróbálunk oda is bejutni, ahová kb. lehetetlen. Tartsatok hát velünk, most tényleg nagyon érdemes lesz figyelni a Facebook- és az Instagram oldalainkat, mert ezzel fogunk benneteket bombázni napokon át! Szóval – „We are feeling supersonic, give us gin and tonic!”
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
