Noel Gallagher először játszik Magyarországon. Tavalyi albuma, a Chasing Yesterday egy kimunkált életmű rutinját sűríti remek dalokba. Sziget koncertajánló.
Tizenhat éve már felléphetett volna egyszer Budapesten a Sziget fesztiválon, de a családi balhé miatt akkor kihagyta az Oasis amúgy is botrányba fulladt koncertjét. Noel Gallagher sosem a jó modoráról volt híres, gitárjátéka viszont immár két szűk zenészgenerációt inspirált a Coldplaytől az Arctic Monkeysig. Sokan nem kedvelik az odaszólásai miatt, és vannak, akik szerint az Oasis csak pozőrködés volt, a Beatlest majmolta. A kritikák ellenére Noel Gallagher munkássága megkerülhetetlen, nem mellesleg, mert dalszerzőként a világ egyik legjobbja. Ma este fél nyolckor a Sziget fesztivál nagyszínpadán lép fel a Noel Gallagher’s High Flying Birds.
„Őszintén szólva oltári nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Definitely Maybe albumunknak (1994) milyen hatalmas sikere volt, és tart még a mai napig is. A legviccesebb az egészben az, hogy ezt az albumot még munkanélküliként írtam meg, akkor (az 1980-as évek legvégén) ugyanis még segélyen tengődtem… Az az igazság, hogy olyan dalokat, mint a Live Forever vagy épp a Supersonic, pontosan ilyen élethelyzetben kell megírni. Épp ezért örülök, hogy akkor összehoztam azokat a számokat. No, de azóta sok minden változott, s nem lehet öszszehasonlítani egy 25 és egy 47 éves ember dalait. Ma már nem írok olyan számokat, mint akkor, hála az Istennek. Egy zenésznek így vagy úgy, de át kell mennie egy fejlődési folyamaton, egy idő után pedig nem lehet ugyanazokat a régi rock and roll dolgokat ismételgetni. Ismerek néhány bandát, amelyek ezt csinálják, én nem” – így összegezte harminc év alkotói tevékenységét az amerikai Stereogum zenei hírportálnak még tavaly adott interjújában az idei Sziget egyik húzóarca.
Noel Gallagher ráadásul karrierje során most hétfőn fog először fellépni Magyarországon. Az időzítés természetesen a lehető legjobb. Hiába finnyáskodnak többen is, hogy az öccse, a féktelen kirohanásairól és balhéiról hírhedtté vált Liam mellett az Oasis másik meghatározó arcának a karrierje lassan már inkább leszállóágba kerül. Akik ezt mondják, azok nemigen hallgatták rongyosra legutóbbi szólóalbumát, a Chasing Yesterday (a tegnap nyomában) munkacímet viselő korongot.
A tíz plusz három bónuszdalt tartalmazó, tavaly március 2-án debütált lemez ugyanis egy kimunkált életmű rutinját sűríti remek dalokba. Külön érdekesség, hogy az egyik számba (Ballad of the Mighty I) az a Johnny Marr írta az évtized talán egyik legizgalmasabb gitárszólóját, akit hangszere egyik legnagyobbjaként tartanak számon, s nem mellesleg Noel személyes kedvence. Többek között Marr munkássága ösztönözte Gallaghert arra, hogy megírja az Oasis fentebb említett első albumát, a Definitely Maybet.
Az Oasis kikerülhetetlen Noel esetében, ismert dalszerzővé ugyanis az a szűk két évtized (1991–2009) tette, amit öccsével közösen eltöltött a bandában. S ebben a galaxisban így csatlakozik a gitáros idővonala a Szigetéhez. Tizenhat éve, 2000. augusztus 8-án ugyanis neki is ott kellett volna virítania a nagyszínpadon a zenekarral, ám ez elmaradt. A hivatalos lista alapján tizenhárom dalosra tervezett koncert amúgy nem akármilyen botránnyal ért véget. – Ha még egy sört hozzám vágtok, lelépünk! – harsogta akkor az éterbe a koncert alatt rendkívül flegmán viselkedő Liam. Majd amint megfordult, abban a szent pillanatban repültek is a műanyag poharak meg a tojás, s a banda egy órát se játszva leiszkolt a színpadról.
A közönség azon húzta fel magát, hogy Liam még a mikrofonba beleböfögni is alig volt hajlandó valamit a számok között. Semmilyen jelét nem adta annak, hogy koncertről van szó, ahol ugyebár a megjelent tízezreket kellene szórakoztatni.
Ha pedig itt megállunk egy pillanatra, s belegondolunk abba, hogy az Oasist 2000-ben a közönség a hakniteljesítmény miatt nemes egyszerűséggel elüldözte a nagyszínpadról, vajon mit szólt volna most ilyesmihez Rihanna? Ezt persze soha nem tudjuk már meg, de a párhuzam jól jellemzi, hogy a politikai korrektség mennyire rátenyerelt mindenre.
Ezt erősíti, hogy egy olyan Oasist fütyültek ki a Szigeten anno, amelyik épp a csúcsra ért 2000-ben. Ugyan az akkor az év elején kiadott Standing On The Shoulder of Giants című albumuk gyengébbre sikeredett, mint az azt megelőző három – a Definitely Maybe mellett a hat éve az elmúlt három évtized legjobb brit lemezének megválasztott 1995-ös (What’s the Story) Morning Glory? vagy az 1997-es Be Here Now –, az akkor dübörgő Familiar to Millions turnéjuk mégis a legnagyobb szabású koncertkörút volt a zenekar történetében. Szűk három héttel a Sziget előtt még a régi Wembley stadionban adott koncertjükről készült koncertalbumuk az ezredforduló egyik meghatározó brit pop-rock alapvetése.
A világtörténelem első és minden bizonnyal utolsó magyarországi Oasis-koncertjének karszalagja a 2000-es Sziget fesztiválon /// Fotó: Balogh Roland / Ígéretes titánok
S épp ez a koncert volt az, ahol Noel úgy összeveszett Liammel, hogy Budapestre nem jött el végül a bandával. Ez a testvérharc az Oasis egész történetét végigkísérte, s 2009. augusztus végén a csapat feloszlásában csúcsosodott ki. Egy koncert előtt ugyanis Liam másnaposságára hivatkozva lemondták a fellépést, ezen pedig Noel úgy felhúzta magát, hogy hatalmas veszekedés kerekedett az öltözőben, ahol a fáma szerint Liam szétverte bátyja egyik kedvenc gitárját.
A szakítás gyorsra sikeredett, s a Gallagher testvérek külön úton folytatták. Noel nem is igen szeret beszélni az Oasisról: nemegyszer adott hangot annak, hogy nagyon unja már, hogy másról sem kérdezik, mint erről a korszakról, amit ő lezárt már magában. Vagy éppen azt próbálják meg tőle kierőszakolni, hogy akkor valaha összeáll-e még a zenekar. Igaz, még öt éve a brit Absolute Radiónak meglepő őszinteséggel megjegyezte: „Ha visszapörgethetném az idő kerekét, egyszerűen lehoznám a koncertet (ami előtt összevesztünk), majd megcsinálnám a rá következőt, s szépen mindenki túltenné magát a nézeteltérésen. S talán át is tudtuk volna ezután beszélni a dolgokat, így pedig sose oszlott volna fel a banda.”
Ez persze már tényleg múlt idő, de bánkódni immár hét év után semmi értelme. Noel szólódolgai ugyanis egyre jobbak. Ugyan első, Noel Gallagher’s High Flying Birds címen kiadott anyagában még nagyon sok volt az Oasis-utóérzés, a tavalyi Chasing Yesterday már elrugaszkodott ettől a vonaltól, s sokkal összetettebb. Nem csoda, hiszen – ahogy az amúgy őrült Manchester City-fanatikus zenész elmesélte – a szóló- és basszusgitár mellett a triangulumot, a kürtöt is ő játszotta fel, sőt a dalokban borosüveg és kanál is megszólal.
Noelről és az Oasisről egyébként Supersonic címmel októberben jelenik meg egy életrajzi dokumentumfilm. Ez már csak azért is ígér izgalmakat, mert más, sok csatát megélt rockzenésszel ellentétben az idősebb Gallagher még sose adott ki semmiféle önéletrajzot. Erről egyébként még a legutóbbi albumbejelentő sajtóbeszélgetésén úgy nyilatkozott: – Van egy csomó saját melóm, eleget kell senyvednem a dalszövegeimen. Ha nem lesz egy vasam se, és már más lehetőségem, akkor talán elgondolkodom rajta. Így egyelőre Liam, illetve a brit könnyűzene apraja-nagyja megússza, hogy az egyre inkább apai attitűdöt mutató, a testvére mellett leginkább a nagy rivális banda, a Blur frontemberét, Damon Albarnt cikiző Gallagher leszedje róluk a keresztvizet.
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.08.15.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
