Alakul a független kiadói szcéna. Ezért egy sorozatban bemutatunk pár izgalmas kezdeményezést. #1: Interjú Décsy Eszterrel, a NOW Books & Music lelkével.
Szeptember elején került megrendezésre az első Independent Label Fair Budapest. A kezdeményezés lényege, hogy a gombamód szaporodó kis, kézműves zenei kiadókat összefogva megmutassa, bizony van élet az undergroundnak ebben a szegmensében is. Alapból tök jó látni, hogy elhivatottságból, szerelemből kis kollektívák képesek kinőni a majdnem semmiből, és életet tudnak lehelni olyan dolgokba, mint a (magnó)kazetta- vagy épp a hanglemezgyártás.
Az ötletre meg a „nyíltnapra” már nagyon szükség volt, mert amellett, hogy egy légtérben összehozta a kiadókat az Ankertben, a zenefogyasztók is képet kaptak arról, hogy áll a nem ipari mennyiségben dolgozó szektor. Mi meg annyi érdekességet láttunk, hogy továbbgondoltuk a dolgot, és egy egyszerű beszámoló helyett inkább a mélyére ásunk a témának. A zenekar mögött sorozatunkban olyan független magyar kiadókat mutatunk be, amelyek története korántsem mindennapi. Így bekukkanthatunk egy olyan világba, amelybe csak ritkán nyílik alkalmunk belesni.
Elsőként a NOW Books & Music kerül terítékre. Az ő történetük már csak azért is érdekes, mert maga a kiadó „lelki társunk”, az ugyancsak az underground ügyes-bajos dolgaival is becsülettel foglalkozó NOWmagazinból nőtt ki. Mi már az induláskor is ott voltunk, és épp két éve beszélgettünk erről a kezdeményezés szívével és lelkével. No, most kiderül, azóta hogy alakultak a dolgok, miközben a NOW főszerkesztőnként is kardoskodó Décsy Eszter arról is beszél, miért választotta a zenét és irodalmat a tengerbiológia helyett.
Décsy Eszter /// Fotók: Zsiga Pál / NOWmagazin
Mesélnél kicsit a NOWmagazin és a kiadó viszonyáról?
Alapvetően a magazint ketten csináljuk Zsiga Palival. (Aki a beszélgetésünk alatt is serényen fotózott körülöttünk.) A kiadó az én ötletem volt, ennek megfelelően nagyrészt én is viszem. De persze ebben is sokat segít, többet, mint amennyit szeretne. (nevet) Mi ketten vagyunk a mozgatórugói mind a kettőnek, de vannak még segítőink. A magazinnál például serénykedik több cikkírónk, illetve a videókkal is állandó emberek foglalkoznak. A kiadónál Csepregi János – akinek a kötete jövőre jön ki – az állandó szerkesztőnk. Nagyon szeretek vele dolgozni, még a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) a prózaíró-műhelyéből ismerem. Elképesztően sötét humora van, egyből megszerettem. Amikor felvázoltam neki, hogy szeretnék egy kiadót alapítani – mert, hogy ez mekkora ötlet, abból veszem majd a második Ferrarim –, akkor nem nevetett ki. Már ez egy pozitívum volt. Pontosan tudja, hogyan működik ez a szcéna. Ahogy fölvázoltam, hogy mit és hogyan szeretnék, egyszer csak akkora tűz csillant a szemében, hogy nem is hittem el. Egyből jöttek az ötletei, hogy akkor csináljuk ezt, beszéljünk azzal és majd lehetnének ilyen meg olyan projektek is. Rögtön magáénak érezte az ötletet. Vele továbbra is szeretnék mindenképp együtt dolgozni, illetve aki szintén fix ember a kiadónál, az Dávid Barbara könyvkötőművész. Minden kiadványunkból – beleértve a zenei anyagokat is – szeretnénk csinálni öt-öt limitált kézzel kötött verziót. Ez a könyveknél adja magát, ám a jövőre tervezett új The Royal Freak Out lemezhez is szeretnénk majd bakelitet, amihez ő fogja megtervezni és elkészíteni a borítót.
Hogyan ismerkedtetek meg a The Royal Freak Out-tal, velük hogyan jött például az együttműködés?
Néhány közös barátunk keresztül találkoztunk Farkas Balázzsal és Sipos Ábrissal úgy négy évvel ezelőtt. Ők akkoriban költöztek haza Londonból, és újra össze akarták rakni a zenekart. A közös munka akkor kezdődött, amikor a legutóbbi EP-jük, a Full Circle megjelent. Úgy voltunk vele, hogy ők is most kezdték itthon ezt a dolgot, én is még betanuló pályán voltam, tegyük össze, amink van. Lényegében a kislemez gondozása, illetve a zenekar teljes menedzsmentje lett az én faladatom. A fiúkkal úgy dolgozunk együtt, hogy tudják, mire van kapacitásom, és ezeket jól meg tudjuk beszélni, leosztani. Jövőre egyébként nekik is jönne egy új lemez, ami már jó ideje érik. Jövőre kint lesz, ha törik, ha szakad.
A kiadótok különlegessége, hogy a zene mellett irodalmi alkotásokkal is foglalkoztok, s eddig elsősorban ez utóbbiban jeleskedtetek. A kérdés önmagát adja: hogy jön össze a könyv és a zene?
Három dolgot szeretek kicsi koromtól kezdve: a tengerbiológiát, az olvasást és a zenehallgatást. A tengerbiológia azonban a C vágányra került. Olvasni mindig is szerettem, kicsi koromtól az életem része. Zenélni is próbáltam, hála istennek nem jött össze. (nevet) Annyira az életem része ez a két művészeti ág, hogy adta magát, hogy ezzel foglalkozzak. Ráadásul ilyet még soha senki sem csinált. Mindenkinek vagy irodalmi, vagy zenei kiadója van, de nem keverik a kettőt. Én meg de.
Milyen irodalmi alkotások kiadásával foglalkoztok? Hogyan választjátok ki, mit és hogyan jelentessetek, mikét gondozzátok?
Eddig két könyvünk jelent meg. Ezek közül Storno Milán Földalatti nyár című regénye ráadásul bekerült a Margó-díj legjobb tíz alkotása közé, a rövid jelöltlistára. Erre nagyon büszkék vagyunk. (Az elismerést október 22-én végül Szöllősi Mátyás kapta.) Ez az egyébként MOME-s szerző kísérleti regénye, kísérleti prózája, ahol úgy játszik a tipográfiával, a tördeléssel, mindennel, hogy az a történet részét képezze. Rengeteg nagyon érdekes gesztust – pl. rejtett oldalakat – tartalmaz. Emellett van még az Ördöggerinc, ami szintén szerepelt a Margó hosszú listáján. Ezt a a String Theory zenekarral közösen készítettük, lényegében egy összművészeti projekt. Még „Jozzy” (Takács József) ötlete volt, hogy csináljunk valami zenét valamelyik novellámból, mert az mennyire fasza lenne. Végül egy trilógiámra esett a választás, amit színészek – Kautzky Armand, Pálos Hanna illetve Kalapos Évi – olvasnak fel, és amúgy a felolvasott szövegbe is belenyúltak a zeneszerzők. Az egészet kicsit megeffektelték itt-ott, a zenéhez alakították a szöveget, illetve vica verza, a zenét is a szöveghez. Nem egy szimpla hangoskönyv zenei aláfestéssel. Az ehhez készült grafikát Lipta Lilla tetoválóművész alkotta, és így született meg, állt össze a kötet. Azt mondanám, hogy a könyv a lemez szövegkönyve, nem pedig a novella „hangos verziója”. Ebből adódóan a kettő együtt értelmezhető igazán, bár külön-külön is megállják a helyüket.
Mit tudhatunk a jövőbeli tervekről? Milyen anyagokon dolgoztok?
Annyit már elárulhatok, hogy a Storno-kötetet szerkesztője, Csepregi János is író, költő. Neki fog nálunk kijönni egy verseskötete valamikor jövő tavasszal. Ez egy nagyon-nagyon merész alkotás lesz. Több versciklusból áll, amelyek mindegyike gyakorlatilag egy-egy külön képi világot fog kapni. Még nagyon kezdeti fázisban van a dizájn része, amire Nagy Kincsőt kértük fel. Emellett a Kerekes Banddel is van egy közös munkánk, ami egy lemez és egy, a zenekar 23 éves jubileumára készülő nagy, átfogó könyv lesz. És, persze, az The Royal Freak Out lemez.
Látjuk azt, hogy mennyi időt, energiát vesz el egy-egy hasonló munka. Nektek ez inkább szerelem, vagy láttok benne akár pénzügyi potenciált is? Hogyan álltok ehhez az átalakult piachoz?
Az, hogy szerelem, az egyértelmű, anélkül nem lehetne csinálni. Ugye, nálunk a kiadó és a magazin eléggé egy cipőben jár. Klasszikus értelemben véve piaci potenciál nincs, vagy nem is kell, hogy legyen benne. Vagy mi nem ezt keressük, ez a jó megfogalmazás. Abszolút szerelem dolog mind a kettő. Persze szeretném egy kicsit máshogy csinálni, mint ahogy mások esetében látjuk. Ezért indítottuk anno a magazint is, bár az kicsit közelebb áll a „klasszikus” vonalhoz. A kiadó nagyon underground, gerilla módon működik. Ennek a gondolata onnan jött, hogy évek óta benne vagyok a „könyves bizniszben”, most már íróként is. Ezt tanultam az egyetemen, illetve amíg külföldön éltem, ott is belekóstoltam, és miután hazajöttem, azt láttam, hogy nem tetszik, ahogyan itthon működik ez az egész. Bár nem tudtam, hogy képes lennék-e jobban, de mindenképp, máshogy szerettem volna csinálni. Akartam egy alternatívát arra, ahogyan működik ez a gépezet. Kiadói oldalról ez ugyan így van az irodalmi és a zenei szcénában is. Mondjuk, zenei oldalról kezdenek megjelenni a 360-as modellek, ami tök jó újítás ezen a téren. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy még mindig finomításokra van szükség. Még mindig vannak kiaknázatlan területek mindkét ágazatban, ezeket a területeket próbáljuk kitapogatni és feltérképezni.
Jelentkeznek hozzátok zenekarok, vagy ez inkább egy tág baráti társaság, akik támogatják egymást?
Semmiképp nem nevezném „belsős körnek”. Persze amiatt, hogy Balázsékat már ismertem korábbról, tényleg úgy tűnhet, mintha az lenne. Meglepően sokan keresnek meg, hogy akár csak menedzsmentet, vagy teljes kiadást csináljunk nekik. Sok esetben nem azért nem vállalom el, mert nem tetszik, vagy nem szeretném, hanem mert nincs rá kapacitásunk. Piciben csináljunk. Nekünk is 24 óra egy nap. A magazin, a kiadó, a FISZ és az egyéb elfoglaltságaim, saját írásaim mellett elég korlátozottan férnek bele a dolgok. Egy zenekari menedzsment, egy kiadás az egy teljes embert kívánó munka. Muszáj, hogy megfogjon annyira az, amivel megkeresnek, hogy azt mondjam, ebbe én szerelmes vagyok, ebben hiszek, és akarom ezt csinálni. Ilyenből értelemszerűen kevesebb van. De örülök, hogyha keresnek, és nagyon fáj, amikor valamit vissza kell utasítanom.
Tudnál olyan műhelytitkokat mondani a kiadással kapcsolatban, amire nem gondolna az ember, hogy mennyi munkával, energiával jár ez?
Hogyha a 360-as modellt nézzük, akkor például a koncertszervezés, a booking egy olyan dolog, amiről azt hihetik kívülről, hogy egy pár telefon az egész. Megbeszélitek a dolgokat, odamegy a zenekar, letolja a bulit, és köszönjük szépen. De nem! Az például a leginkább hajhullatós része, amivel a legtöbb macera van. Irodalmi oldalról, a nyomdával, a könyvtervezővel történő egyeztetések a legnehezebbek. Főleg egy ilyen kísérleti regénynél, mint a Földalatti nyár. Volt olyan, hogy egy nap tizenhétszer beszéltem a nyomdával, pont azért, mert olyan merész megoldásokat akartunk bele. Volt, hogy felhívtak, hogy a 32. oldalon hibás a képfájl: mit csináljanak? Én meg nézem az anyagot, mondom, nem látok benne hibát. Erre ők: De hát ott pixeles az XY rész. Mondom, úúú, basszus az ott direkt ilyen. Jó, jó, jó, de az ott kifelé vagy befelé van fordítva, vagy, hogy van ez? Mondom, az az oldal nincs kihajtva. Ezzel telt a nap, én meg annyira nem értek hozzá, szóval folyamatosan a könyvtervező és a nyomda között kellet közvetítenem.
Az Ördöggerinc belülről, illusztrálva
Az Independent Label Fair Budapesten jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megkeresnénk néhány kisebb kiadót, és szépen, a dolgok mélyére nézve írnánk róluk, belekezdenénk egy ezzel kapcsolatos mini sorozatba. Neked, nektek milyen tapasztalataitok voltak az eseménnyel kapcsolatban?
Nagyon jó volt! Maga a kezdeményezés szuperül sikerült, nagyon sok kiadót megmozgatott. Én viszonylag az elején csöppentem bele, teljesen banális módon: egy volt kolleganőmmel beszélgettük, aki elmondta, hogy ismeri Pentelényi Palit. Neki van egy kiadója, éppen szervez valami ilyesmit. Ez volt nyár elején, amikor még tényleg csak ötlet szintjén volt a dolog, négy-öt kiadó jelezte, benne lenne. Aztán persze a többiek elkezdték egymást ajánlgatni, én is így tettem párral, így végül több mint negyven kiadó vett részt az eseményen. Jó volt ott egy kicsit együtt lenni, nézelődni, hogy kinél mi, hogy működik. Belelesni, hogy ki, milyen trendeket visz, milyen stílusban mozog. Mindezek mellett egész sok látogató jött el. Szerintem jövőre nagyobbat fog szólni, de ez indulásnak abszolút remek.
Akkor hogy látod, ez egy hosszú távú kezdeményezés lesz?
Pali azt mondta, hogy szeretné ezt folytatni. Ment is körbe egy email, hogy mindenki írja le a tapasztalatait, illetve, hogy benne lennének-e jövőre. Én úgy vettem észre, hogy több kiadó is vevő rá. Jóval többen jöttek el, mint amire én számítottam. Mindenképpen részt veszünk jövőre is, ha lesz rá lehetőségünk. Kicsit furcsa volt számunkra ott lenni, hiszen mi voltunk az egyetlen nem klasszikus zenei kiadó. Néztek is az emberek, hogy ezek meg mit keresnek itt?!
A rendezvény óta van esetleg olyan kiadó akivel szorosabbra vettétek a kapcsolatot?
Nem tudom, más kiadóknál mennyire működik az együtt szervezés. Én azt látom, hogy mindegyik egy pici sziget, és megvan a maguk komfortzónája. Mi nem igazán dolgozunk együtt más kiadókkal, főleg, mert nem nagyon adódik rá alkalom. Akikkel valamilyen kapcsoltban vagyok, velük annyira más profilunk van, hogy nem lenne értelme közös munkának. Akikkel meg nem vagyok annyira szoros kapcsolatban, de elképzelhető lenne valami közös, azokkal az ismeretség hiánya miatt nem keressük egymást. Persze pici a piac, könnyű átlátni, hogy kik vannak benne, ennek ellenére, mégsem feltétlenül kerülnek kapcsolatba az emberek. Jó lenne, ha ez az Independent Label Fair kiforrná magát, és abba az irányba is elindulna, hogy egy szorosabb együttműködést és ismeretséget alakítson ki a kiadók között, de azért az is biztos, hogy ott nem lehetett nem szóba elegyedni másokkal.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
