Alakul a független kiadói szcéna. Ezért egy sorozatban bemutatunk pár izgalmas kezdeményezést. #3: Interjú a Pluto Sound atyjával, Huszár Kristóffal.
Nemrég került megrendezésre az első Independent Label Fair Budapest. A kezdeményezés lényege, hogy a gombamód szaporodó kis, kézműves zenei kiadókat összefogva megmutassa, bizony van élet az undergroundnak ebben a szegmensében is. Alapból tök jó látni, hogy elhivatottságból, szerelemből kis kollektívák képesek kinőni a majdnem semmiből, és életet tudnak lehelni olyan dolgokba, mint a (magnó)kazetta- vagy épp a hanglemezgyártás.
Az ötletre meg a „nyíltnapra” már nagyon szükség volt, mert amellett, hogy egy légtérben összehozta a kiadókat, a zenefogyasztók is képet kaptak arról, hogy áll a nem ipari mennyiségben dolgozó szektor. Mi meg annyi érdekességet láttunk, hogy tovább gondoltuk a dolgot, és egy egyszerű beszámoló helyett inkább a mélyére ásunk a témának. A zenekar mögött sorozatunkban olyan független magyar kiadókat mutatunk be, amelyek története korántsem mindennapi. Így bekukkanthatunk egy olyan világba, amelybe csak ritkán nyílik alkalmunk belesni.
Harmadik részünk főszereplője ugyan nem vett részt ezen a rendezvényen, de nem egy jelentős underground dologban van benne. Összefogásról, az elektronikus és egyéb zene jelenlegi helyzetéről, időbeosztásról beszélgettünk egy olyan emberrel, a legközelebb december 14-én a Dürerben koncertező Agavoidból is ismert Huszár Kristóf, aki valószínűleg nem alszik, csak alkot, egy olyan kiadótól, Pluto Sound, melynek egyik patronáltja, a Pixel Cranes idén pályázik, míg egy másik, SPNT épp tavaly pályázott nálunk Az év dala címre.
Mit jelent pontosan az, hogy audio-vizuális stúdió?
Ilyen szolgáltatásaink vannak, nem csak hang, hanem kép is, és ennek a kettőnek az együtt működtetése a Pluto Sound. A zene nem csak annyi, hogy csinálsz számokat, hanem ennek a körítése is, hogy, hogyan néz ki, milyen a borítója. Még a digitális világban is, hiába nem kézzel fogható, fontos, hogy átvitt értelemben az legyen, tudd mihez kötni. Azt, hogy mennyire folyunk bele, az meg attól függ, hogy az emberek mit kérnek. Van olyan zenész, aki teljes vízióval jön, és tudja, mit akar, de akad olyan is, aki csak baromi jó zenész, de a többi dologról fogalma sincs.
Ez a színpadi megjelenést is magába foglalja?
Ez projektfüggő, zenekarfüggő. Szerintem azt, hogy egy koncerten egy zenekar mit csinál, azt nem nekem kell eldöntenem.
De a vizuál befolyásolhatja?
Igen, de itt inkább a promóció és a kiadás terén fontos ez, legalábbis a részemről.
Hogy kezdted el? A saját anyagaidat nem volt, aki kiadja?
Egy haverommal azt láttuk, hogy rengeteg ismerős zenekar van, amely csak olyan szinten terjeszti az anyagát, hogy feltolja Youtube-ra és várja a csodát, de ez kevés. Érdemes eljutni más platformokra is, sok tartalommal kell próbálkozni, mi adtunk ki már kazettát is például.
Mennyire van ennek keletje?
Hát azok elfogytak, érdekes, mert ebben a nagy digitális hánykódásban mégis vágyunk arra, hogy legyen valami kézzelfogható, legyen valamink a kedvenceinktől. Ezért van ennek most ekkora reneszánsza.
Ugyanez van a hanglemezzel is?
Igen, de az más, mert lemezt nyomni rettenetesen drága, egy kis zenekarnak nem éri meg. Egy kazetta viszont nagyon olcsó, és mégis egy kis kedvesség. Ugyanúgy nem azt hallgatod, kinyitod, és ott van benne a letöltő kód, lemented, mégis ott van a polcodon is.
Mielőtt a polcra kerül az anyag, a zenekar bekerül hozzátok, megkeresnek vagy te keresel?
Volt több olyan, aki megkeresett, de a haveri társaságból meg a saját közegemből érkeznek a legtöbben.
Ti elektronikussal foglalkoztok pár kivétellel, hogy jött ez a vonal?
Nálunk ez nem kikötés, de ezt úgy hozza az élet, hogy a hasonló dolgok megtalálják egymást a világban. Érdekes, mert én nem vagyok ilyen stílusokhoz ragaszkodó, minőséghez viszont igen. Az fogja össze az egészet, hogy jó cuccok vannak, és nem az, hogy most techno vagy hard rock kiadó vagy.
A Shaibo viszont például egész más ehhez képest, ők nem a hasonlóság miatt találták meg a kiadót gondolom.
Egyetlen telefonbeszélgetésből alakult ki az egész, mert pont kerestek valakit, én meg rápörögtem a zenéjükre, ebből lett az együttműködés. Ők nagyon lelkesek egyébként, ráadásul pont megfogták egy olyan oldalát a zenének, ami szélesebb közönségnek is bejön.
A saját zenéjével mindenki lelkes, a kiadó az számodra inkább egy állás vagy szerelem?
Ez szerelem, pénzügyileg én ebbe visszaforgatok mindent, imádom a zenét és azért létezik a Pluto. Úgy vagyok ezekkel a felkérésekkel, hogy mindegyik ugyanannyira fontos, az a lényeg, hogy megtörténjen, nem az, hogy én anyagilag mennyit tudok ebből kiszedni. Akármiből lehet bármi /Laár András/, lehet, hogy csinálsz valamit, amiből nincs semmi pénzed, de később az alapján megtalálhatnak egy olyan projekttel, amiből viszont lesz. Ezért kell mindig normálisan megcsinálni mindent. Sokszor nem is tudom, mi az a szerep, amit vállalok az életben. Most is keverek egy EP-t, kisfilmhez csinálok zenét, az UbikEklektik arculatán dolgozom, ott a szóló projektem, amihez most animációs klip készül, és ott a zenekar. Néha meg még csaposként is dolgozok. (nevet) Nem tudom eldönteni, melyik vagyok én, és nem is szeretném, mert egyik nincs a másik nélkül, nem tudom különválasztani őket. Ezért is audio-vizuális stúdió, mert képpel és hanggal ugyanolyan örömmel foglalkozok, nem tudom elválasztani a kettőt egymástól.
Az UbikEklektik például így jött, egy másik felkérés eredménye?
Régóta ismerem a srácokat, de tavaly kértek meg először, hogy segítsek nekik, és most is én csinálom nekik a teljes arculatot. Idén sajnos ugye a nagy fesztivált nem rendezték meg helyszín problémák miatt, az elég idegőrlő volt, de jövőre reméljük nem lesz gond.
És a Pluto hol lesz jövőre, merre tart, merre fejlődik?
Jelenleg teljesen egyedül csinálom, a fejlődésnek most az a legnagyobb kérdése, hogy találok-e embereket. Időhiánnyal küzdök, amit nem tudok beleszuszakolni, az a folyamatos promótálás, nem vagyok állandóan online: Facebook- és Instagram-posztok hiányában szenvedek, pedig ez fontos. De lehet még találni feladatokat, nem akarom megmondani ki, mit csináljon, attól, hogy én kezdtem el, nem célom piramis rendszert kiépíteni. Ha valaki jön, van 10 perce egy héten és ezt ő bele kívánja tenni ebbe a szerelembe, hát tegye.
A zenei részét is kiengednéd a kezedből?
Ez megbeszélés kérdése, ha van olyan ember, akinek megbízok az ízlésében, akkor viheti azt is. Pont most keresgélem az embereket, aki szívesen foglalkozna vele, de nehéz, mert ugye nem tudok fizetést ígérni, és ma Magyarországon a legtöbb hasonló projekt így működik, hogy nullára, vagy épp mínuszra jön ki.
Ti Magyarországban gondolkoztok? Az online felületeitekből nem ez derül ki.
Azt próbálnám ezzel az egésszel, hogy használjuk az internet lehetőségeit, főként pedig azt, hogy nem kell magunkat lokalizálni. Zenekarok tudnak utazni, ha valakinek Szerbiában megtetszik egy formáció, akkor ott is lehet játszani. Most a környékbeli lehetőségeken pörgök. Nyugat-Európa egyben van, ha egy nagy zenekar elindul, akkor Magyarország lehet, beleesik, de általában inkább nem. Itt van ez a rengeteg közép-európai ország, és nem tudunk egymásról, pedig lehetne a környéken turnéztatni a zenekarokat. Rengeteg olyan hely van, Pécs, Bukarest, Pozsony, Belgrád ahová eszükbe se jutna a zenekaroknak elmenni, pedig miért ne. Mindenki Nyugat-Európába megy, jó nyilván a nyugat vonzása, meg a kolbászkerítés miatt is, de ez már rég elmúlt. Mi úgy lehetnénk itt erősek, ha kollaborálnánk a környező országokkal és lenne export cikk, de sajnos még nem nagyon van.
De alapból már a felfogás is megölheti ezt, nem? Ha magyar nyelvű a produkció, akkor behatárolod magad az emberek szemében, ha meg angol, akkor azt mondják, miért nem foglalkozol a belfölddel?
Igen, ez nagyon nehéz, magyarnak lenni alapból nagyon nehéz. Pici ország, egy várossal, aminek három kerülete foglalkozik zenével. Benne élünk a közepén, a legjobb helyen, de mégis nehéz innen nyitogatni, bár könnyebb, mint vidékről.
Ismersz olyan produkciót, amiben látod a potenciált, hogy külföldön is elérjen valamit?
Ez nekem most jelen pillanatban nagyon jó kérdés, mert sok anyagon látom, hogy megtört egy kicsit a bicskája. A Pluto is azért nem pörög most, mert nincs mit kiadni, mindenki dolgozik a szobák mélyén valamin, de az majd kiderül, hogy mit hoznak.
Te mennyire segítesz be?
Ez is embertől függ, olyan is akadt, hogy teljesen rám bízták, és én éreztem rosszul magam. Nem én vagyok, úgyhogy jó lenne, ha a szerző is tolna bele gondolatot. Egyébként sok zenésznél nehéz, mert jó zenészek, de abba nem gondolnak bele, hogy csak 50 százalék a zene. Ha elkészül, akkor ki kell adni, terjeszteni kell, el kell juttatni az emberekhez. Ha bárki, aki olvassa ezt és olyannak érzi magát, keressen meg. (nevet) Sokaknál érzem azt, hogy profik, nagyon rendben van az egész, de nincs mélysége. Nekem egyébként is ez sokszor kiadványfüggő, nem tudom azt mondani, hogy ez a zenekar jó vagy rossz, mert lehet csak az aktuálisan kiadott cuccuk ilyen. Kell ahhoz pár év, hogy el tudjam dönteni, azalatt is tudnak változni. Bejöhetnek a sztár allűrök, ami meg elég ciki.
Találkoztál már ilyesmivel?
Hát, láttam már rá példát. Friss zenekar, hirtelen sikeresek lesznek, megváltozik a személyiségük, és nagyon nagyot koppannak. Rá kell jönniük, hogy nem a ’70-es években élünk, ma már kínos, ha hatalmas rocksztárnak érzed magad. Ilyen szempontból sokkal józanabb a mai világ, nincs istenítés, nincs különbség, zenekar és a közönség közt. Vannak emberek, akiknek a koncertjére, elmennek más emberek, hogy megnézzék.
Mondjuk sokkal több is a zenekar.
Ez is igaz. Manapság az a veszélyes, hogy mindenki azon nőtt fel, hogy hogyan működött az elmúlt harminc év, de ez változott. Ma már mindenki tud zenét csinálni, ha akar. Oda jutottunk, hogy mivel nagy a választék, sokkal nehezebb kitűnni. Azzal, hogy te kiadsz egy Youtube-videót, azzal még nem vagy senki. A kiadott anyag a promóció ahhoz, hogy te koncertezhess. Meg hát, ki tud manapság megélni lemezeladásból, Adele, vagy még ő se?
Mennyire van fenntartás az elektronikus zenével szemben? Elvárják tőletek, hogy diszkóban keverjétek a pop dalokat?
Ettől hál Istennek intelligensebb a közönségünk, meg a közhangulat is. Ma már nem hiszik azt végre, hogy van egy csodagomb, amitől kész lesz a zenéd. Fejlődik a világ, ráadásul ma már ott tartunk, hogy tényleg tud mesterséges intelligencia zenét írni. De egyébként az a kérdésem erre, hogy mi nem elektronikus zene? Ha te rock zenét csinálsz, akkor a gitárodat bedugod az erősítőbe, és a hangsávokat aztán egy számítógéppel veszed fel. Mi a különbség, hogyha én ugyanezt egy szintetizátorral érem el? Ráadásul ma már minden rockzenekarban van billentyűs, minden elektronikus produkcióban van gitáros, minden keveredik mindennel. A mi generációnk meg a még fiatalabbak nem rockzenén, vagy houseon nőttek fel, hanem 20 éve ömlik mindenkire minden, és ezekből a vegyes inspirációból dolgozunk. Egymásból merít mindenki, rockzenészek technót, techno előadók rockot hallgatnak.
Te min inspirálódsz?
Végtelen sok zenét hallgatok, mindenben meg tudom találni a szépséget, megtalálom az igényes zenét. Az számít, hogy mit mozdít meg. Minden zenének más helyszíne és szerepe van, például nem hallgatok technót otthon, de el tudok menni egy techno buliba. Mit mikor hallgatsz, milyen körülmények között teljesen más. Összekeveredett az összes stílus, és én ezt imádom. Bele tudsz a zenekarokba építeni rengeteg hatást. Aki most fiatal, az már annyira a túltolt internettel él, próbáljuk beskatulyázni a dolgokat, hogy átlássunk mindent, de ez lehetetlen.
És ebből ki marad fent?
Az, aki lelkes, aki csinálja. Aki elkeseredik, az nem tűnik ki. Mindig azt látom, hogy a befektetett munka egyenesen arányos a sikerrel. Van egy San Fransisco-i tanulmány: egy konzervatóriumban hét éven keresztül figyelték meg a tanulókat, hogy mitől függ a sikeresség. Nézték, hogy mit esznek, családi hátteret, mindent, de egyetlen kapcsolat volt. Az, hogy ki mennyi időt gyakorolt. Erre sok minden hat, de végeredményben az számít, hogy hány órát tudsz azzal foglalkozni, amit szeretsz.
Ez sokaknak illúzió romboló lesz, hogy nincs amerikai álom.
De nincs. És tehetség sincs szerintem. Tudsz hozni genetikailag dolgokat, amiben ügyesebb leszel, de az számít, hogy te magadba mennyit teszel bele. A Beatles úgy lett nagy, hogy az első évükben heti három négy koncertet adtak, nem is próbáltak. Náluk mondták, hogy ez a titok, ezért működtek ennyire nagyszerűen együtt, mert közösen gyakoroltak rengeteget.
Nem félsz, hogy a Plutós projektek a sajátjaid kárára válnak?
Nehéz megtartani az arányokat, de az egyik nem létezik a másik nélkül. A Plutós projektek is sajátok, az egész kiadó lényege, hogy egymást segítsék a különböző előadók, nem tud emiatt egymás kárára menni. Nyilván idő az kevesebb lehet rá, de mondjuk, a zenekaros dolgok nem csak az én életemtől függnek.
Mit gondolsz a Label Fairről, miért nem vettetek részt?
Mi csupán azért nem, mert nem volt semmi fizikai hordozónk, amivel tudtunk volna menni, túl későn tudtam meg az egészet és nem tudtam legyártani hozzá a dolgokat, sajnos, pedig szimpatikus kezdeményezés.
Van valamilyen szinten különböző kiadók közti összefogás is?
Van egy csomó projekt, ahogy tudjuk, segítjük egymást. Sok médium, ahogy ti is most, megkeres, én is szoktam megkeresni, van összefogás. Az egész szcéna is egymást kell, hogy támogassa, attól fog működni, ennél több projektet viszont nem is bírna el Budapest szerintem. Együtt kell működni, ez a kulcs, bármennyire is giccsesen hangzik. Magyar mentalitás, hogy egymással versenyezünk, ahelyett, hogy azt mondanák, mi együtt mozgunk, például mikor beszerveznek három koncertet egy stílusból ugyanarra az estére, nem értem, miért nem tudnak erre figyelni.
Ezt szolgálja a válogatás album is?
Kivagyok attól, hogy mindenki külön-külön, egyenként alkot. Én itt össze akartam tolni a kisgyerekek fejét, hogy tessék, játszatok együtt. Sokan leszarják, hogy más mit csinál, csak az érdekli őket, hogy saját dolgaik legyenek. Így egy ilyen album arra jó, ha az összes zenekar megosztja ezt a Facebookján, akkor lehet, hogy belehallgatsz mások alkotásába is, akiket amúgy nem ismersz. Nem kell, hogy ehhez a Plutónál legyél, de amúgy, ha tetszik, akkor ezután még lehetsz is. A gyűjtés lényege, hogy ne csak egy zenekarra keress rá az interneten, hanem egy helyen több banda legyen, egymást is ismerjék meg, és a közönség is ismerje meg a többieket.
Ehhez segítség volna, ha a kiadók is bővítenének, és nem stíluskiadók lennének, vagy rosszul gondolom?
Igen, ennek nem vagyok híve, másrészt viszont érthető. Ők márkanevekként gondolnak magukra, mert az emberek hallgatnak egy zenét, és tetszik nekik, szeretik, ha találnak egy ugyanolyat. Így egyszerűbb megtalálni, mert tudod, hogy neked ez tetszeni fog. De én nem szeretem ezt feltétlen, mert én sem így hallgatok zenét, plusz végighallgatom, mind tetszik, de egyet sem tudok kiemelni, mert annyira hasonlóak. Az lehetne az út viszont, hogy kapukat nyissunk, de egyébként is át kell gondolni, hogy mi a jogosultsága ma a kiadványoknak, miért csinálsz új zenét. Az emberek azt gondolják, hogy a zene az van, de mi lenne, ha most hirtelen leállna a zenegyártás, mindenki az eddigi zenéket hallgatná. Sokan beleunnak ebbe, és felülnek a retro hullámra, elkezdenek menni a klasszikusok után. Hetvenes évek bumm van jelenleg, és már a nyolcvanas évek is kezd bekacsintani. Az igényes zenehallgatás sajnos talán egy kihalóban lévő dolog, mert egyre kevesebb olyan fiatalt ismerek, akik tényleg figyelnek arra, hogy mi az, ami szól. Nem is tudom, mit csinálnak, kicsit öregnek érzem magam emiatt olyanok mellett, akik már kétéves koruktól Youtube-oznak és pörgetik, hamar kiégnek benne. A mai fiatalok olyan és annyi tartalomhoz jutnak hozzá, minden szuper színes, villogó, nem tudsz ezzel versenyezni. Tűnj ki egy végtelen hosszú csíkból, amiket kis téglalapok alkotnak és ebből egy a tiéd. Kérdés, hogy mi az, ami érdekes lehet az embereknek, talán egy „interneten kívüli vissza az analógba” jelen.
A sorozat korábbi cikkei:
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
