Hátul szólt igazán nagyot a Rise Against

Mindenből kaptunk egy csipetnyit, okosan adagolt a Rise Against a Budapest Parkban. Ilyen volt a chicagói banda koncertje. Hikisch Gergely fotóriportja.

 

 

Esővel riogatott az Országos Meteorológiai Szolgálat, de a koncertkezdésre 90 százalékos eséllyel bevizionált zuhéból nem lett semmi, így nem maradt más, csak a Rise Against meg a Budapest Park. Esőkabátban, két finom úri könyökkel a hátamban indult a koncert valahol a tizedik sor környékén. A fények meg a hangulat, és úgy átalában a körítés remek gumipánkrock estét ígért, csak valami hiányzott: a hangerő!!! Először fel sem tűnt, de aztán, mikor Csóré ‘Sz4P‘ Zoltán cimborám lepisszegett, hogy ne dumáljak már annyit, mert nem hallja az éneket a tizedik sorból (!!!), akkor bambán néztünk egymásra s nem igazán értettük, miért büntetnek minket 😀 Aztán gyorsan rájöttünk, hogy lehet kicselezni ezt az anomáliát a tér-idő kontinuumban. 

 

 

 

Kiderült, ha kicsit hátrébb ficcenünk, akkor a második vonalban elhelyezkedő hangfalak jobban adták a kraftot. Bevallom, tökéletesebb nem is lehetett volna, hisz szépen elnyuggerkommandózhattam, miközben rendesen kaptuk a kakaót hátul az arcunkba. (Igazi mindenki győztes szitu, amiért hála és köszönet!)

 

 

 

Ahogy beharangozómban írtam, a chicagói gyökerű csapat igen aktív közéleti, politikai kérdésekben, s ennek hangot is szoktak adni, ami ezúttal sem maradt el. (Így nem nyúzhatnak meg azért se, mert esetleg valami olyasmit okoskodtam előre, amiből végül nem lett semmi – merthogy, kérem szépen, lett!) No, persze, nyilván nem ők lennének a Tea Party dél-louisianai kampányrendezvényeinek hivatalos zenekara, ez már abból is látszott, hogy akadt némi (verbális) úri ribillió a Fehér Ház fura urával szemben. De amúgy, ami igazán adta az az, hogy mindezt nem vitték túlzásba, nem mentek át aktivistába, és nem tolták az ember arcába (a propagandájuk, muhaha!), hanem finom, csiklandós allegóriákkal csipkelődtek teljesen korrektül.

 

 

 

Az is különösen jópofa volt, ahogy a frontember, Tim egész koncert alatt azzal korholta magát, hogyhogy csak ilyen ritkán járnak Magyarorszgára fellépni, és hogy ez nem járja! A legkeményebb pedig egyértelműen az a rajongó volt, aki egyenesen Manchesterből (!!!) érkezett a Parkba, csak azért, hogy egy jó Rise Againsten pogózzon! Hatalmas pacsi érte neki 😉 És annak a tök ismeretlen srácnak is, aki egyszer csak feltűnt a semmiből, majd szoros emberfogásban kísért egy darabig mindenhová, (gondolom én azért), hogy ne szomorkodjon ott egyedül magában 😀

 

 

Az este tökéletesen bizonyította, hogy lassan igazi skanzen-élmény ez az amerikai kertvárosi pankrock fílin, ami, szerencsére (avagy sem), sose megy ki a divatból, ahogy a kötelező akusztikus gitáros lassúzós blokkok se. A kedvenc pillanatom pedig mindenképp az volt, amikor a koncert után beinduló video DJ közben bevillant egy Rise Against klip, amit a megmaradt keménymag ugyanolyan átéléssel tombolt végig, mint korábban élőben! Köszi!

 

 

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland