Szintipop és visítozós punk kéz a kézben? Egy New Beat-Titánok buli keretében Magyarországra jön a Sextile és hozza magával azt, amivel meghódították fél LA-t.
Kalifornia államnak már egy ideje az a politikája, hogy egy vaskos középső ujjat mutat a mindenkori amerikai kormányzatnak. Legális a fű, megkaptuk tőlük a hipszter-kultúrát, és megválasztották a Terminátort kormányzónak – mondjuk, őt épp Republikánus-színben, de mindegy! Szóval, ha valami Los Angelesből érkezik, akkor sejthetjük, hogy valami nagyon nem megszokott dolog kerül terítékre. Őszintén nem tudom, hogy a klímával lehet ott valami, vagy ezek már öngerjesztő folyamatok, mindenesetre ember legyen a talpán aki el tud igazodni ott a jelenlegi „káoszon”.
Van az úgy, hogy az ember tudja, hogy mit akar csinálni, és ehhez minden adott is. Ilyenkor csak el kell kezdeni, a többi pedig jön magától. Bizonyos esetekben pedig egy külső tényezőre, úgynevezett katalizátorra van szüksége, hogy a benne lappangó kreativitás szárba szökkenhessen. Ebben az esetben jöhet jól a megfelelő táptalaj kiválasztása. Ez állhatott fenn Melissa Scaduto és Brady Keehn esetében is, akik Brooklynt és az egész keleti-parti kultúrát hagyták maguk mögött Los Angelesért, hogy nem sokkal később Eddie Wuebbennel és Cameron Michellel kiegészülve megalapítsák a Sextile-t, amire hamarosan az egész város rápörgött.
És igen, be kell látni, az ötlet eléggé beteg. A képzeletbeli általam használt „Kis stílus- és műfajhatározómat” dobhatom a kukába, mert lassan minden együttes egy olyan izének lesz az úttörője, amely kitaposott úton mások nem nagyon indulnak el. Baj ez? Egyáltalán nem. A Sextile tehát gondolt egy nagyot, fogták a bennük évek alatt felgyülemlett punkos, darkos feszültségeket, belecsomagolták a német szintipop iránti nosztalgikus érzésbe, és elküldték 2015-be, Kaliforniába.
A banda eddig két nagylemeznél és egy Singlenél jár, amik közül a tavalyi, Albeit Living című korongjuk hozta meg a nagy áttörést. Az egész album egy nagy energiabomba, akkor löketet ad, mintha egy korsó RedBullból kokainos szívószállal próbálnád kipiszkálni a beleejtett Speedet. Nagy találmány ez, a ravepartyk pörgését sikerült vegyíteni valami melodikus cuccal, ezzel viszonylag fogyaszthatóbbá téve, mégis megőrízve eredeti mentalitását.
Az egyetlen negatívum, hogy kétszeres végighallgatás után sem tudnám megkülönböztetni egymástól a tíz dalt, de ez talán csak az én füleimmel van így, de nem okolom őket, máshoz szoktak szegények. Abban viszont biztos vagyok, hogy bárhol és bármikor is fog felcsendülni egy Sextile-dal, az első másodpercek után meg fogom tudni ezt állapítani.
Február 15-én pedig egy New Beattel közös bulin a Dürerben is beröffentik (istenem de le akartam egyszer írni ezt a szót) a szintiket, és nem kérnek engedélyt arra, hogy a hallójáratunkon keresztül megerőszakolják az agyunkat. De nekik még ezt is megbocsátjuk. Sőt!
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
