Van egy tinédzser lányod? Ne mutasd meg neki ezt a cikket. A Steal The Lights erősen indít, hogy bevegye a zeneipart. Itt a Friendzone és társai. Bemutatkozó.
A Steal The Lights legénysége /// Fotó: Révész Dániel
► For English version, please CLICK HERE ◄
Megvan az az érzés, amikor belehallgatsz egy dalba, és az első tíz másodperc után sejted, hogy ez sláger? Pontosan ilyen érzések kavarogtak bennem, amikor meghallgattam a Steal The Lights bemutatkozó dalát, a Friendzone-t.
Igazi repülőrajtnak is nevezhetjük a banda eddigi történetét. Idén februárban gyűltek össze így öten, és kilenc hónap alatt leszerződtek a 1G Records kiadóhoz, kidobták első videójukat, amit a Petőfi TV mutatott be, november 19-én pedig az említett dalt tartalmazó három számos EP is megjelent Way To Madness címmel, rá egy napra meg egy klippremier a Lángolón. Villámtempó, az egyszer biztos. Innentől kezdve a srácoknak csak arra kell figyelni, hogy ne fordítsák minden energiájukat ebbe a nagy bummba, hanem gazdálkodjanak jól ezzel a lelkesedéssel, energiával és krafttal, mert ez hosszútávon is működőképes lehet.
Az öt budapesti srác előtt ugyanis minden adott, hogy a lehető legtöbbet kihozzák magukból. Jól néznek ki, külön-külön és együtt is, profi zenészek, Bódis Tamás énekes lágéja pont abba a hangtartományba esik, amit bárki szívesen elhallgathatna órákig is. Sőt, a dalokról is ugyanez elmondható. Nem rétegzene, a Steal The Lights az egész világot akarja meghódítani, nem csak mondjuk a melodikus hardcore post-punkrock rajongókat. Azt hiszem erre mondják azt, hogy szuper pop-rock kontent, még ha a végén mégsem váltják meg a világot.
Ami viszont talán mégis a többi hasonló stílusú pályakezdő fölé emeli őket, az az őszinteségük, és az ebből fakadó (pozitív) kettősség. Ha egy tizennégy-tizenhat éves lány szemével nézünk a fiúkra, egy pillanat alatt szerelmesek leszünk legalább egy tagba, és megpusztulunk egy aláírásért, vagy egy közös képért. Mindemellett azonban (hálistennek!) nincsen szükségük arra, hogy erre az általam beléjük látott imidzsre rájátszanak. Ők egyszerűen ilyenek: remek zenészek, remek stílusérzékkel, és mitadisten még jól is néznek ki mellé. Valószínűleg pejoratívan hangzik, de a szó legpozitívabb értelmében tessék ezt értelmezni: a Steal The Lights (így) a tinibanda non-plus-ultrája, még akkor is, ha a tagok már bőven túl vannak „tini” éveiken.
Ahogy ezt már megszokhattuk hasonló esetekben, a Steal The Lights is egy történet nélküli imázsvideóval karcolta fel magát a Youtube-ra, de a Freindzone c. dalukra készült anyag pofátlanul jó megoldásokkal operál. Miközben Kónya Sándor billentyűjátékát, Szőke Domán gitárját, Gimesi Rezső basszusát és Békefi András dobok mögötti munkáját hallgatjuk, egyszerre látjuk magát a klipet és a forgatásról készült werket. Ez a skizofrén szituáció tökéletes arra, hogy első körben pozicionálja az együttest minden téren. Így én, mint potenciális rajongó egyszerre látom azt, hogy milyennek akar látszani a banda, és az őszinte félmosolyokat, cigiszüneteket, beszélgetéseket. Kitűnő ötlet, ha esetleg valamikor majd első klipet csinálok (újra), észben tartom ezt a formátumot is. Köszi!
Maga a dal pedig pont olyan, amilyennek lennie kell: ugrálós refrén, kellemesen lötyögős verzék. Meglepően hangsúlyosra keverték a gitár, ami nagyon jót tesz az anyagnak. A szakértő füleknek pedig ajánlom a dobsávot, András szinte észrevehetetlenül dobolt fel egy olyat, hogy még Zana Zoli is megnyalná utána a tíz ujját, pedig ő már nem is nagyon dobol.
A szöveg (ami Rezső és Tamás feladata a bandában) és maga a téma pedig szintén visszarepít mindenkit az édes gimnáziumi évekbe, kivéve azokat, akik éppen most tartanak ott. Beteljesületlen szerelem, friendzone, snapchat, stb. Az EP másik két dala, a Leave it all behind és a Six strings is nagyon hasonló eszközökkel dolgozik. De működik, és azt hiszem, egy ideig még nem is nagyon várhatunk mást a srácoktól. Énekeljenek csak a szerelemről, a fiatalságról, a nyárról és a bulikról. Mert szükségünk van erre is.
A zenekar pedig nem áll le, miért is tennék, hiszen csak most kezdték. Az első nagy lépés megtörtént, innen már csak feljebb van, jöhet 2018, nagylemez, koncertek, fesztiválok, satöbbi. Én biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róluk. Addig pedig csak arra kell figyelnünk, hogy éppen honnan lopják maguknak a fényt.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
