Pokoli nyersek. Ők a Strange Collective, egy banda Liverpoolból, amelyik fellép a Made in Pécs Fesztiválon. De hogy a bánatba kerültek ide? Elmesélik. Interjú.
A liverpooli Strange Collective a budapesti A38 Hajón /// Fotók: Sinco / Made in Pécs Fesztivál
► For English version, please CLICK HERE ◄
A Made in Pécs Fesztivál az egyik legőrültebb koncertcunami. Mert mi az, ha nem minimum elmebaj szűk 24 óra alatt, hat helyszínen, egyetlen város 118 zenekarát felléptetni január legelején? Ugye, ugye? Minimum összeszorul a szíved, ahogy a miénk is. Ráadásul a 2018-as, immár harmadik alkalommal, január 6-án megrendezésre kerülő mókára húztak egy merészet a szervezők, és hívtak pár zenekart a napfényes Liverpoolból.
Közülük az egyik a Strange Collective lesz, akik már november végén eljöttek játszani egyet a fesztivál bemelegítő eseményére a budapesti A38 Hajóra. Baromi jól is nyomták, bejött a srácok fülbemászó, nyers gitárzenéje. Színtiszta őrület, ahogy maga a fesztivál, amin majd ők is fellépnek. Mondhatjuk, a kereslet megtalálja a kínálatot.
Ha pedig már erre jártak, leültünk velük kicsit dumálni. Az Alex Wynne (ének, ritmusgitár), Ali Horn (gitár, vokál), Josh Perry (dob) és Lucy Hope (basszusgitár) négyessel a livepooli undergroundról, brexitről, sikerről, tervekről és a legfontosabb kérdésről beszélgettünk: hogy a bánatba kerültek ide, s mi volt az első reakciójuk, amikor a fesztivál szervezői megkeresték őket, lenne-e kedvük nyomni egy koncertet a Made in Pécs Fesztiválon.
Ez főleg annak fényében különösen pikáns, mert a tagok sose jártak Magyarországon, így nem igen tudtak sok mindent rólunk, vagy épp magáról Pécs városáról sem, amely nevének kiejtésével is végig viccesen, de annál lelkesebben küszködtek.
No, de akkor, hogy is nézett ki ez az egész? Ali így foglalta össze:
Kaptunk egy emailt, amiben jött a kérdés: „Akartok még egy koncertet Pécsett?” Nos, ha az ember négy éve gályázik, és egy nap kap egy emailt, amiben azt kérdik, szeretnél-e játszani egy másik országban, naná, hogy igent mondd rá, ki tenne másképp? Kész őrület! Közben meg azon agyaltunk: hol és hogyan találtak ránk? Kivel fogunk játszani, egy jazz-zenekarral, vagy mi? Mindössze egyszer beszéltem egy magyar fickóval, ezért is lepett meg, hogy felkértek egy koncertre.
Alira közben Josh kontrázott rá, aki talán a legéletszerűbben, egyúttal legmókásabb így foglalta össze a felkérést:
Azt hittük, csak egy haver szivat, de nem, tényleg jövünk!
Ja, persze ebben nincs meglepő, s semmi tréfa, mert tényleg mindjárt jönnek majd Pécsre is.
Mindenki ismer mindenkit
Közben nem hagyhattuk ki a kérdés, mi a stájsz a livepooli underground háza táján, már csak azért sem mehetünk el mellette, mert nagyjából minden magyar zenekar vágya berobbani Nagy-Britanniában. Így különösen a lehetőségekről és a klubozásról faggattuk a srácokat.
Liverpool nem egy hatalmas város. Tulajdonképpen szinte mindenki ismer mindenkit, ha benne vagy, nagyon kevés olyan ember akad, akit nem ismersz a helyi zenei közegből, így ez sok lehetőséget is kínál
– foglalták össze tömören a szitut.
Ami a klubozást illeti, ugyan az Egyesült Királyságban is számos hely húzza le a rolót, de a srácok szerint az élet mindig utat tör magának. „Amikor Livepoolban bezárt a Kazimier, az kemény volt, mert sokan jártak oda, de találtunk más megoldásokat. Meg amúgy is, ha egy-egy ilyen hely be is zár, máshol újranyitják valamilyen formában, ahogy a Kazimierrel is történt, és a korábbi törzsközönség szépen visszaszivárog, újra megtalálja a helyet. Egyébként a városban van egy csomó elhagyatott raktárépület, ahol mostanság inkább partikat szerveznek, semmint koncerteket. Az emberek tehát rálelnek azokra a helyekre, ahol jól érezhetik magukat, nem kell őket félteni.”
Egyébként úgy vélik, az a zenei közeg, élet, amelyről Liverpool mindig is híres volt, sose fog eltűnni, örökre meglesz, még akkor is, ha bezárják a helyeket. Az energia és a lendület ugyanis nem párolog el, mindig velük marad.
Érvényesülni még helyiként se gyerekjáték
Az is érdekes, hogy vajon a brit városok bandái között létezik-e bármiféle rivalizáció? Nyuggerebb kollégák ugyanis még emlékezhetnek, hogy bizony voltak ám kardcsörtetések, mondjuk, a manchesteri vagy épp sheffieldi zenekarok között, ha nem is tettlegességi fajuló, inkább verbális szájkarate szintjén.
– Valamiféle rivalizáció van, persze, de ez inkább a focira, semmint a zenére jellemző. Nem beszélhetek mindenki nevében, de igazából tök mindegy, honnan jöttél, ha baromi jól zenélsz. Nekem például az egész országbban vannak tök jó zenész ismerőseim – meséli Josh.
Közben fontos megjegyezni, hogy azért az Egyesült Királyságban sem fenékig tejfel minden, nincs kolbászból a kerítés, jegyezték meg a srácok, bár a rutin azért segít. Ahogy Ali mondja: „Nem ez az első zenekarunk, mindenki játszott már más bandákban is korábban, így idővel megismertük a közeget, az embereket. A Strange Collective-vel így már picit könnyebben tudunk érvényesülni, amikor meg kell győznünk a közönséget, hogy ez a cucc, amit tolunk, jóféle – ha ugyanis már ismernek, jobban hisznek is benned.”
Ennek ellenére, mivel a srácok szerint Anglia se fenékig tejfel, a zenekar a helyi, hazai turnézás helyett inkább kacsintgatna Európa felé.
Bevallom, én Nagy-Britannia helyett inkább turnéznék Európában. Ez egy igazi álom lenne! Liverpoolon kívül ugyanis eddig csak kis sz@ros pubkoban léptünk fel, ahol a backstage kb. akkor volt, mint egy asztal. Az ember meg ott szorong a gitárjával négy másik zenekarral együtt. Vezetünk öt órát csak azért, hogy egy ilyen helyen féllépjünk… Elég nagy gáz, de persze van némi bája is
A brit zenekarok esetében manapság nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szigetország uniós kilépési mizériáját, a brexit ugyanis baromi sok mindent megkavarhat pró és kontra. Főleg, hogy hogy a manóba tudnak majd ezután bejutni zenekarok oda, vagy épp az ottani bandák kikacsintani az EU-ba? Az ittenieknek fellépő-vízumot kell majd oda váltani, ahogy az ottaniaknak is hasonló, bürokratikus útvesztőkön kell majd átvergődniük, ha az unióban akarnak turnézni? Elég necc, hogy senki sem tud semmit, és ezen a vonalon sem egyértelmű, hogy milyen irányelvek érvényesülnek majd, ha a britek tényleg lelépnek a blokkból.
Ali Horn /// Fotó: Sinco / Made in Pécs Fesztivál
Ali szerint eddig is kemény volt, de ha a brexit valóban megtörténik, akkor még durvább lesz a szitu. „Az anyagiak, hogy egy zenekar turnézni tudjon Európában, még jobban el fognak szállni. Azt hinné az ember, a zene annyira egyszerű dolog, hogy ilyesmik nem igazán hatnak ki rá, ám amint megjelenik a pénz, akkor máris minden megváltozik. Még szerencse, hogy mi nem csinálunk nagy lét, haha!”
Azt, hogy mennyi zsét hozánának össze, most nem derül ki, mert a Made in Pécs Feszten ingyen megnézhetitek őket is! A Strange Collective amúgy január 6-án éjféltől lép majd fel a Pécsi Estben! Tessék szépen zúzni rájuk 😉
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
