„Régebben ódzkodtam attól, hogy közéleti utalásokat tegyek a dalokba”

Új lemezzel támad a twentees. Tényleg egyre nehezebb-e érvényesülni a magyar közegben – kérdeztük Balázs Konrádtól, majd a hóhért is felakasztottuk. Interjú.

Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok


Három éve jelent meg az előző lemezetek, mennyire volt tudatos, hogy ennyit várjatok a következővel?

Engem is meglep, hogy ennyire régen, de egyáltalán nem volt tudatos. A két lemez közötti időszak azzal telt, hogy próbálgattunk különböző formátumokat, nem terveztük meg konkrétan, hogy az előzőhöz képest hány év múlva jöjjön. Az első két lemez között egy év telt el, ami egy nagyon gyors etap volt, most pedig szimplán így alakult. Időközben megjelent néhány dal és egy EP, amelyek közül néhányat rádobáltunk az új lemezre. De sem vidám, sem szomorú nem vagyok a kettő között eltelt idővel kapcsolatban.


Azért picit az időzítésnél maradva, a Balkon egyfajta útkeresés, vagy inkább egy korszak végét jelzi?

Inkább útkeresés. Az induláskor, az első 3-4 évben nagyon arra a kapura játszottunk, hogy a Nagyon zenés Petőfis előadók között legyünk. Ám a rádió átalakulásával rájöttünk, nem kell azon erőlködni, hogy minden áron a mainstream média felületeit célozzuk meg az érvényesüléshez. Ez persze nehéz, mert attól függetlenül, hogy az undergroundabb zenében súlyt vesztett a Petőfi, még mindig nagyon sokat vet a latba itthon a rádió. Az új lemeznél azonban az volt a fő motiváció meg a fő mozgatórugó, hogy engedjük el a kompromisszumokat. Ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem gondolkoztunk a dalszerzéskor, csak hagytuk kijönni azt, aminek jönnie kellett. Az új dalokkal deklaráltan az underground szcéna s nem a fősodor felé szeretnénk húzni. Viszont akárhogy próbálkozom, nem tudok nem popzenében gondolkodni a dalok írásakor. De született pár elszállósabb cucc is. Például a Balkonba tettünk egy egyperces szinti+gitárszólót, amiről régen nem gondoltam volna, hogy valaha lesz ilyen nálunk. A fő vonal azonban megmaradt: továbbra is gitáralapú popzenét csinálunk. Nyilván nem olyan keretek között, hogy ezzel a tévébe, rádióba is szeretnénk bekerülni, de nem tudnám nem popzenének nevezni azt, amit csinálunk.

twentees – Balkon (full album stream)

A twentees harmadik nagylemeze, teljes egészében. Vásárolj kedvezményes jegyet a március 8-i lemezbemutatónkra! ? http://bit.ly/twentees_balkon_A38 00:00 – Legyen képlet 03:10 – Szerelmes dal 06:17 – Ketten 09:11 – Balkon 12:32 – Jön fel a nap 13:49 – Az értelem halott 16:38 – Jelen, múlt, jövő 19:56 – Fantasztikus lány 22:57 – 101% 26:14 – Nem, nem, nem 30:00 – Ha Hallgathatod máshol is: …

Az egyik első zenekar voltatok, amelyikről még anno négy éve írtunk, azóta sok vargabetűt vett a karrieretek. Nagy rössel angol nyelvű dalokkal indultatok, hogy leigázzátok a világot, aztán inkább a hazai közönségre fókuszáltatok magyar dalokkal. Milyen megfontolásból váltottatok?

Leginkább szakmabeliektől kapott tanácsok megfogadása, és saját magunk boldogulása miatt. Eleinte nehéz volt magyarul szöveget írni, mert bár sok hazai együttest szeretek, inkább angolszász zenekarokon nőttem fel, és azokat hallgatom most is. Viszont Magyarországon szeretnénk érvényesülni, ami nem az ambíciók hiányából adódik, hanem szimplán abból, hogy mindenkinek megvan egy saját élete emellett. Még ha mindünknek is roppant fontos a zenekar, megszervezni egy olyan életet, ahol elkezdünk külföldre is kacsintgatni – ami sok turnézással és sok pénz „eltapsolásával” járna – kifejezetten nehéz, ha magánemberként itt van a munkahelyed, közben meg jön egy lakásvásárlás, párkapcsolatok és ehhez hasonló dolgok. Úgyhogy száz százalékban áttértünk a magyar szövegekre, a második lemez óta kidobott single-jeink is csak magyarul jelentek meg.

Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok
Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok


Ha ezek alapján visszatekintetek, mennyire kellett kompromisszumokat kötni, hogy miközben viszitek a zenekart ezerrel – fellépések, fesztiválok, egyebek –, azért mégis mindenkinek ott van a civil élete, állása, karrierje? Illetve, ha úgy alakulna, fel tudnátok-e még jobban pörgetni a zenekarozást?

Igazából bele vagyunk mi pörögve ebbe. Lehet persze, hogy a korábbinál kevésbé tűnünk lelkesnek, de nem mondanám, hogy berendezkedtünk a magánéletünkbe meg a munkánkba, és emellett csináljuk a zenekart, nálam abszolút első helyen van ez. Azt persze nagyon bánom, hogy nem tudok olyan optimista lenni, mint amilyen öt éve voltam, még naiv tinédzserként. De ez inkább realizmus, megismertük valamennyire a piacot meg az embereket, a földön járunk.


Ez a realizmus megtöri az embert; ezt ti hogy dolgozzátok fel?

Szarul, de mindig vannak kapaszkodók. Most hétvégén volt egy olyan pillanat, amikor hazaértem este, és még „gyorsan” áthallgattam az új dalainkat. Közben elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, amíg érvényre nem juttatjuk a zenénket. Ez teljes mértékben szerelem.


Akkor sikerült megtalálnotok az egyensúlyt a zenekar és a munka között?

Abszolút. Ez ilyen szempontból tök szerencsés, hogy nem vagyunk megélhetési zenészek. Mindenkinek van munkája, mindenki keres pénzt, amiből megél. Így azt csinálhatunk, amit akarunk, és ez nagy szabadságot jelent.


Még mindig bírjátok a Hódmezővásárhely-Budapest ingázásokat?

Bírom, ez ugye leginkább engem érint, még mindig csak én lakok itt Pesten.


Oké, de ha Pesten van koncert, akkor meg a srácoknak kell a komplett szettet felpattintani, az egyéb, harmadik helyszínekről nem is beszélve. Szóval, bírjátok még a logisztikát?

Igen. Sokszor járkálok oda-vissza otthonról. Ez nagyon szépen kialakult, ilyen szempontból is büszke vagyok magunkra, mert még munka mellett sincs egyikünknél sem olyan, hogy: „Fú, srácok, most ezt a koncertet ne vállaljuk, mert túl sokat hiányoztam melóból”. Most ráadásul abban az iszonyatosan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy április végéig összesen tíz koncertünk lesz, és mind a tízet be tudta vállalni mindenki. Nem azt mondom, hogy csont nélkül, néha kell pislogni a főnököknek, de szerencsére mindenki úgy gondolkozik, hogy ez legalább annyira fontos, mint a munka. És akkor vagy hamarabb megyünk be aznap, vagy kicsit többet dolgozunk, meg tudjuk oldani.

Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok
Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok


Ahogy már utaltál rá, változnak a piaci kilátások, egyrészt a Petőfi áthangolásával, vagy épp a koncerthelyszínek, -lehetőségek olykor érezhető beszűkülésével. Mintha nőne a távolság az egyes ligák között, egy zenekarnak nagyobbat kell lépnie egy következő szintért, én ezt érzékeltem az elmúlt pár évben. Nálatok ez hogy van most? Többet kell izzadnotok, hogy elérjétek a következő szintet?

Olyan szempontból könnyebb lépni, hogy több a tapasztalatod, és van egy képed arról, hogy mi az, ami működik és mi az, ami nem. Ami nyilván trendektől, meg évektől függően is változhat. Feltörekvő, érdeklődő arcként figyeled azt, hogy a többiek hogyan csinálják, és nekik mi vált be és mi nem. De azt is követed, hogy egyes fesztiválok, blogok, zenecsatornák és a többi ilyen platform mit preferál. Mi szerintem sem könnyebb, sem nehezebb helyzetbe nem kerültünk. Magyarországon ennek az indie dolognak, amiben utazunk, már úgy tíz éve megvolt a zenitje.


Maradjuk a nyomokban indiepopot definíciónál, bár ezeket a skatulyákat mindig hülyeségnek tartottam. Az viszont fontos, hogy merre szeretné az ember magát pozicionálni. A twentees most merre?

Kicsit úgy érzem, hogy mainstreemnek túl underground, az undergroundnak túl mainstream vagyunk. Ezt szeretném elvinni inkább olyan irányba, hogy az underground zenehallgatók szeressenek minket. Nem feltétlenül szubkultúrákra gondolok, csak azokra a zenehallgatókra, akik nem feltétlen a fő csatornákból tájékozódnak, picit alámerülnek új zenékért, érdeklik őket a felszín alatti, kicsit obskúrusabb dolgok. Ilyen vagyok én is. Ebbe a körbe szeretnénk masszívabban bekerülni, ők a mi célközönségünk.


Akkor az új lemezetek pontosan kiknek szól?

Zenecentrikus tízen- és huszonéveseknek, akik vevők az itthon nem szokványos, az 1990-es, 2000-es évek angolszász gitárzenéiből eredő fogásokra. Nehéz pontosabban belőni, de azt hiszem, azok bírni fogják, akik többre vágynak, mint amit megkaphatnak mostanában.


Viszont legyen pop?

Nem külön cél, hogy popzenét csináljunk, csak ahogy mondtam, nem tudok nem popzenében gondolkodni, ha dalt írok.

twentees – Fantasztikus lány (szövegvideó)

A második single a twentees Balkon c. albumáról, és egyben az első feldolgozás, amit a zenekar valaha is összekovácsolt. Vásárolj kedvezményes jegyet a március 8-i lemezbemutatónkra az A38-on: http://bit.ly/twentees_balkon_A38 Az eredeti dalt a fantasztikus KFT együttes jegyzi. A videót A lángosképű lány készítette: https://www.instagram.com/langoskepulany/ …az elkészülését pedig a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

A lemez a korábbi anyagaitokhoz képest, ha lehet, koherensebb; a dalok szorosabb egységet mutatnak, miközben az egész könnyed, a szövegek nem csúsznak gagyiba, olykor mintha még picit politikusak is lennének, de úgy is lehet hallgatni őket, hogy nem kell minden rezdülésre figyelnie az embernek. Mindezt így akartátok?

Remélem, hogy sok hallgató így lesz vele, nagyjából az én fejemben is hasonlóan áll össze a kép. Tökre örülök, hogy lejött ez a könnyedség, amit én úgy neveznék, hogy van sodrása a daloknak. Fontos, hogy tényleg engedtük kijönni azt, ami bennünk volt, plusz tényleg teljesen őszinték akartunk lenni. Régebben ódzkodtam attól, hogy politikai meg közéleti utalásokat tegyek a dalokba. Persze most sincs tele ilyenekkel a lemez, de akad pár ilyen sor, ami arra reflektál, mostanában hogy állunk közéleti téren.


A Szerelmes dal is ilyen, ahol a szülővárosodról, Hódmezővásárhelyről lamentálsz?

Dehogy is, az konkrétan egy szerelmi vallomás a szülővároskámnak, nincs köze Lázár Jánoshoz. Egyébként most először tényleg büszke vagyok a szövegekre, és ezekre az üzenetekre, amiket a dalok hordoznak. Úgy érzem, hogy most tudtam igazán őszinte lenni a szövegeimben. Nem mintha korábban hazudtam-írtam-énekeltem volna bármi olyat, amivel ne tudnék azonosulni, de örülök, hogy bátrabb tudok lenni a szövegírásában is, így a dalok üzente is megerősödött.

Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok


Akkor most akasszuk a hóhért: négy éve még arról beszéltél nekem, hogy képtelen lennél magyar nyelvű szöveget írni, erre tessék, immár csak magyarul jönnek a twentees-számok. Hogy is van ez?

Haha, gyorsan változnak a tini gondolatok. Azóta lelkesebb vagyok a magyar szövegírással, szerencsére összedobtam párat, és nagyjából belerázódtam. Úgy indultam, hogy ez baromi szar lesz, mert nem árulhatok zsákbamacskát; mindenki érteni fog mindent, és amúgy is, fogalmam nem volt, hogy miről írjak. És régen, ha elkezdtem gitározni, csak angol szavak jutottak eszembe. Tudatosítani kellett magamban, de most már élvezem, izgalmas kihívás is ez. Sokáig féltem is kicsit pár dolgot kiírni magamból.


A mostani etappal sokat kínlódtál?

Rengeteget. Úgy volt, hogy lesz segítségem, de végül nem lett, és sok éjszakai agyalós műszak következett. Így jött a balkon-tematika is: erkélyen merengve-cigizgetve írogattam szövegeket és sok dallam is ilyen pillanatokban sejlett fel. Akad közte a már említett, szülővárosomnak szerelmet valló darab, van odamondogatós, nagyon csalódott, van közéleti hangvételű, mint például az Értelem halott, vagy Toka (Böjti Tamás, a zenekar basszusgitárosa) kedvence, a Ha. És persze megjelennek a szokásos felnőtté válástól való félelmek is.

Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok
Balázs Konrád /// Fotó: Hikisch Gergely aka Sztavi Photo / Ígéretes titánok


Ha a lemez kifutását nézitek, mivel lennétek elégedettek?

Hogy Spotify-on lépjük át a tízezres hallgatottságot legalább egy dalon végre. Ennél nyilván tudok komolyabban is fogalmazni: hogy eljusson azokhoz az emberekhez, akik olyan zenét hallgatnak, és úgy gondolkoznak, mint mi. Nem tudom, hogy hiúság vagy naivság, de szerintem sok olyan arc van, akinek tetszene a zenénk, csak nem ismernek minket. Ezért olyan felületeket és csatornákat szeretnénk találni, amelyeken eljut olyan emberekhez, akik szeretik a popos gitározást, ami néha arcon vágós varacskos hangzásokkal is operál, meg zúzásokkal, vagy kísérletezősebb részekkel. Ugyancsak cél, hogy a lemez minél több helyre eljuttasson minket játszani, koncertezni a legjobb dolog a világon. Most nagy erőkkel szervezem a nyarat, és az is tök jó, hogy a Magidommal meg a Fák Alatt-tal van egy közös turnénk tavaly december óta, kis vidéki klubokba járunk, és nagyon jól érezzük magunkat. A Magashegyi is elvisz minket még néhány helyre, a bemutató meg a Konyha előtt lesz az A38 Hajón ugye, most pénteken.

twentees – Balkon (szövegvideó)

Címadó a dal a twentees 2019-ben megjelenő harmadik nagylemezéről. Vásárolj kedvezményes jegyet a március 8-i lemezbemutatónkra: http://bit.ly/twentees_balkon_A38 A videót A lángosképű lány készítette: https://www.instagram.com/langoskepulany/ …az elkészülését pedig a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Lájk, follow, minden: Facebook: https://www.facebook.com/twenteesmusic/ Instagram: https://www.instagram.com/twentees/ Web: https://twentees.webnode.hu/

Ha önmarketing, sokaktól hallottam, meg olykor mi is tapasztaltuk már, hogy hiába a masszív, célirányos hirdetés, a közösségi médiás reklámok hatékonysága nagyjából olyan, mint halottnak a csók. Ezzel ti hogy álltok? Milyen alternatív lehetőségek vannak és ezek mennyire lehetnek hatékonyak?

Számokban egyébként nekünk hatékonyak; jönnek az új lájkok és tudunk olcsó kattintásokat kihozni szerencsére. Az új albumnál majd az elkövetkező évben derül ki, hogy mire megyünk a kampányunkkal, és ez mennyire képeződik le a nézőszámokon: tényleg annyival többen jönnek-e el a koncertekre vagy vesznek lemezt, amennyivel többen hallgatnak online. Próbálunk olyan témákat bedobni, amire rácuppannak az emberek, de az az igazság, hogy ma minden Facebookon történik, ezért ott kell a legmasszívabban jelen lenni.


A vizuál, a dizájn hogy állt össze, miben változtattatok, mi új és mi az, amire hatványozottan figyeltetek?

Vitáris Iván segített nekünk felöltözni, szereztünk jó fotóst, és egy tehetséges animátor, Szakály Réka, avagy A lángosképű lány gyúrja nekünk a szövegvideókat és egyéb kreatívokat. Ezekre most nagyobb hangsúlyt fektetünk, igyekszünk minden felületen szépen megjelenni. Amúgy érvényesülés terén azt látjuk – de szerintem ezt te is tudod –, hogy nincs tuti recept, nincs spanyolviasz. Annyit megtanultunk, hogy mindent – a hangzás kialakításától a közösségi médiás megjelenésig – úgy kell csinálni, mint a nagyok. Arra kell törekedni, hogy tényleg minden profi legyen. Úgyhogy igyekeztünk minél profibban megcsinálni ezt a vizuális megjelenés dolgot is. Majd meglátjuk, mire lesz pénzünk a megvalósításra váró tervekből, de igyekszünk hát mi is profik lenni. Ezzel a sárga színnel például nem voltunk azok, haha, most kb. mindenki ezt az árnyalatot használja az egész világon és itthon is. De azért bízom benne, hogy ha valaki meghallgat minket, egyedinek érzi a cuccainkat.


Aki szeretné elcsípni a twentees lemezbemutatóját, ITT megteheti:

Konyha – A38 Hajó, Budapest // Vendég: twentees

2019.03.08.

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland