Beteg patikapop az Úrfi debütalbuma

Az egyik száma ott volt Az év dala kiírásunkban, most kijött az album is. A kuplungos lemezbemutató előtt kiveséztük Úrfi bemutatkozó nagylélegzetét. Kritika.

 

A mai magyar popkultúrának egyik alapjelensége lett a popzene és a mélyértelmű szövegek turmixa. A történet valahol ott kezdődött, amikor a Petőfi Rádió úgy tíz éve teret nyitott az alternatív műfajnak. Ezzel egyrészt eleve popularizálódott a szcéna. Másrészt, nem sokkal később, a Petőfi zenei nagyvilága fokozatosan szűkülni kezdett, sajna, a kommersz irányába. Azonban még mielőtt teljesen kimúlt volna, a magyar alter felhígult szövegisége olyannyira erősen beitta magát a popkultúrába, hogy mára majdhogynem mindenki kötelezőnek érzi, hogy valami „sokatmondót” rakjon le az asztalra.

 

 

Volt bennem hát némi félsz, hogy az Úrfi debütáló lemeze ne essen ebbe a hibába. Mert a szövegekben akad nem egy olyan sor, amit – úgy érzem – csak az így vagy úgy sikerült rím indokol. Például, a „Csak azért, hogy múljon néhány pillanat, A maradékod az erdő vadjaira marad” – a Rengeteg c. dalban. Ha ugyanis belenézünk a Youtube-videó alatt a szövegbe, nem találunk egy fia mondatot sem, ami értelmessé tenné a kiemelt részt, önmagában meg sajna így lóg a levegőben.

 

Ezzel együtt a Koszorúk II. dalszövege, vagy mondjuk az Eredő, eléggé kerek. S ugyan sokszor, sokhelyen, nem csak nálunk, leírták, leírtuk: az Úrfi szövegcentrikus, mégis úgy érzem, inkább a zene viszi a hátán az új lemezt. Steril hangzású, patika gitárpop ez, aminek a tetején ott van még egy hibátlanul felkent réteg, egy mindenki számára könnyen fogyasztható éneksáv.

 

De a zene így sem ennyire instant: mert meglepő módon, több dalban akadnak formabontó megoldások. Ilyenek az egy-két ütemekre beszúrt gitárzajok, például a legutóbbi Az év dala kiírásunkban is szereplő Pszicho első refrénje után; vagy a Nagy Viktor közreműködésével készült Eredő „piszkos” vokálja – ez megoldás a Koszorúk II-ben is ránk köszön. Az, hogy ennyire lájti zenére így kiabálunk rá, és közben nem üti egymást a kettő, nem csak  zeneileg érdekes, de tudtommal példa nélküli is! Szóval, ezért mindenképp hatalmas pirospont jár a srácoknak!

 

Egyébként pedig, minden kekeckedésem ellenére, úgy gondolom, az Úrfinak van egy víziója, csak talán még nem bontakozott ki egészen. Már az új lemez kiadása előtt is kiadott Pszicho és Sáskák című darabok is valami fátyolosat, valami beteget, de egyben poposat hordoznak magukban: mintha Száraz Bence meglátott volna valamit, valahogy úgy félúton Lady Gaga és Marylin Manson között. És itt nem csak a zenére és a szövegre, a vizuálra is gondolok – sáskák, temetést idéző sajtófotók, miegymás. Közben a komplett lemezben érezhető egy másik vonal is, ami kicsit a gumipunk-éra dinamizmusát idézi, a maga „vó-ó-ó”-zásaival, gyors lüktetésével, dallamvilágával – csak épp torz gitárok nélkül – főleg a Koszorúk II., Koszorúk I. illetve Eredő és kicsit az Ars Poetica című darabokban. S ilyet se hallottunk még így!

 

Ezek után, mivel Bencét eddig úgyis csak szólóban láttam egyszer, én speciel szívesen megnézném az Úrfi első zenekaros koncertjét. S nem is kell sokat várnom, hiszen az itt kivesézett lemezüket február 8-án azzal az Autopilottal együtt mutatják be a Kuplungban, amelynek egyik dala szintén ott volt a tavalyi listánkon. Háromszorosan is irány tehát a Kuplung! Addig pedig hallgassátok a lemezt, amit akár le is tölthettek a zenekar Bandcamp-oldaláról!

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Serfőző Krisztián