Sok-sok gitár és a mai vadnyugati állapotokat tökéletesen leíró szó: agyfasz – 7alatt

Miközben lassan nehezebb szerezni egy lepattanó Pfizert, mint banánt a legsötétebb kommunizmus idején, addig itt egy kis hallgatnivaló, nem csak sorban állóknak.

Mondhatni súlyos zenék jönnek, a végére meg egy kis lelazítás.


Május 3-án öt év után jön ki klasszik nagylemezzel a Fish! Két nappal később, 5-én szerdán meg klippremierrel egybekötve az Open Music Channelen lesz majd egy kis csevej. A halas csapat hozza a tőle megszokott csipkelődéseket. Mondanám, ha majd valamikor a távoli jövőből visszatekintenek 2021 Magyarországára közéletileg, de főleg közérzetügyileg, akkor a Pozitív című Fish!-lemez jó iránytű lesz ehhez. Kovács, ahogy öregszik, úgy tud egyre inkább beszólni (a nagyközönség előtt) mindenkinek, hogy igazából észre se veszik. A szöveg tán azért is lehet pörgősebb, mert a poppunk mintha évről évre gyorsabb ritmusban pörögne Vagy csak Dáci baszott oda még jobban a takkoknak? Ki tudja. A lényeg: a korong első fecskéje már kint, amihez forgattak egy klipet is. S hogy mennyire jó promót csináltak a lemeznek, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy az összes vinyl és már a CD (kérem, mi?) is elfogyott belőle. Pozitív.

Két igazán súlyos lemez következik. Mindkettő elborult, a szó legjobb értelmében. Kezdjük a 2016-os Az év dala nyertesével. A DLRM egy totális áthangoláson megy keresztül. És ez piszkos jól áll nekik. A lényeg, hogy egyre inkább közelítenek a zenekar elnevezését rejtő kifejezéshez: DLRM című lemezük egy hosszú, hányatott, sok fészkelődéssel tarkított delírium. Talán a legbrutálisabbak az elszálós részeket egy baromi nagy frontális puszikkal megszakító súlyos, eszeveszettül mély gitártémák. Ajánlóba felesleges sokat okoskodni, a lényeg: a DLRM őrülten súlyos! És ezt csak imádni lehet, még úgy is, hogy a dalok vegyes, angol és magyar nyelven szólnak. Utóbbiról pedig kiderült, jól áll nekik. Speciel alig várom, hogy ezt élőben meg lehessen hallgatni. Kötelező darab!


Nagyjából hasonló dolgokat tudnék írni a Run Over Dogs új lemezéről. Minden szinten érzelmi hullámvasút, beszippant, és egyszer csak azon kapod magad, hogy meghallgattad már vagy ötször egymás után az egész anyagot. Ha már korábban írtam a közérzeti helyzetről, akkor ez a Now Let The Monsters Shine munkacímet viselő korongra is hatványozottan igaz. Komor összkép, szó se róla, de miközben a dalokat hallgatva a szörnyek kimásznak a karantén, bezártság, korlátozásokba oltott szopatások – lásd nulla közösségi lét, koncert, miegymás – okozta őrület repedésein, addig ezzel párhuzamosan a csapat hangzása is sokkal finomabb, kifinomultabb lett. A tipikus torzítós odabaszások helyett tökéletesre vágott pázsitjai miatt irigyelt angol barokk kertek fűszagát idézik. Egyszerre merengő és fineszes az egész, nem beszélve pl. a zongorás, meg akusztik betoldásokról, no és az elektronikáról. Oh, boy: ezt a lemezt piszkos jó lenne meghallgatni az idei Bánkitón!


A végére egy kis kompromisszummentes lelazulás. A Bulbsban az az igazán jó, hogy totális nyomáskényszer nélkül, a maguk maximalizmusában hozzák ki a dalaikat. A Tell Me elektrófolyama pedig azt ígéri, amit szerintem nagyon sokan szeretnének, hogy kikapcsolhassák a mindenfelől az emberre nehezedő digitális mocskot, hogy oldódjon már végre a megannyi korlátozás miatti szorongás, feszültség. Noha terápiás célzattal se rossz, ám Bulbsot azért érdemes pörgetni mindig, mert kb. a lehető legszarabb pillanatban is képesek legalább egy dal erejéig kisimítani a ráncokat a homlokról. Ez ezúttal is így van, sőt, ha lehet, most talán jobban szomjazik az ilyen chill cuccra a vakcinasznobizmusba és -irigységbe fulldokló egyszerű halandó. Nem mellesleg, a Bulbsra mindig szuperül lehet cikket írni, és ez most sem történt másképp. Aki tehát lazulni szeretne a hétvégén, az menjen végig a csapat diszkográfiáján.


És nem tudjuik elégszer hangsúlyozni: támogassátok az Open Music Channelt! A srácok folyamatosan friss, élő koncerteket szállítanak nekünk, amik nélkül, nehezebb lett volna kihúzni az utóbbi időszakot, reméljük ezt már mondani sem kell senkinek! Ez viszont nincs ingyen: „Ha tehetitek mindenképp támogassátok őket anyagilag, akár a koncertek alatt a Twitch-en keresztül (ebből egyébként az előadók is részesülnek) vagy a Patreon oldalukon, vagy bárhogy, ahogy segíteni tudod őket. Nagyon fontos munkát végeznek – lasd fentebb Fish!-prömié –, kár lenne, ha nem tudnák tovább csinálni.”

Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland