Az egyre következetesebb látványvilággal bíró énekesnő, bárdok éneke és egyéb nyalánkságok. Miközben újra koncertekre járunk, az új megjelenéseket sem feledjük.
Azt írtam amikor megjelent a Negatív 6363 aka Gegétől, hogy az évben az első kedvenc dalom érkezett meg. Szíves elnézéseteket kérem, de az a dal már lecsúszott az első helyről, méghozzá a saját kitalálója tolta onnan le.
Megjelent ugyanis a Metamatika Gegétől, amiben a Sznob az Elefánt frontember Szendrői Csabi és Oriza közreműködésével mindent visz, de a lemez többi dala is a hibátlan felé közelít.
Ha valaki szeretne többet megtudni Gegéről és az iszonyatosan érdekes gondolatairól, akkor ajánlom neki ezt a beszélgetésünket vele. Egyébként pedig nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a kijelentésekkel, és ezt majd csak 10 év múlva látjuk, de ahogy a beszélgetésben elhangzik az én korosztályom Bibliája, ezt jut eszembe a Metamatikáról. Kedves szavak, azt hiszem végre megvagytok.
Mivel régen nem jelentkeztünk 7alattal, ezért kimaradt az is, hogy a Fiúk új lemezéről beszámoljunk.
Azok a kultúrsznobok – mint, amilyen magam is voltam/vagyok még mindig néha – akik fanyalognak a popzenére, azok bátran hallgassák a Velem Egyedül-t. Az első Fiúk nagylemez pontosan az, amire számítani lehetett. A sláger definíción belül marad minden dal, de mindegyik egy kicsit máshonnan közelíti azt meg, és egy pillanatig sem unalmas és klisés. Ez pedig az a választóvonal, ami megkülönbözteti a tömeggyártott, fogyasztói popot, attól a művészi popzenétől, amit a Fiúk képvisel.
Saya Noé nemcsak hangzásban, de vizuálisan is folyamatosan olyan szintet hoz, ami nemcsak meg tudja ugrani az elvártakat, de lassan az egyik legkövetkezetesebb látványvilággal rendelkező énekesnek nevezhető itthon.
Az Iodine klipje ebből kitalálható, hogy nem egy remegő telefonnal felvett felvétel, hanem egy nagyon látványos, a dallal csodálatosan együttműködő képkockák sora. Természetesen az egész vizuális világ semmit nem érne egy rossz szám mellett, de erről szó sincs. Az egyetlen kérdés benne, hogy élőben az Iodine milyen hangulatot fog kelteni, de remélem nemsokára lesz alkalmam megtudni ezt.
Ha pedig maradnánk az uptempotól és a napsütéses, nyári hangulattól távolodó magyar énekeseknél, akkor mindenképp érdemes meghallgatni BÖBE új zenéjét is. A heart is where the poison is, ami az ősszel megjelenő nagylemezét vezeti fel, egy sokkal sötétebb hangzású dal, ahhoz képest, amit eddig megszokhattunk Böbétől.
Ezt a számot – ahogy az egész lemezt is fogja – teljes egészében ő hangszerelte, a produkciós részért 100 százalékban felelt, kíváncsi vagyok, hogy ez mennyire befolyásolja a váltást a hangzásban, és mennyire teszi majd hasonlóvá az album többi dalát. Nem várom, hogy ősz legyen, de nagyon szeretném már most hallani, hogy milyen is lesz az anyag.
Itt most pedig programajánló következne általában. Jelenleg viszont őszinte leszek én sem tudok dönteni. Nyitva a Budapest Park, a Kobuci, nyit jövő héten a Monyo Land, folyamatosan akusztikus koncertek vannak a Trip Hajó tetőteraszán.
Menj el mindenhová, ahová csak teheted. A sokkos állapot és a sírás között tengődtem, múlt héten a Budapest Parkban a Blahalousiana első 20 percében, ami pedig különösen jól esett, hogy a zenekaron is ezt láttam. Menj koncertekre, támogasd a zenészeket, és élvezd ki, hogy úgy néz ki, teljes nyári szezonunk lesz.
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
