Ahol Merle és a Kispál összeér

Egy repülő az ismeretlenbe, terroristák, klímaváltozás és megannyi kérdőjel. Ez Madrapur, vagy nem? Úgy néz ki, ezúttal másról van szó, de ebben is nyakig benne van Robert Merle. Meg a Kispál egy aprócska lehelete. Két dal, két élethelyzet. Demóhíradó üzemmód.

 

Mindig akartunk egy olyan számot, ahol egy nő fejébe bújva a másik nem szemszögéből szól a szöveg. Így állt össze a Tini, egy igazi „csajos” szám, amelyben a főszereplő hölgy egy közel sem tökéletes baráttal éli hétköznapjait.

 

 

Ezzel a történettel keresett meg a Madrapur zenekar énekes-gitárosa, Szabados Gábor. Nagy izgalmukban – egy tisztességes prömiét meg sem várva – ki is nyomtak gyorsan még egy számot a „Tyúbra”.

 

Így jött meg a Szeretlek néha azért, s így már kétdalos bemutatkozó kislemezszerű dologról beszélhetünk.

 

 

Amúgy két minden hájjal megkent nyers gitáros etűdről van szó. Jól áll a daloknak a lecsupaszítottság, és hogy egyáltalán nem tűnnek szétszűrtnek, effekteltnek. Ez jó pont, bemutatkozáskor sokkal jobb egy nyers, „ezt tudjuk a próbateremben is” hangulatú felvétellel előrukkolni. Ha nagyon poszthipszter valaki, akkor nyilván magnókazettára veszi, bár ajánlanám a lézerdiszk újrafelfedezését is, az is elég menő lehet: „– Min jelent meg az első cuccotok? – Hát lézerdiszken, haver! – Úúúúú, de nofilterek vagytok!”

 

No de a viccet félretéve: a Madrapur dalai nem akarnak nagy dolgokat megfejteni, a két alapsztori a feromonok világába repít. Nincs felcicomázott gitármatek, a lendülethez egyébként pont ennyi elég is. A szövegekben akad sziporka, és az külön ötujjas pacsi, hogy a szótagok rendben simulnak a ritmushoz. Ha ezredmásodpercre pontosan kifülelnénk, nyilván találnánk egy-két elcsúszást, de ez sem zavarja az összképet.

 

A Madrapur négyfős legénysége /// Fotó: Papp Eszter

 

Az egész hangzás, a miliő picit a korai Travist – meg talán nem véletlenül egy kicsit a korai Kispált – juttatja eszembe, de ha tévedek, akkor az egyéb megfejtéseket kommentben várjuk.

 

Ami a felvételeket illeti: az anyag – is itt az előbb emlegetett nem véletlen – a Kispál exdobosa, a Magyar Klipszemlén a Mohaemberrel az év legjobb animációs videójának járó díjat is elnyerő Drastik Putto énekese, Mihalik Ábel keze munkáját dicséri.

 

S hogy a rögzítés folyamata se legyen zökkenőmentes, Ábelt is belecsempészték a srácok az egyik számba.

„Demózás után hazamentünk, és másnap derült ki, hogy elfejeltettük felénekelni a Tini háromnegyedénél felbukkanó – óóó-óóó-óó – férfikórusrészt. Gondoltuk, ha már úgyis Ábel gépén van az anyag otthon, akkor énekelje fel ő. Így is lett”

–mesélte Gábor

 

Már csak az a kérdés, mi is ez a Madrapur. Robert Merle-fanatikusok nyilván elsőre rá is vágják, hogy a mester 1976-os azonos című regénye. A némi tudományos fantasztikummal is leöntött történet szereplői egy rejtélyes útra indulnak egy repülővel, amelyről kiderül, nem vezeti senki. A cél egy elérhetetlennek tűnő város, Madrapur. Útközben aztán jönnek terroristák, le- és felszállnak, s még a klímaváltozást is sikerül beszuszakolni az ablakon. Egyesek szerint Merle látnoki képességgel jövendölte meg napjaink kihívásait. Hogy így van, a regényből talán kiderül, bár jelenleg még antikváriumban sem lehet hozzájutni, elkapkodták.

 

Még egy fontos közszolgálati: Gábor mellett a kvartettet Nagy Gábor (dob), Kozma Máté (gitár, ének) és Ferencz Bence (basszusgitár) köti nap mint nap fiziológiás oldatra. Már csak arra kell törekedniük, még csak véletlenül se legyen Isteni műszakjuk.

 

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

 

Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.10.06.

Balogh Roland