Szavak nélkül turkál az agyunkban a TPSRPRT bemutatkozó lemeze

A zenekar első albuma a találó 1 címet kapta, de ez kit érdekel, ha az anyag konkrétan lemarja az arcod? Instrumentális kalandozás minden irányba. Kritika.

 

TPSRPRT /// Fotó: Kováts Zalán

 

Egész kevés olyan instrumentális zene van, ami úgy igazán szíven talál, mert szeretem, ha van szöveg és ének a dalokhoz. Ráadásul, ha egy jó mondat elkap, azért az érzésért meg egyenesen rajongok. Persze, azért vannak kivételek, és hát ilyen a továbbra sem megjegyezhető nevű TPSRPRT. Náluk nem csak, hogy nem hiányolom a szöveget, hanem egyesen értem, hogy miért nincs. Mert őket hallgatva velem is olyan történt, ami nagyon ritkán, egyszerűen nem tudok mit mondani, nem jönnek a szavak. A srácokban annyi zene van, hogy nem tudom elhinni, hogy maradt volna bennük bármi, amit még szövegben át akartak adni, de nem tudtak.

 

A Campus fesztivál előtt találtam rá az akkor még más felállásban működő négyesre. El is mentem a koncertjükre, ami eszméletlen jó volt, egy kivétellel. Egy beugró basszusgitáros állt a színpadon, aki annak ellenére, hogy nagyon jó dolgokat játszott, érződött, hogy nem illik valahogy az összképbe, ő nem ebből a közegből jött. Ezt most orvosolta Mushu Israel érkezése, aki beszállt Gutema Dávid, Nagy Sándor és Tóth Arnold alkotta csapatba, és akinek eszméletlen jól áll ez a stílus, ami ezt az anyagot hallgatva tök egyértelmű, de ha ismerjük a korábbi munkáit, akkor is érezhetjük ezt. (A lemez basszusszekcióját amúgy még Török Virág játszotta fel.)

 

No, de akkor az 1! Pár napja azt mondták nekem, hogy az a jó zene, amikor azt érzed, hogy az alkotóból kiszakadt minden, ami csak benne volt, amikor az a dalokat csinálta. Ezt rájuk szabva pedig csak azt tudom mondani: Te jó ég, hát itt mennyi minden volt bent, és az tényleg kiszakadt!

 

A srácok kicsit félelmetes dolgot alkottak, mert végig azt éreztem, mintha az én agyamban turkálnának épp, és az emlékeim közt utaznánk együtt. De valami ilyesmiről szól a zene, nem? A dalokat meg sem próbálom egyesével kibontani, a lemezt egyben kell végig hallgatni nagyon sokszor is akár. Senkinek nem ajánlom, hogy csak úgy háttérzajnak menjen elsőre, mert ez nagyon nem egy laza kis aláfestő zene, amit beraksz, míg beszélgetsz a haverjaiddal vagy karácsonykor társasjátékozol a családdal, vagy netán épp a csajoddal romantikáztok. Itt figyelni kell, minden egyes pillanatra, de a zene sem is engedi meg, hogy ne rá figyelj.

 

 

De miért működik ennyire ez az egész? Azért, mert tökös. Semmi félelem nincs benne, hogy mit szólnak majd az emberek, vagy, hogy szoktak-e ilyet csinálni, a rádió szó pedig fel sem merült valószínűleg a munka alatt. És ez mennyire jól van így.

 

Ezt az albumot romlatlan gyerekek írták, akikben még nincsenek ott a szorongások, hogy a világ mit szeretne tőlük, egyszerűen csak azt csinálják, ami nekik tetszik. (A Robot c. szám eleje olyan is, mint, amikor a rokon, aki titokban utál téged, a gyerekednek a legidegesítőbb játékot veszi meg, de a dalban, kontextusában még ez is működik!)

 

No, de mire számítson tehát az, aki meghallgatja?

  • Égszakadás földindulásra, arra, hogy bármit, de tényleg bármit kiválthat belőle a zene.

Kinek ajánljuk?

  • A közhelyek közhelyével élve: Mindenkinek! (Látom is magam előtt, ahogy az emberek táncolnak rá a magyar underground meghatározó helyein. Vagy a helyükön nyíló luxusszállodák és/vagy kastélyok halljaiban, hahaha! Bár ott azért megnézném az arcokat!)

Kinek NEM ajánljuk?

  • Ha soha nem hallgattál mást, csak a kocsidban az új Petőfit, kérlek ne TPSRPRT-vel kezd a zenei felfedezést. Gyere vissza egy kicsit később 😀

 

Összegezve, csakis szuperlatívuszok jutnak eszembe, az agyamnak ezek a dalok olyan melót jelentettek, amit nagyon élvezett csinálni. Ha pedig netán van rá lehetőségetek, mindenképpen kapjátok el a srácokat élőben! Legközelebb szeptember 15-én az ukrán Komissiya, a The Somersault Boy és Mambo Rumble társaságában láthatjátok őket 20.45-től az Aurórában. Biztos vagyok benne, hogy óriási energiák dolgoznak a színpadon, addig pedig hallgassátok rongyosra az 1-et, minden egyes alkalommal más lesz, higgyétek el!

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Bodó Bence