A bazalt üti a drónt, a szalámi a vegánt, és mielőtt bárki azt hinné, hogy ez valami libsi kő-papír-olló, ez is kapcsolódik a Spear klipjének a forgatásához.
Róza: Én csak azt szeretném elmondani, hogy most mi képviseljük épp az egész csapatot, de óriási köszönet mindenkinek, nagyon fura képviselni őket, mindenkinek nagyon sok munkája volt ebben az egészben.
Nagyjából ilyen hangulatban telik az egész interjú, egy nagy csoportbeszélgetésben, amit az Aviary új klipje a Spear kapcsán folytatunk. A zenekar képviseletében a testvérpár Altsach Balázs és Levi, a klipes stábból pedig Kereszty Róza, Seres Donát és Pálla Márk. Úgy tűnik, hogy egy nagy baráti társaság követett el nagyon profi munkát, szinte minden ismerősi körön belül történt filmes szempontból, zeneileg pedig még ettől is közelebb maradt az alkotás, mivel Balázs hangmérnökként és producerként dolgozik, valamint ezt is tanulja Londonban.
A srácok hosszú időre tűntek el, hogy aztán egy különleges koncepcióval térjenek vissza. Mi tartott ilyen sokáig, hová lettek a korábbi dalok, és, hogy működik egy zenekar, aminek az énekese Amerikában, a gitárosa Londonban, míg a többiek Magyarországon élnek? Ilyen dolgokat is megpróbáltam kiszedni az óriási összhangban funkcionáló csapatból.
Mennyire nehezítette meg a közös munkát vagy épp segítette, hogy ti nagyon jóban vagytok?
Róza: Én azt gondolom, hogy nagyon jó csapat jött össze. Voltak emberek, akiket én hoztam, voltak, akiket Balázsék. Nyilván minden alkotási folyamatban vannak konfliktusok, az itt sem maradt el, de mindenképp könnyebbség volt, hogy jóban lettünk. Valakikkel annyira megtaláltuk ezalatt a forgatás alatt a közös hangot, hogy folytatjuk a közös munkát továbbra is.
Balázs: Nagyon jó érzés volt az, hogy össze tudtunk rakni egy olyan baráti társaságot, ahol szakmailag kölcsönösen felnézünk egymásra, és én szerintem mindenkivel együtt dolgoztam ebben a klipben, akivel szerettem volna, nagyon hálás vagyok mindenkinek.
Márk: A forgatás nagyon jó élmény volt, a nyárnak egy nagyon jó pontja, szuper csapat, jól kiegészítettük egymást és reméljük, hogy tetszeni fog az embereknek, amit alkottunk.
Kinek a fejéből pattant ki az alapötlet? Mennyire kaptatok készítőként szabadkezet az egészben?
Róza: A kezdetekre úgy tudok visszaemlékezni legjobban, hogy a karantén alatt kirándultunk Balázsékkal, ezen a bányahelyszínen, és ekkor beszéltünk először arról, hogy milyen jó lenne, ha itt forogna egy klip. Ekkor mondtam, hogy én ebben szívesen részt vennék, innentől kezdődött el a csapat és a koncepció összerakása. Az alapkoncepció a srácoké, és aztán erre jött rá a teljes alkotói csapat, ez egy teljesen közös munka, az egész összefonódott és ebből az egyvelegből lett a végproduktum.
Donát te is aktívan bele tudtál szólni a karakteredbe?
Donát: Az én részemről ez abszolút más. Beszéltem a bandával az elképzelésükről, és beszéltem Rózával és Kristóffal is, hogy ők mit szeretnének, akiknek volt egy gyakorlatiasabb filmes hozzáállásuk, a bandának pedig az érzések, belső indíttatások voltak meg a karakterben és a kettőt összekötögettem. Ez volt az én szerepem benne.
Ilyen sok embert működtető munkánál előfordulhat, hogy nem mindenki ért egyet mindenben. Mennyire vagytok a végeredménnyel saját szempontotokból elégedettek?
Levi: Amikor én először néztem a klipet tökre meghatódtam, egy hosszú folyamatnak a végére értünk és láttuk a végeredményét, ami kézzel fogható volt. Megérte várni.
Balázs: Remélem, hogy lesznek emberek, akik hasonlóan lelkesen tudják nézni a klipet, mint mi.
Róza: Én ha visszagondolok a folyamatnak minden egyes kis részletére, az összes küzdelemre, az összes hajnali kelésre, minden részletére, akkor ez egy nagyon jó végeredmény, amit kihoztunk.
Balázs: Azt a funfactet el akartam mondani, hogy tényleg elég kemény volt a forgatás, kettő profi drónt összetörtünk, az operatőrünk napszúrást kapott, a másik, vegán operatőrünk, valamiért beleharapott egy szalámiba és olyan rosszul lett, hogy felment a láza. Nagyon stresszes volt az egész, de mindenki nagyon profin kezelte a helyzetet.
Hajnalban mentünk ki forgatni mindig a bányába, az egyik operatőr hozott egy drága, filmes drónt. A bánya, ahol játszódik a klip, egy 38 méteres sziklafal előtt van. Rengeteg képet akartunk fentről, csak az első repülésnél, elromlott a szoftver és nem érzékelte a sziklafal tetején lévő fenyőfát, és lezuhant. Aztán körülbelül négy órán keresztül kerestük az alkatrészeket, hogy meglegyen.
Róza: Előtte egy fél órával jött a bánya biztonságáért felelős őr, hogy mit csinálunk, és figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázunk, mert ez az egész bazalt, és a bazalt kő az olyan, hogy ha nekidobod egy másik bazaltnak, akkor egyből szétpattan, és ha nekünk pattan, akkor minket vág szét. Ez a szerencsétlen drón pedig 20 métert zuhant a bazaltbánya falán.
Balázs: A Balatonnál kellett keresnünk egy másik drónt, szerencsére sikerült egy ismerős bátyjától. Ennek a klipnek a folytatása belső helyszíneken lesz, a főszereplő lemászik a föld alá. A másik drón is nekirepült a falnak a magasban és lezuhant.
AVIARY – Spear [Official Music Video]
A két klip egyben egy loop, ezt mondjátok, de igazából már a Spear is az. Mennyire volt meg az elejétől a végéig a két klip a forgatás pillanatában, és mi az, ami az utómunka alatt alakult ki?
Róza: Amikor kimentünk forgatni, már megvolt az egész koncepció, így ahogy most kinéz, ez a két klip közötti kapcsolat, amit most még nem akarunk semmit lelőni. De az, hogy ez a klip is loopos, vagy, hogy ez már önmagában is egy kis loop, az egyáltalán nem véletlen, nem spoilerezhetek, de ez majd értelmet fog nyerni. Ez nem a vágás közben alakult így, hanem már az elejétől mindent próbáltunk úgy alakítani, hogy az legyen, amit a zenekar szeretett volna. Fontos volt, hogy a klip azt a hangulatot tükrözze, ami a zenekarban a szám megírásakor volt, és ez nagyjából a klip. Ezzel semmi konkrétat nem mondtam, azt hiszem ez így elég diplomatikus.
Aviary szinten eltűntetek, majd most egy ennyire erős viszonylag komplikáltnak tűnő koncepcióval tértek vissza, ez mennyire volt tudatos olyan szinten, hogy nem akartok ”csak” egy klipes dallal ismét felbukkanni? Mennyire nehezítette ez meg a megvalósítást?
Balázs: Szerintem a zenén is hallatszik, hogy nagyon sokat ültünk a hangzásokon, struktúrákon stb. Nagyon azt éreztük, hogy egy történetet szeretnénk elmesélni zeneileg és a klipben is. Emiatt nincs is refrén a dalban, ami a következőben sem lesz.
Márk: Kérdéses, hogy mennyire fog a loop átjönni a közönség számára. Ez vágásban dőlt el leginkább illetve a klipnek az első felében, ameddig elérünk a tv-s összetöréséig. Megpróbáltam addig a pontig, egy olyan loopot elérni, ami egy nyomott, zaklatott hangulatot kelt, ami pont ezt a kilátástalan loopolódást segíti elő a néző számára, majd amikor eljutunk ahhoz a ponthot, hogy összetöri a tv-t, feloldódik a helyzet alól, szembenéz a kétségeivel és mer cselekedni, onnantól kezdve a pedig a színekkel próbáltam egy naturálisabb, melegebb irányba vinni az egészet.
Róza: Ha jól tudom, ez a szám és a klip alapkoncepciója is a pandémia előtt született és milyen érdekes, hogy most jön ki ez az egész szabadság vágy és a bezártság. Nagyon jókor jött ki ez a klip és indirekt módon erre az egészre is reflektál, a kezdetekkor ez nem ebből jött. Most a múltnak a máshonnan gyökerező problémái a jelenben reprezentálódnak, ez mindenkit érint.
Mást jelent nektek ez a dal március óta?
Balázs: Érdekes módon, talán pont egymásra talált a mostani időszak a zenénkkel. A számot másfél éve írtuk, akkor költöztem ki, az egy stresszesebb időszak volt, de ez abszolút igaz, hogy most március óta más lett.
Miért kellett másfél évig ülni egy dalon?
Levi: Balázs és a másik gitárosunk az elején csak szórakozásból írtak egy trap alapot. Utána csatlakoztam be én is, lett a trap dob alap és egy basszus. Azután Dani, a dobosunk egy teljesen más hangulatú dobot hozott rá, így már eléggé sokféle zsáner között mozgott.
Balázs: Ez egy massza volt, egy golyó, amit magunk előtt folyamatosan görgettünk. Tavaly nyáron írtuk meg, aztán kijöttek a srácok Londonba, ahol felvettük az énekeket, majd márciusban, amikor elkezdődött a korona, akkor vettünk fel itthon minden mást.
Nagyon nehéz a produkciós részt és a mixinget egy kézben tartani, nehéz objektívnak lenni, ezért folyamatosan adtunk hozzá és vettünk el elemeket. Kicsit beleőrültem a végére már, úgy, mint a főszereplő. Ez egy nagyon kemény menet volt, az volt, hogy sokáig nem voltunk vele elégedettek. Mostanra sikerült egy olyan dolgot összerakni, amit tiszta szívvel nagyon szeretünk.
Levi: Azért is volt ennyire hosszas ez a folyamat, mert Balázson is nagyon érződött, ahogy felnőtt ebben, mostanra jutott el oda, hogy ez tényleg nagyon fasza lett, amit kiadott a kezéből.
Balázs neked összességében segítség vagy hátrány, hogy te alapvetően is ezzel foglalkozol és itt is te csináltad ezt a folyamatot?
Balázs: Itt megengedhetem magamnak, hogy heteket ülök sok hülyeségen. A zenekar ezt nem szereti, mert éveket eltöltünk ezekkel, a végén már senki nem tudja mi változott. Engem egyszerűen csak izgat az, hogy meddig lehet elvinni egy ilyet, de nagyon meg van osztva a számírás, a basszust mindig Levi írja a dobot Dani, a dobos és így tovább. Szeparálva vannak a folyamatok, a végén valamennyi tapasztalatot bele tudok vinni és tudunk ezzel szórakozni, mert szerencsére van rá lehetőségünk, nem pörög az óradíj a stúdióban. Ez mindig is egy kicsit luxus lesz nálunk.
Nem célunk, hogy mostantól mindig másfél évente hozzunk ki számokat, ennyi idő kellett, hogy megtaláljuk a saját hangzásunkat. A többi szám lényegesen könnyedebb lesz ennél. Ezt a dalt egyszerűen csak sok idő volt megcsinálni. Még akkor is aktívabbak leszünk, ha 3 kontinensre vagyunk szétszórva.
Hogy fogjátok ezt megoldani, ha visszaáll rendesen az élet?
Balázs: Különleges dolgokban gondolkozunk, de erről még nem árulnék el többet.
Annyira csak erre az egy megjelenésre koncentráltatok, hogy lekerültek a felületeitekről a korábbi anyagaitok, képeitek, minden. Ennek mi az oka?
Balázs: Új énekesünk van, teljesen más lélekállapotban írtuk meg ezeket a számokat. Nem éreztük azt, hogy azt, amit anno csináltunk még most is rezonálnánk. Előre akarunk nézni.
Levi: A frontember más lett, az arculatot is le akartuk cserélni, mert teljesen más irányt vett ez az egész, kontrasztban álltak egymással.
Ettől függetlenül, hogy ebben a pillanatban most így gondoljátok, de a korábbiak pedig annak a pillanatnak voltak a rögzített verziói. Most erre fókuszáltok ezt értem, de nem sajnáljátok azt, hogy azt eltűntettétek?
Balázs: Nem azt mondom, hogy az nem volt őszinte, amit anno csináltunk. Ez egy új zenekar, új énekessel, új mondanivalóval. Nincs nagyon összekötő pont, mert lehet, hogy a zenészek ugyanazok, de nagyjából minden más megváltozott és talán ez a legfontosabb. Az Aviary zenekart ilyen szinten legjobb barátok alkotják, lehet, hogy nem fogunk mindig koncertezni, de szeretetből mindig össze fogunk járni, dalokat írunk, és néha kiadjuk majd.
Ez most a kezdete, a régit pedig nem lehet összehozni a mostani zenével. Megértem, ha ez furcsa egyébként.
Azt mondtátok, hogy nem akartok újra másfél évre eltűnni, miket várhatunk tőletek a jövőben?
Balázs: Lesz a Spear testvérklipje, lesz egy live session videó a Keleti Blokkból, amit az utolsó héten vettünk fel, amikor még megvolt a Keleti Blokk, és még itthon voltunk, illetve jön még kb. két szám.
Levi: A másik két dalnál érződni fog az, hogy azokat a teremben írtuk együtt, míg azt a kettő számot, amit most adunk ki azt otthon, emiatt teljesen más lesz a lendületük, a húzásuk.
Balázs: Jelenleg az a célunk, hogy minél több zenei irányzattal kísérletezzünk, a koncertezésre pedig majd kitalálunk érdekes módszereket.
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
