Melyik legyen Az év dala 2017-ben? Szavazzatok!

Nyolc szám, melyik legyen 2017 királya? Harmadjára adjuk a döntést az olvasók kezébe: itt Az év dala! Ki kövesse a Deep Glaze-t és a DLRM-et? Szavazzatok!

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Ismét eljött a pillanat, idén is keressük Az év dalát! Immár harmadjára dönthetik el az olvasók, hogy a jelölt formációk közül, melyik szám érjen a csúcsra. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve most is csiszoltunk a dolgokon, és egy végeláthatatlanul idegtépő, embert próbáló gyötrődés végére nyolc dal méreti meg magát.

 

Mielőtt jönne a 2017-es siserehad, néhány dolgot érdemes elmondani a kiírásról. A dalok kiválasztásánál a cél az volt, hogy műfaji, hangulati, a dalszöveg nyelvi és fülbemászós slágergyanú szempontból is vegyes merítést állítsunk össze. Nem egy álmatlan éjszaka után így alakult ki az alább hallható mezőny. Annak külön örülünk, most először fordul az elő, hogy azonos számban (négy-négy) képviselteti magát a magyar és az angol nyelvű szöveg. A válogatásnál arra is figyeltünk, hogy elsősorban olyan dalok jöjjenek, amelyek valamilyen módon szerepeltek nálunk az idei esztendőben, amelyikkel pedig nem tudtunk külön foglalkozni, arról is írtunk az elmúlt egy hónapban. Mivel nekünk is van néhány favoritunk, ezért a számok az előadók nevének abc sorrendjében követik majd egymást, nehogy a kiemeléssel bárkit is helyzeti előnybe hozzunk.

 

A bő két hétig tartó „versenyre” a Facebookon csináltunk egy eseményt is, ahol naprakész posztokkal mindenki követheti, hogyan állnak kedvencei, illetve informálódhat arról, miket írtunk egy-egy résztvevőről. Érdemes tehát csatlakozni. A játék persze idén sem babra megy, hiszen a győztes lehetőséget kap arra, hogy fellépjen a 2018. július 18. és 22. között megrendezésre kerülő debreceni Campus Fesztiválon, illetve a New Beat koncertszervező kollektívával közösködésben egy nemzetközi előadóval is koncertezhet majd a budapesti Dürer Kertben.

 

Kellemes, tartalmas zenehallgatást és jó szórakozást a számokhoz! Kíváncsian várjuk, hogy a Deep Glaze 2015-ös Shadow-ja, majd a DLRM 2016-os Anthem for the Bastion-ja után ezúttal ki nyer, s izgalmas lesz, hogy vajon idén a magyar dalszöveg lenyomja-e az angolt?

 

Voksolni a dalok alatti, az eseményben is megtalálható Facebook-szavazóblokkban lehet.

 

Autopilot: The Great Escape

A zenekar szeptemberben debütáló Half the Pressure, Twice the Speed lemeze olyan, mint a szomszéd csaj vagy srác, akit kiszúrsz a tömegben, mondván, nem tudod, de olyan ismerős. Megnézed közelről, és megállapítod, „Huh, tényleg ő az!” Aztán alaposabb méricskélés után rájössz, azért mélységeiben mégis ismeretlen, még ha a kasznit be tudod azonosítani. A tíz dal közül pedig azért a The Great Escape-re esett a választásunk, mert kellőképp feszes ahhoz, hogy pl. rádióban is simán megállná a helyét.

[Az albumról írt kritikánkat ITT lehet teljes valójában átböngészni.]

 

 

Black Tones: Cheek To Cheek

A budapesti garázsrock-trió Home című lemeze még nálunk exkluzívkodott. S miközben lassan két éve alázattal, csendben teszik a dolguk, zsigeri és őszinte, amit csinálnak, soha nem írtak róluk egy klasszikus cikket. No, mi ezt a csendet törtük meg, olyannyira, hogy a Cheek To Cheek – amelyben a csapat talán a legkeményebb arcát mutatja – fel is került az idei listánkra.

[A premierjük kapcsán készült, első róluk szóló cikket ITT lehet olvasni.]

 

 

DÁNÓ: B@sszunk be

Borbás Dani Budapest romjai című első, már-már konceptalbumot idéző szólóanyaga amolyan poszt punk városi nihil életérzést qrva jó nyers szövegekkel baromi ügyesen maxra járató lendületes agymenés. A dalokba kábé mindent belegondolhatunk, mert minden belefér. Hol feszes, kétperces, pörgős, punk mocsok zúdul ránk, hol szimfóniaszerűen kiteljesedő, lágy gitártéma lassít le egy pillanatra, hogy utána az arcunkba kapjuk, mennyire egy baromi önző, nihilista szingliholokausztban kell elveszve lavíroznunk. S hogy miért épp B@sszunk be? Mert ez a pimasz hangvétel, ez a zsigeri in medias res hangulat adja az egész bukéját. Meg amúgy is, milyen már, hogy egy ilyen című számra is lehet szavazni?

[A koncepcióról meg erről a „mocskosan magaskulturális” kettősségről ITT értekeztünk részletesen.]

 

 

Ljubljana: Lost

Ljubljanát látni, és megszeretni. Valahogy így történt még a nyár elején, és ez a megállapítás több szempontból is igaz. Egyrészt, a szlovén főváros alapból fasza hely. Másrészt, a zenekar debreceni. Harmadrészt, olyat hoznak, ami hiánytermék a cívis városban. Lost című számukban meg minden megvan, amiért lehet szeretni a nyers, bárdolatlan, széttorzított gitárzenét.

[Az etimológiai csavarról meg a zenekarról ITT írtunk nemrég.]

 

 

Pixel Cranes: The Void

Géczi Gergő és Tóth András duójának fejlődéstörténetét évek óta az első sorból követjük nyomon. Iridescence című első nagylemezükről is mi adtunk hírt elsőként még januárban. Akkor is azt éreztük, az egész olyan, mintha írtak volna egy albumot egy sláger köré. A harmadik szám, a The Void ugyanis ritmusában, hangulatában is kilóg a sorból. A gitáralapot olyannyira eltalálták, hogy az már rádióért kiált. No, a szám többek között ezért is került fel az idei listára.

[Az albumról ITT beszélgettünk hosszasabban a srácokkal.]

 

 

Sz4P: Völgy

A Szabadtéri 4akkordos Performansz fiai ezzel a dallal kezdték meg hosszú menetelésüket tíz éves jubileumi rengetegükben. A Völgy egy tök könnyed, nyári, fesztiválozási történet, miközben érződik, hogy a két évvel ezelőtti – baromi jó szövegekkel felcimkézett – Az új elit albumukhoz képest szépen fejlődött a hangzás. Azért arra, vodkaszóda fogyasztóként, már a szám megjelenésekor is különösen kíváncsi voltam, hogy hogy a búbánatba jött össze az „édes, mint a vodkaszóda” szövegkombináció? Most tényleg?

[A dalról épp a Nemzetből ide, a saját felületünkre költözés idején írtunk egy szösszenetet az azóta már álomra szenderült Tumblr-ünkre.]

 

 

TEJ: Esemény után

Arthur Rimbaud Napfény és hús című verse óta nem igen botlottunk bele szerelmi együttlét pikantériáit ennyire ügyesen kikarikírozó magyar nyelvű szövegbe. Az Esemény után annyira okos, hogy minden újabb meghallgatás után új arcát mutatja. Nem csoda, hogy már az első találkozáskor semmi kétségünk sem volt afelől, hogy ennek a dalnak itt a helye! Ezt már senki le nem mossa vízzel!

[A dalról a zenekar Pénztelenség, Sikertelenség, Csillogás című albumának bemutatójával egybekötött riportban ÍGY lelkesedtünk.]

 

 

Úrfi: Pszicho

A Száraz Bence fémjelezte Úrfinak sem kell a szomszédba mennie egy kis látomásos szöveg-vizuál kombóért. Az év dalában induló Pszicho a megfelelési kényszer örök dilemmáját boncolgatja, elég frappánsan. Bence hosszú utat tett már meg, és látszik, bizony képes úgy fejlődni, hogy az üzeneteinek komolysága az egyre jobb közérthetőség mellett is megmaradjanak.

[A dalról, illetve a koncepcióról és a várható Úrfi-ügyekről ITT írtunk részletesen.]

 

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland