Bodó Bence rendhagyó és személyes fesztiválnaplója a nógrádi katlanról, ahol a biztonsági őr legnagyobb feladata az volt, hogy visszaüsse a lufit a tömegnek.
Első nap
Egy óra autóval Budapestről. Nagyjából ennyi volt lejutni Bánkra, egészen pontosan első körben Alsópetényre a kempingbe. Mennyire üres, jó hely, reggel nem fog felfőni a sátor, akad árnyék – örömök első körben. Összességében a fesztivál egyetlen negatív élménye az volt, hogy messze van Bánktól a kemping, és a szervezők maguk is küldtek a második nap reggelén egy e-mailt, hogy bocsi a nehézkes buszozásért. Ez utána megoldódott és közösségi élménnyé vált ez is, jófej buszsofőrökkel, de aki Bánkon sátrazott, azt gondolom sokkal jobban járt, és ez a kemping leginkább a napközbeni programoktól szívta el az embereket.
Megérkezve a fesztiválterületre egy dolog jutott eszembe, húú, ez mennyire más. Nagyon nem olyan, mint a tömegrendezvények, majd meglátjuk milyen lesz. Spoiler: zseniális! Az első nap az ismerkedésé, estére sikerül elkapni a fonalat, és megmutatni a TPSRPRT műsorát a barátaimnak, akik imádták, illetve rájönni, hogy nem is rossz a techno. Nem tudom ez, hogy történt, de hajnalig sikerült bulizni arra a zenére, amiről meggyőződésem volt, hogy nem bírom elviselni. Aztán a hazaindulásnál egyértelművé vált mi a legnagyobb különbség sok magyar dologhoz képest: kedvesek az emberek!
A busz elmegy éppen előttünk, káromkodás, mire jön egy autó, kirakom a kezem, és megáll. Apu viszi haza a lányokat, ők is hárman és mi is. „Húzzátok össze magatokat.” A legelső autó elvitt bennünket, lehet, hogy csak szerencse, de az ilyen benyomások alakítják a véleményt. Hazaérve a kempingbe haverom, „elfogyott a cigi” felkiáltására odalépett egy srác és adott neki. Itt tényleg mindenki kedves?
Második nap
Csütörtök reggeli ébredés, indulás busszal, leülünk az Aurórához, odalép két csaj. Akartok társasozni? Az Utcajogász szervezte program, hajléktalanságról, kilakoltatásról és ehhez hasonló kérdésekről. Ők kérdeznek a játékon belül, mi azon kívül, legalább másfél órát beszélgetünk velük, valóban fontos közéleti-társadalmi témákról. És egyre inkább körvonalazódik, az, amit azért lehetett tudni. Ez a körúton belüliek nyári játszótere. Budapest Pride sátor, emberi jogi kérdések, CEU installáció, alternatív zenekarok és techno. Sehol egy harcos póló vagy egy Kárpátia koncert. Eszméletlen sok mindent tudtunk meg egyébként, ezeket a programokat iskolákba is el kéne hordani, interaktív oktatás céljából.
Minden programot lehetetlen is végigjárni, rengeteg betervezett dolog kimaradt, de ilyen a fesztivál lét.
Este pedig már meg is nyitotta kapuit a legszebb fesztiválhelyszín, a Bánki-tó partján lévő színpad, ahol a Platon Karataev zenéje úgy szólt, mintha oda írták volna. Másnap a Galaxisoknak még ennél is nagyobb szerencséjük volt, ők ködben tudtak játszani, hihetetlen gyönyörű környezetben.
A Ricsárdgír koncertet pedig nem kell magyarázni. „Eljátsszuk most élőben a Mindenki Boldogot, a végén meg majd a felvételt és akkor rájöttök miért is nem játsszuk ezt élőben!” A végén az egész zenekar ugrált a színpadon, arra, hogy a saját zenéjük üvölt a hangfalból, szürreálisan nagyszerű élményt teremtve. Ugyanúgy, ahogy utána az énekessel találkozni, odakiabálni, hogy Dani jó volt a koncert, ő pedig odajött. Nem odaintett, hogy köszi, hanem odajött beszélgetni, és megköszönni, hogy elmentünk. MI történik itt? A „rocksztárok” nem a backstageben buliznak, és nem keverednek a néppel? Hát itt nagyon nem, annyira természetessé vált egy idő után, hogy mindenki ott van, hogy már nem is érdekelt senkit.
Az éjszaka végén még Mörkre elvittem a barátaim szintén úgy, hogy nem ismerték őket, és volt, aki a fellépésüket megszavazta a fesztivál legjobb koncertjének. Nem csodálom.
Harmadik nap
A harmadik napra megjött a fesztiváleső. Az a mindig elengedhetetlen, ami igazából nem csinál nagy bajt, csak minden vizes lesz egy kicsit, és elmos dolgokat. I Am Soyuzt például nagyon sajnáltam emiatt, mert pont az ő koncertjén nem nézték meg annyian.
Mivel elég sok zenét hallgatok, egyrészt nyilvánvaló okokból, másrészt szerelemből is, azóta nem igazán voltam olyan koncerten, amiről nem tudtam, hogy akarok-e menni. A Mulató Aztékok viszont egy teljesen véletlen pillanatban kapott el, valamiért eddig nem hallgattam őket, csak a nevüket ismertem. De a Bánkitó rap, hip-hop napján egy olyan műsort dobtak le, hogy nem akartam elhinni, amit látok. Ne kiabáljunk el semmit, de mivel év eleje óta nincs AKPH, a szívem rap helyén egy óriási űr tátong. Majd meglátjuk, hogy a Mulató Aztékok mit csinálnak ezzel az űrrel, de reménykedünk.
A legnagyobb meglepetést koncertügyileg mégsem ez, hanem Dé:Nash szállította, csak úgy, mint ennek a cikknek a címét. Úgy töltötte meg a színpad előtti részt, mint a liberálisok Európát, amitől mindenki retteg. Dé:Nash jelensége a legtanulságosabb reakció arra, ami éppen most körülöttünk történik. Persze, azért van abban valami hátborzongató, hogy 2019-ben azt üvölti több száz ember egy könnyűzenei fesztiválon, hogy „Hajrá, Fidesz!” De itt senki nem veszi ezt komolyan, gond nélkül meg tudtam beszélni egy sráccal, hogy ebben az országban akkor lenne végre rend és fegyelem, ha Toroczkai László vezetné, miközben röhögtünk, és egyikünkben sem volt gyanakvás, hogy a másik tényleg komolyan gondolja ezt.
Ezt a közeget valóban foglalkoztatják ezek a kérdések, és nem azért nem szeretik Orbánt, mert az divatos! Itt valóban párbeszéd folyik az igazán fontos kérdésekről, és ez valami hihetetlen felemelő. Nyilván, ennek az a hátránya, hogy sokkal kevésbé diverz, mint a többi fesztivál, tehát, azért csak bezár egy buborékba, de erről majd később.
A nagyon furcsa skandálások nem maradtak abba, miután kitomboltuk magunkat Bohemian Betyarsra, még azért Krúbi koncerten üvöltöttük, hogy „Feri, ne menj el!” – mielőtt meggyanúsítanának, nem, ezt sem gondoltuk komolyan –, illetve Schmuck Andor és Soros György nevét is.
Negyedik nap
Na, és a ha már buborék. Volt egy installáció, ahol egy fejhallgatóval a füleden hallgathattad, hogy mit gondolnak az emberek az átlag Bánkitó lakókról. Nyilván, rendkívül sztereotip volt, hiszen, csak így tud hatásos lenni, de elérte, amit akart. Valóban úgy beszélt minden fesztiválozóról, hogy, aki bement úgy jött ki, hogy most ez szerintetek élő vagy felvételről megy? Tehát csak be lehet zárni egy skatulyába minket is, és bármennyire is akar mindenki egyedi lenni – ennek azért láttuk néhány nagyon meredek példáját is megjelenés szempontjából is –, definiálni lehet itt is az embereket.
De ezzel nincsen semmi baj, sőt. Úgyis mindenki a saját közegébe jár, az pedig, hogy itt mindenki hasonló dolgokat tart fontosnak, az csak ad a fesztivál élményhez. Nem láttam semmilyen balhét egy négy napos fesztiválon. Szabó Benedek és a Galaxisok koncert alatt a biztonságőr legnagyobb dolga az volt, hogy visszaüsse a lufit a tömegnek. A biztonsági őr!!!! Nem akarok én is sztereotíp lenni, de itt a biztonsági őr lufit üt vissza a tömegnek, ezt még egyszer szeretném rögzíteni.
Koncertügyileg pedig továbbra is kár magyarázni, a stílusilag leginkább oda nem illő (értsd: rádióbarát) Szabó Balázs Bandája is beilleszkedett, a tömeg hálás volt nekik, ők pedig ezért nekik. Aztán jött a Fran Palermo és a Middlemist Red, hogy elnyomja nemcsak a fesztivál, de ha tippelnem kellene, akkor az év legjobb koncertjét. A páros fellépésük előtt úgy voltam vele, hogy milyen jó, hogy itt lesz ez a koncert, mert a Budapest Parkba nem biztos, hogy elmegyek a második alkalomra, amikor ezt a műsort lejátsszák. Most, hogy már láttam egyszer, annyit tennék hozzá, hogy a Parkban tali.
A Kistehén hajnal fél négykor zárta az elő koncerteket, ami azért szintén nem a megszokott protokoll, hogy aztán reggelig menjen a buli a különböző dj-kkel.
A fesztivál a rossz idő és a nehézkes kezdés ellenére belopta magát mindenki szívébe. Rengeteg mindent megtudtunk a világról, tanultunk, megismertük Bánkot, négy napra lelassultunk, kiszakadtunk a nagyvárosi pörgésből és buliztunk egy gyönyörű helyen. Még napokig tudnék mesélni, miért éri meg ez a fesztivál, de ez tényleg olyan, mint a reklámban.
Itt kell lenned, hogy elhidd! Csak ezt a fesztivált nem fogja a Turisztikai Ügynökség hirdetni.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
