„Nagyon kemény munka kell ahhoz, hogy egy magyar vagy kelet-európai zenekar észrevetesse magát Németotszágban”

Újra itt a Budapest Showcase Hub, ahol idén a német piaci kilátásokról is szó lesz. A Reeperbahn programfelelősét, Björn Pfarrt kérdeztük a lehetőségekről.

 

► For the English version, please CLICK HERE ◄

 

A héten immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre az elsősorban és célzottan a közép-európai térségre fókuszáló Budapest Showcase Hub. A november 15 és 17 között zajló zeneipari fesztivál egyrészt tök izgalmas régiós előadókat hoz el a fővárosba, másrészt a konferenciaszekcióban ugyancsak menő előadókkal és témákkal készülnek. Ezek közül az egyik idei fókusz a német zeneipar, illetve annak kilátásai, lehetőségei lesznek.

 

Ha pedig Németország, akkor kit is lehetne a témában kérdezni, mint Európa egyik legkomolyabb szakipari mustrájának, a hamburgi Reeperbahnnak a zenei programigazgatóját, helyettes vezetőjét. Az idei fesztiválon csütörtökön előadó Björn Pfarrt a BuSH előtt így arról faggattuk, mekkora esélye lehet egy magyar vagy térségi zenekarnak arra, hogy betörjön a német piacra, egyúttal pedig betekintést engedett a kulisszák mögé, azaz, hogy hogyan is áll össze a Reeperbahn-fellépők listája. (A hét amúgy a BuSH-ról fog szólni, így lesznek még ajánlók, fotóriport és beszámoló is, figyeljétek a Titánokat!)

 

Melyek a legfőbb szempontok, amelyek alapján összeállítjátok a Reeperbahn fellépőinek listáját? Illetve, törekedtek-e arra, hogy új hangokat hozzatok el szerte Európából vagy épp térségünkből, Közép-Európából?

Megtervezni, leszervezni és a programok szempontjából összerakni egy olyan klubfesztivált, mint a Reeperbahn – ahol borasztóan sok előadó lép fel – nagyon összetett feladat. Ami a klubrészt illeti, első körben, a tavalyi fesztivál adatai alapján kiértékeljük, hogy egy-egy helyszín hogyan teljesített pl. nézőszámügyileg. Ezeket az eredményeket alapul véve már meg tudjuk tervezi azt, hogy a jövő évi fesztiválhoz nagyjából hány klubbal számoljunk majd. Ez pedig nagyjából számszerűleg is konkretizálja azt, hogy hány fellépést tudunk leegyeztetni, és beilleszteni a menetrendbe. Ezek a döntések dinamikusan illeszkednek ahhoz, illetve követik azt, hogy évről évre hogyan tudunk bővülni. A menet amúgy úgy néz ki, hogy közvetlenül a fesztivál végét követően már megkezdjük a tárgyalásokat a különféle ügynökökkel, promóterekkel, menedzserekkel és a fesztivál partnereivel. Első körben a húzóneveket próbáljuk kiválasztani és összeállítani – ők lépnek fel a nagyobb helyszíneken, ahová új, feltörekvő előadók általában nem férnek be. Emellett nagyon figyelünk az igazán ütős formációk piacára, trendjeire, valamint a személyes kedvenceinkre is. Mindezeken túl, figyelünk a műsorszolgáltató partnerekkel (tévé-rádió) való együttműködésekre is – van amelyikkel közösen pl. koncertfelvételeket rögzítünk –, ahogy megkezdjük a különleges helyszínekre, mint a Filharmónikus koncertterem, az előadók leszervezését.

 

Hogy néz ki pontosan a fellépők kiválasztásának folyamata? Hogyan válogattok, hogy mely előadók vehetnek részt a Reeperbahnon?

Fontosnak tartom kiemelni, hogy két útja van annak, hogy egy-egy produkció bekerüljön a menetrendünkbe: az egyik a célzott booking. Nagyjából minden nagyobb előadó ezen az úton érkezik, és 2017-ben a fellépők többség ugyancsak így érkezett fellépni a fesztiválra. Másrészről volt 47 formációnk, amelyek a különféle partnereinken, így exportirodákon, kiadókon, régiós és koncertszervező ügynökségeken keresztül jöttek. Ezenkívül annyi showcase fesztiválon próbálunk részt venni, ahányan csak tudunk, az év végén és a következő elején pedig annyi koncertet nézünk meg, amennyi csak belefér, valamint egyeztetünk ügynökökkel, kiadók képviselőivel, menedzserekkel és szinte valamennyi német promóterrel – a célirányos booking szinte kizárólag német promótereken keresztül zajlik, főleg, ha adott fellépőnek megvan a maga felelőse. Mindezeken túl több száz új formációt is meghallgatunk a világ minden pontjáról – hiszen a Reeperbahn földrajzi megkötés nélkül mindenféle zenét szeret bemutatni –, folyamatosan figyeljük a szaksajtót, a zenei blogokat és folyamatosan kommunikálunk a szerencsére évről évre bővülő ismeretségi hálózatunkkal, azokkal, akiknek véleményére adunk. Így a line-up egyfajta keveréke a saját elképzeléseinknek, illetve olyan előadók bemutatásának, amelyeket mindaddig nem ismertünk, míg valaki fel nem hívta rájuk a figyelmet, s meg nem győzött minket, hogy érdemes őket is felléptetnünk.

 

Ha kicsit a külföldi jelenlétről beszélünk, hogyan választjátok ki, melyek azok az előadók, akik a leginkább passzolnak az adott fesztiválhoz? A trendkövetés vagy a tematizálás mennyire számít?

Ez megint csak elég összetett, mivel mi nem egy klasszikus showcase fesztivál vagyunk. Nagyon sokféle helyszínünk van, amelyek közül többhöz egy-egy kifejezett zenei stílus passzol. Manapság már leginkább tapasztalatból válogatunk, de természetesen figyelünk az aktuális trendekre is. Szükségünk van húzónevekre, karcos és menő új előadókra és első osztályú, minőségi produkciókra, no meg arra, hogy a saját ízlésünk is megjelenjen.

 

Németország Európa egyik legnagyobb zenei piaca. Így nem csak engem érdekel, hogy milyen lehetőségei vannak nálatok egy Közép-Európából érkező zenekarnak? Egyáltalán akad-e bármiféle lehetősége?

Persze, van esély arra, hogy például a mi line-upunkra is felkerüljenek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy trükköznünk kell; mivel ugyanis a jegyeket el kell adnunk, ezért azt kell figyelnünk, mi a menő és mi az, amiért nálunk a közönség áldoz a jegyért. Azaz, hogy mi kelendő a mi piacunkon. Ezért fontos, ahogy korábban is jeleztem, hogy nézzük, mi megy, mi pörög a fontosabb zenei magazinokban, blogokon és a többi showcase fesztiválon. Sajnos, ezidágig csak nagyon kevés közép- és kelet-európai előadót találtunk. Ahogy az olyan, világszerte ismert és tisztelt kiadók, mint a Domino, a Ninja Tune, a Bella Union vagy épp az XL sem adtak ki sok anyagot a régióból érkező zenekartól. Az a véleményem, ez egy nagyon összetett kérdés, és nagyon nehéz kitörni ebből az ördögi körből.

 

Mit kell tennie egy magyar zenekarnak, ha azt szeretnék, hogy felfigyeljenek rájuk Németországban? Tudom, hogy nincs általános és egységes recept, de melyek azok a dolgok és részletek, amelyekre mindenképpen érdemes odafigyelni?

Észrevetetni magunkat a zeneszeretőkkel, zenefogyasztókkal, kiadók képviselőivel vagy épp fesztivál-bookerekkel nem könnyű feladat, már csak azért sem, mert mindenkinek más az ízlése, más dolgokra figyel. Talán a legfontosabb, hogy szerintem nehéz magadra felhívni a figyelmet Németországban, ha a zenéd eltér attól, ami itt népszerű. Ez persze még véletlenül se jelenti azt, hogy azt javasolnám bárkinek, ezért változtasson hangzást. Ha valaki tényleg szeretne betörni a német piacra, az kétségtelenül nehéz úgy, ha valaki ezt „kelet-európai” hangzással próbálja meg. Tudom, hogy ez lehangoló, de sajnos, ez az igazság. Viszont, ha felfigyel rájuk a mérvadó sajtó, a zenei blogok, egy komolyabb kiadó, vagy sikerül pár komolyabb helyen fellépni, akkor az nagyon hasznos lehet. Ugyancsak hasznos a rádiólejátszás és ha az ember anyagai egy ismertebb kiadónál tudnak megjelleni. Arról nem beszélve, hogy emellett tényleg nagyon profinak és kiemelkedőnek kell lenni. Őszintén bevallom, nagyon sok és kemény munka kell ahhoz, hogy egy magyar vagy kelet-európai zenekar észrevetesse magát Németotszágban.

 

A Budapest Showcase Hub fellépőinek menetrendjéért, illetve további hasznos infókért ide érdemes klikkolni ➡️

 

Menetrend – Fellépők

Ja, és nagyon ajánljuk a BuSH Spotify-lisátáját is áthallgatásra 😀 ➡️

 

BUSH 2018

A compilation of BUSH Festival 2018 lineup. www.budapestshowcasehub.com

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland