Kitörhetünk-e az ördögi körből? A Hollandiában élő Borka erre keresi a választ. Súlyos témához komplex debüt dukál. Lemez- és klippremier, valamint interjú!
Nem emlékszem, hogy valaha lett volna ennyire mély, főleg nőket érintő társadalmi, pszichés kérdéseket feszegető zenei anyagunk, mint Borka Balogh most nálunk debütáló 3 számos kislemeze, a Femina Bellator.
A Hollandiában élő, a 2018-as Az év dala kiírásunkat megnyerő Borka eddig sem a habkönnyed popban utazott, ám új EP-je kőkeményen belemegy a lélek rejtett fájdalmaiba, ahol nem tabu sem a családon belüli erőszak, sem az abúzus, ami ráadásul generációkon át öröklődhet. Mielőtt azonban az ember elmerülne a teljes kilátástalanságba, a dalszerző nem hagyja elveszni hallgatóját, hanem a kitörés lehetőségét is felvillantja.
Borka anyagaiban mindig azt kedveltem, hogy még ha a legkeményebb témákban is megy bele szövegileg, akkor is ad valami reménysugarat. Nem hagyja megfulladni az embert. Ez pedig nem csak azért jó, hogy ne haljunk bele egy-egy dalba, hanem ösztönzőleg hathat, egyúttal inspiráló, hogy kellő akaraterővel minden helyzetből fel lehet állni. Mindenhonnan vissza lehet jönni s minden pillanatban el lehet dobni a borotvapengét, mert élni alapvetően csodás. Ez a pozitivizmus mindig szeretetre méltó.
A Femina Bellator nem egy egyszerű lemez, ugyanakkor a legnagyobb odafigyeléssel, alázattal és érzékenységgel összerakott anyag. Egy ilyenhez pedig igen komplex premier dukál: az EP-vel együtt egy videóklip is érkezik, amelyet Marie Debarbieux francia filmművész készített a Light című számra. Emellett Borkával a katartikus témaválasztásról, a személyes családi traumákról, a nőket érintő társadalmi kérdésekről és az ezzel kapcsolatos közbeszéd változásáról is beszélgettünk!
– Az anyagaid szinte mindig igen komoly társadalmi témákat dolgoznak fel. Hogy állnak össze a dalok: előbb van meg fejedben a zenei vonalvezetés és ahhoz dolgozod ki a témát? Vagy a témákhoz írsz zenét?
– Az elmúlt néhány év során lassan rájöttem, hogy a zenét eszközként használom arra, hogy bizonyos témákat feldolgozzak. A legtöbb esetben először a téma jön fel, amin hetekig vagy akár hónapokig rágódom. Ezek a belső küzdelmek mindig valamilyen művészeti vonalon távoznak belőlem, legtöbbször dal formában, de rengeteg versem és festményem is született már belőlük.
– Hogy volt ez a Femina Bellator esetében?
– A Femina Bellator az első olyan lemezem, ami teljesen induktív módon született. A három dalt körülbelül három év alatt, különböző életszakaszokban írtam, és abszolút nem volt tervben, hogy ebből valaha is egy rendes koncepció lesz. Amikor az utolsó dalt (ALOM) tavaly ősszel befejeztem, akkor kezdtem el érezni, hogy mind a három szám egy bizonyos szálon összefut, és ezt az EP címe, a Femina Bellator/női harcos tökéletesen összefoglalta.
– Dalaidban gyakran foglalkozol a nőket érintő társadalmi kérdésekkel is. Hogy látod, az elmúlt időszakban kibeszélés, megbeszélés téren javult-e a helyzet ezen a téren? Szerinted a nőkkel kapcsolatos társadalmi diskurzus mely témáira férne még ráerősíteni?
– Úgy látom, hogy az elmúlt években sokat fejlődtünk abban, hogy hangot adjunk a nőket érintő problémáknak. Én főleg az online felületeken látok rengeteg pozitivitást, például a Bihari Viktória által kezdeményezett Gondolkodó Nők Klubja és az ehhez hasonló közösségekben. Ezek a platformok egy organikus „safe space”-ként jöttek létre azok számára, akik sokszor borzasztó, főleg nőket érintő, akár családon belüli, akár munkahelyi traumákon mennek keresztül, és biztonságra, megértésre vágynak, de erre nincs lehetőségük a való életben. Habár nagyon messze vagyunk még a feminizmus normalizálásától, azt látom, hogy a nők közötti szolidaritás egyre növekszik, és ez hatalmas inspirációt adott a Femina Bellator kiadásához is. Mert hát ugye, ismét elég nehéz társadalmi témákat feszegetek a lemezen.
– A kislemez alapkoncepciója szerint a saját tapasztalataidon keresztül reflektálsz arra, hogy anyáink megélt traumái generációkon végigfutó viselkedésmintákat alakítanak ki, és nem csak a múltunkat, de a jelenünket és a jövőnket is befolyásolják. Ha nem vagyok túl indiszkrét, melyek ezek a személyes élmények?
– Az évek során rengeteg történetet hallottam a család régebbi generációinak a problémáiról, és észrevettem, hogy a boldogtalanság már generációkkal előttem jelen volt a családban. (Például, már az üknagymamámról terjengett a faluban az a pletyka, hogy megmérgezte a férjét, miután megtudta, hogy hűtlen…) Én egy elég konfliktusos válásba születtem bele, és gyakorlatilag első sorból néztem végig azt a pusztítást, amit a válás okozott mindkét oldalon, de főleg anyukámban. Amikor gyerek voltam, még nem láttam, hogy egyedülálló szülőként anyukám mekkora áldozatokra volt képes azért, hogy mindenem meglegyen. Most, huszonéves fejjel nem csak arra emlékszem, ahogy a családi frontot tartotta, de arra is, amikor néha összeomlott a súly alatt, és amilyen elegánsan össze tudta kaparni magát értünk minden alkalommal. Tehát anyukám a lemez egyik hőse.
– Hogy lehet kilépni ebből a generációkon átívelő és átöröklődő ördögi körből?
– Önreflexió kérdése. Amikor pár évvel ezelőtt debütáltam nálatok, akkor még nem értettem, hogy mekkora befolyással van rám az, amit az ellenkező nemről (és nemtől) tanultam a családi minták alapján. Azóta rengeteget tanultam magamról testileg és lelkileg is, és ennek az a velejárója, hogy elkezdtem kutatni a saját viselkedési és érzelmi mintáim, kötöttségeim gyökereit. Az ebből való kitörés számomra egyenlő az áttekinthetőséggel és a feltételes elfogadással. Ez alatt azt értem, hogy átlátod, majd elfogadod azt, ahonnan és akiktől jöttél, de nem veszed természetesnek a tőlük jövő mintákat. Tudatosan megküzdesz velük, lépésről lépésre, hogy az az ember lehess, aki az előző generációd nem tudott lenni.
– Az EP-vel együtt debütál egy videóklip is, amit a Light című dalra készítettetek. Miért pont erre a számhoz készült vizuál?
– Számomra a Light a legkatartikusabb, és egyben a legmélyebbről jövő dal a lemezen. A két másik dalhoz is készül videóklip, de úgy éreztem, hogy a debüthöz ütősebb klip dukál.
– Mi volt a klip alapkoncepciója? A fekete-fehér kettősség mennyire szimbolikus?
– Az egész egy párbeszédre alapul, aminek már mindkét oldalán megfordultam. Az egyik fél igyekszik lebeszélni a másik felet az öngyilkosságról, de a klipben összemosódnak a szerepek – a néző eldöntheti, hogy számára mit reprezentál a fehér és a fekete „én”. Azt szerettem volna átadni ezzel, hogy akármennyire is borzasztó és fájdalmas amikor így veszítünk el valakit, sajnos a másik oldalon maga a lét a fájdalom, és sokan nem tudnak ezzel megbirkózni. A témára tavas jelenetekben megjelenő Shakespeare Opheliája, és ennek a szimbolikája is rátesz.
– Hogy látod, a komolyabb társadalmi, gender témákat felvető dalszövegek mennyire hatásosak? Mennyire érik el a céljukat, legyen az figyelemfelhívás, tapasztalat átadásán, netán edukáció? Mik a tapasztalataid, agyalnak rajta az emberek, vagy sokan még legyintenek rájuk, esetleg nem ásnak a mélyére?
– Szerintem elég hatásosak, mert például az ALOM című dalom szövege generált egy-két hosszabb vitát a baráti és családi körömben is. Tisztában vagyok vele, hogy a szöveg felkavaró lehet sokaknak, viszont fontosnak tartom, hogy szembesüljünk azzal, hogy mennyi ember, és főként nő küzd családon belüli abúzussal és később Stockholm szindrómával. A dalszövegeimen keresztül igyekszem rávilágítani, hogy mennyi traumát nyomunk el magunkban a mai napig, és ezek gyökeresen megváltoztatják az ember gondolkodását a világról, sokszor nem a jó irányba. Továbbra is azt szeretném, ha a barátaim és a közönségem azt érezné, hogy nyugodtan megnyílhat a saját problémáiról. Ezt a koncertjeimen mindig hangoztatom, és megesett már, hogy egy-egy fellépés után odajöttek hozzám néhányan beszélgetni, és megosztották velem a traumáikat. Nekem ez az, ami azt mutatja, hogy igenis szükség van a társadalmi témákat feldolgozó előadókra is.
– Akik követik munkásságodat, tudják, hogy az életed főképp Hollandiában zajlik. Mikor láthatnak ugyanakkor itthon? A közel jövőben mik a magyarországi terveid?
– Idén már nem tervezünk Hollandián kívül fellépni a zenekarommal. Viszont, remélhetőleg a következő fesztiválszezonban már ott leszünk egy-egy színpadon, az én szívem már nagyon hazahúz!
Ha szeretnétek még Borkáról olvasni, a tavalyi beszélgetésünket ITT találjátok, míg Az év dala utáni fesztiválos interjúnkat ITT tudjátok elolvasni!
„Ahogy a kultúra megváltozik körülötted, úgy a te szemléleted is megváltozik a saját kultúrádról” – Fű alatt #37 | Ígéretes titánok
Ha pedig kedvet kaptatok és szeretnétek további magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
