Elindult a nyüzsgés, a bulinegyed zeneipari találkozóhellyé alakult. De szippantott-e be külsősöket az éj? Élménybeszámoló és fotóriport a BUSH első napjáról!
Csütörtök volt az első igazi napja a BUSH-nak. A szerdai hajós megnyitó egyértelműen más tészta, mert noha ott is szépen sorakoztak a koncertre érkező emberek, egy nappal később lehetett kideríteni igazán, hogy változott-e a showcase-hangulat, hogy sikerült-e a szervezőknek bevonzani olyanokat, akik csak a bulik miatt jöttek.
Persze a szervezésen túl a másik kérdés mindig az aktuális line-up, kiket csábítottak ide a régióból. Ezen a téren pedig az első koncerten nagyon megijedtem, Thorsteinn Einarsson bulijára sikerült megérkeznem az Instantba, ami alapvetően aranyos volt. Nem akarom osztrák (izlandi) szomszédunkat lehúzni, de egy szőke srác énekelt popdalokat, bennem pedig az a tipikus pop érzés lett úrrá. Az első számnál még úgy voltam: „Úh, ez milyen jó”, ám egyre tovább haladva az időben, rájöttem, ez sajna, nem túl érdekes.
Amikor pedig elmesélte, hogy az osztrák tehetségkutató döntőjében is járt, a következő dal pedig arra az alkalomra készült, akkor hallhattuk, a nagybetűs P O P D A L T. Ezzel alapvetően egyébként semmi gond nincs, sőt kifejezetten igényes volt az egész, annak, aki ezt szereti, de showcase-re ez egyértelműen szokatlan.
Mert itt olyan dolgokhoz szokott az ember, mint, amit az Úri Muriban találtunk meg a lett Evija Vébere személyében. Egyetlen csaj, nagyon sok elektronika és feszítő hangok. Mindenféle zajból készült performansz, ami alatt az egész pincét füstbe borították, hogy az egyetlen látható pont a színpadon az Evija szeme legyen, amin egy villogó fénysor kapott helyet. Igaz, ez az érem másik oldala, ahogy az utóbbi egy sokkal nehezebben eladható dolog is. Főleg, ha beleszámolom, az éneklés imitálást, amit az elektronikus elborulásra tett rá. Ez valószínűleg kevesebb embernek tetszhet, de különlegesebb volt, az egész biztos.
A két előadó között pedig meglátogattuk a BUSH nyílt programját a Szimpla Kertben. A nyíltságot azért is akartam hangsúlyozni, mert itt volt számomra a legnagyobb kérdés, hogy hogyan is próbálják majd meg ellenőrizni a karszalagom 40 brit legénybúcsú közepette. Spoiler: sehogy!
Ez viszont nem is baj, mert a cseh Market bőven megérdemelte, hogy sokan legyenek rajtuk, már amennyire ezt a Szimpla engedi. A terem mindenesetre szépen tele is lett, ők pedig megtalálták az elborulás és hallgathatóság kiegyensúlyozott elegyét. A vizualitást kiegészítő TV oldalt, amin végig egy szimfonikus koncert ment, hang nélkül, néha felirattal!!! Azért külön pacsi, annak az embernek, aki elfelejtette kikapcsolni! 😀
Visszatérve a Marketre, tegnap ők voltak azok, akiket bármikor szívesen látnék újra, és ha jönnének, biztos, hogy elmegyek rájuk. Megvan ugyanis a lehetőség arra, hogy nemsokára csak súlyos összegekért tudok majd jegyet kapni a fellépéseikre.
Szimplából rohanás vissza az Akácfa utcába, első körben a Lynch durva fejrázásra, akik szintén nem játszottak kevés embernek. Míg tavaly voltam olyan koncerten, főleg a Robotban, ahol véletlenül se lehetett embert találni, idén ilyet sehol sem láttam, sőt! A szlovénok egyébként óriási darát nyomtak, a világ összes torzítójával, ami csak létezik – bár ez a Robotban mindig kérdés, hogy a zenekar akarja-e igazából, hogy úgy szóljon a koncert, ahogy szól – az egész kifejezetten energikus volt.
A belvárosi pályafutás tegnap este az Instantban ért véget, a Papyllon és a Mary Popkids tolmácsolásában. Ami az egyiknek megy, abban a másiknak még fejlődni kell. A Popkids megint bebizonyította, hogy ők a legvidámabb zenekar nem csak itthon, de lehet, hogy egész Európában is. Egyszerűen csak jó hallgatni, jó rájuk nézni, ezt pedig nem ilyen lokálpatrióta elfogultság mondatja velem, mert alapvetően két dalt ismertem úgy igazán tőlük.
Buli szempontjából a tegnap estét egyértelműen ők vitték el. Folyamatosan táncoltak, mozgatták a közönséget, és sikerült elhitetniük, hogy ez egy rendes koncert és nem egy showcase rendezvény. Ügyes trükk Popkids.
Az előttük lévő Papyllon pedig megpróbálta ugyanezt, de kimaradt a ziccer. A legnagyobb különbség kettejük között, hogy míg a Mary Popkidsnél az egész zenekar robbanás közelben van folyamatosan, addig a Papyllon esetében csak a frontember megrázatta magát az árammal, a többiek háttérzenekarként funkcionálnak. Zeneileg kifejezetten élvezhető volt, amit műveltek, de ők a „nagyon sok potenciál lehet ebben” cím büszke tulajdonosai. Ha ez egy pár éven belül beérik, akkor minden tisztelete megérdemelnek.
Instant és Mary Popkids után irány a The Qualitons. A Toldi nem sétatáv. Illetve az lehet egy este alatt egyszer, de ha valakit érdekelt, a Qualitons és aztán a LARM-ban valami, hát, azt nem irigylem. A klubot viszont én, személy szerint nagyon szeretem. Örültem az ottani programnak, viszont mivel a hely picit megosztó, kockáztattak a szervezők, és egészen a Qualitons kezdéséig nem tudtam, hogy bejön-e.
Nos, bejött! Tele lett az egész hely, olyan klubhangulat lett, mintha egy sima péntek esti koncerten állnánk. Nyilván ez volt a cél, és hibátlanra sikeredett, alig tudtam mozogni a tömegben. A Qualitons pedig meghálálta. Jártam már jól sikerült koncertjükön, de azt hiszem ez volt messze a legjobb, még úgyis, hogy most az alkohol sem segített rá. Egész végig azon agyaltam, hogy fogom már megint leírni, hogy mennyire jó ez a zenekar. De hát így.
Akadt egy két perces visszakiabálás, a BUSH program azonban sajna nem engedte, hogy még játszanak. Tényleg úgy nézett ki az egész, hogy a legnagyobb rajongók is eljöttek, és nem foglalkoztak vele, hogy ez nem egy rendes 90 perces nagykoncert.
Így telt hát az első nap, vegyes érzelmekkel, de alapvetően egyre jobban működő szervezéssel, egyre jobb célkitűzésekkel, ami számunka csak külön öröm!
[Folyt. köv.]
A fesztivál pörög tovább. Ha még több BUSH-ra vágytok akkor pedig itt lehet keresgélni:
• Fotóriport a nyitóestéről, az A38 hajón
• Orosz-ukrán-lengyel ajánlónk
• Baltikumi ajánlónk
• Balkáni ajánlónk
• Román, cseh és szlovák ajánlónk
• Magyar ajánlónk
• A BUSH-ról egyébként a Fű alattban is beszélgettünk a rendezvény két szervezőjével, Horváth Renátóval és Somló Danival
• Itt Gegével beszélgettünk a skeemers várható fellépéséről meg sok minden másról.
• Itt pedig Áron Andris „Apey”-val dumáltunk a showcaseről, a metálról és többek között a tisztelet fontosságáról
• Franz Hergovichcsal, a mica – music austria vezetőjével az osztrák piaci lehetőségekről interjúztunk
A BUSH úgy rúgta be az ajtót, mint egy másnapos 16 éves, amikor vizet keres | Ígéretes titánok
Elindult a 2019-es Budapest Showcase Hub. Már a nyitó este is erősre sikeredett, de még hol a vége? Nézegessetek hangulatképeket az A38 gyomrából. Fotóriport.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
