A Campus szombati záró napjának fő fellépője, a 2017-es év dalát szállító Ljubljana zenekar volt (számunkra), akikkel a koncert előtt beszélgettünk. Interjú.
A Ljubljana koncertjéről találsz itt néhány képet is, amit Sinconak köszönhetünk, így hiába nem voltál ott, majdhogynem átélheted. Na jó, nem sajnos hazudtam, nem tudjátok átélni anélkül, hogy megnéznétek a srácokat élőben. Mindenhonnan ömlött az emberekről a víz, de a meleg ellenére nem lettek kevesebben, sőt egyre többen gyűltek a Víztorony alá, igazi gitárzenét hallgatni.
Nem is tudok a koncertről többet mondani, talán még csak annyit, hogy a műfajnak, aminek jól tud állni, ha valaki picit rájátszik a nagyképűségre, nagyon jól tud állni az is, ha négy alázatos ember megy fel a színpadra, és őrült jó dalokat játszik.
A csapat egyébként nagyon egyben van, ez látszott már akkor is, amikor leültem velük még a beállásuk előtt beszélgetni. Az egész zenekar végig ott volt, én pedig kifaggattam őket, hogy mi történt velük, mióta nem hallottunk felőlük.
Egy demó felvétellel utasítottátok magatok mögé a mezőnyt, aztán profi stúdióba vonultatok, hogy májusra kész legyen az első kislemez. Ezt azóta sem hallottuk, merre van?
Gáll Dávid: Valóban májusra ígértük, azt hittük, kész is leszünk addigra, de most egy hozzá értőbb kézbe adtuk, nem tudtuk, ez pontosan mennyi idő is lesz.
Vitányi Dávid: Hiába szólnak viszonylag jól szerintünk a demók, ahhoz képest, amilyen körülmények között felvettük, szeretnénk, ha az első hivatalos anyagunk úgy jelenne meg, hogy minden rendben van vele. Azzal nem számoltunk, hogy a külső fül munkája felszorozza az időt, mivel már nem csak magunk közt kell egyeztetnünk.
Budai Levente: Egyébként a felvételek már kész vannak, az utómunka folyik, augusztus végére nagyon szeretnénk kihozni az első dalt, de már tényleg nem ígérünk semmit.
GD: Emiatt egyébként nagyon jó, hogy nem vagyunk időhöz kötve.
Jó, de hol tudtok ebben kompromisszumot kötni, egy anyag soha nincs kész, nem?
Egyöntetű nevetés és csönd a válasz, rátapinthattam a probléma gyökerére. 😀
Nem féltek attól, hogy az a jó értelemben vett kosz a profizmus hatására eltűnik?
BL: Élőben nem tűnik el.
GD: De igazából én félek kicsit ettől, emiatt is hosszú ennyire a folyamat.
VD: Azért tökölünk, hogy ne vesszen el, nyílván érthetőbb, artikuláltabb lesz az anyag, de nem tudunk mindenkinek megfelelni egyszerre.
Kicsit áttérve a tavalyi Év dala versenyre, mit adott nektek az, hogy megnyertétek?
GD: Óriási motivációt. Egy nagyon jó visszajelzést, hogy megéri csinálni, jó volt látni, hogy ennyi ember megmozdult miattunk, szeretnek minket, nekik szeretnénk visszaadni amennyit csak lehet.
A sok ember az főként Debrecen?
GD: Főként Debrecen, de nem csak. Azért ha máshova megyünk, akkor is eljönnek ránk az emberek. Sőt a legutóbbi debreceni bulinkon is azt vettük észre, hogy már nem azok az ismerős arcok voltak csak, akik eddig.
Fekete Barnabás: Igen, már nem csak a baráti társaság jár a koncertre.
Nektek egyébként inkább ad az, hogy debreceniek vagytok és nem fővárosiak vagy mondjuk pécsiek?
GD: Abszolút. A városnak is kell egyébként az összefogás, amiből szerintem mi kivesszük a részünket azzal, hogy koncertezünk, koncerteket szervezünk. Kezd kialakulni egy keményebb mag, ennek örülünk, hogy részesei lehetünk.
És mi lesz, ha elkerültök innen?
BL: Attól debreceni zenekar maradunk.
GD: Nem ijedünk meg. Szeretnénk nyitni sokfelé, Budapest, de külföld felé is, van bennünk egy lokálpatriotizmus, de az nem jelenti azt, hogy soha nem kerülhetünk el innen.
VD: A zenénkre egyébként hatással van és hatással is lesz az, hogy mi itteniek vagyunk. Ez a puszta sound. 😀
Ha pedig már Campus, az én véleményem szerint a legjobb színpadra kerültetek utánatok olyan zenekarokkal, amelyeket – pl. a Dope Calypsót vagy a Middlemist Redet – nehéz lesz elmozdítani onnan. Mik lehetnek így a tervek, és hogyan terveztek egyáltalán előre?
GD: Nem gondoljuk, hogy esti idősávba így egyszerűen be tudnánk kerülni, hajnalban viszont szívesen játszanánk, de nem is ez a lényeg igazából.
BL: Legyünk ugyanígy ötkor, csak teltház előtt játszunk. Az emberek legyenek ránk kíváncsiak. Ez szerintem egy reális, elérhető célkitűzés.
GD: Hosszabb terveink egyébként nincsenek, eddig is bejött a spontaneitás, az, hogy az élet dobta lehetőségekhez alkalmazkodtunk. Tervezünk valamennyire előre, de a pillanat, amit kínál, azt próbáljuk főként megragadni. A zenekarnak minden pillanata ilyen, sőt igazából mi is így élünk.
Az utolsó mondat eszembe jutott még a koncert alatt, amikor elszakadt egy gitár húr. Nem beszéltem a fiúkkal utána, de ha az a zenei rész teljesen spontán volt, akkor le a kalappal, mert szinte fel se tűnt volna, hogy közben a gitáron húrcsere zajlik.
A Campusos őrület után a Dürer Kertben egy atlantai gyökerű zenekar, az Algiers vendégeként játszott másnap a Ljubljana, tehát a hétvégén került kilométer a lábaikba, de hát soha ritkább naptárat nekik, no meg nekünk, hiszen ez utóbbi fellépés is az Év dala keretében valósult meg, a New Beat kollektívával közösen.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
