Nagyon egyben van a Cataflamingo négyszámos EP-je, a Ködvirág. Mintha magyar alterba tekertek volna egy piszkosul fiatal, tinihangú Lovasi gyereket. Kritika.
Már az első pillanatban azon kaptam magam, hogy kutakodni kezdtem az emlékeimben, honnan ismerem én ezeket a dallamokat. Sokaknak megvan az érzés, mikor valami odatapad a szájpadlásunk tetejére, és az istennek se akar lejönni. Vagy, ennek delux változata, amikor a fogad közé szorul valami. No, baromira így voltam/vagyok én a Cataflamingóval és ropogós EP-jükkel, a Kereten debütált négyszámos Ködvirággal.
Ismerem, mégsem ismerem. És ez az egész kulcsa. Abban a zenében tuti van valami, ami úgy idéz meg az emberben emlékeket, hajdanvolt hangulatokat, hogy közben igazából valami újat hallgatunk. A dalok bukolikája engem pl. egyértelműen a legszebb tinikorom emelkedett pillanataiba röpít vissza; egy baromi nagy időutazással 25 évet ugrok vissza az időben.
Pedig annyira nincs is ’90-es évek szaga a cuccnak, és annál komolyabban van összerakva, hogy full paraszt underground legyen – mondanánk így elsőre. Másodikra is. A gitár azonban olykor a korabeli magyar alter felé kacsingat. A drasztikus váltások – tempógyorsulás, belassulás – szám közben viszont nem annyira.
Az ének tök gimis filíng, picit kappanhang – szintén így elsőre, viszont pont ez adja mondjuk, a kései harmincasoknak, korai negyveneseknek az időutazásérzést. Napokig agyaltam, kinek a korai tónusára hajaz, mígnem a Youtube egy korai Kispál-dalt tolt fel az EP-végén, mint ajánlott következő zenét. És akkor beugrott, persze, Lovasi! Igen ám, de Bandinknak a pályája elején még ennél is kappanabb és magasabb volt a kornyikája, Csiki Ároné meg már rég nem kornyika, viszont jól áll a rekedt bizonytalanság – no meg az a sanzonos, recsitáló szövegelés. És olyan jó, hogy a szövegek magyarul szólnak! Még ha olykor picit túl látomásosak, és kell némi asszociációs készség az allegóriák felfejtéséhez 😀
Ködvirág – YouTube
null
Az Oroszlánok erdejében az elszállós gitárátvezetők nálam igazi telitalálatok. Talán pont azért, mert ott nem igen éreztem nosztalgiafaktort. Ahogy a Finta Mírás duettben sem. A lemez erőssége, hogy szerintem bárki, aki végighallgatja, az talál benne egy-egy olyan témát, ami zeneileg közel áll hozzá. Ez közben azért is érdekes, mert amúgy a négy dal baromira egy húron pendül, már-már azt mondanám, koncept cuccot hallunk. Persze, ez a koncepció lehet az, hogy mindegyik szám piszkosul sok mindent akar mutatni magából; mintha a srácok a teljes tudásuk és repertoárjuk le szeretnék lőni ebben a nem egészen húsz percben. Mondjuk, ki ne mutatna meg mindent?
Kezdésnek nem rossz. Talán több visszhang – gitár, vagy ének alá – elférne, s nem tudom, miért vagy honnan, de egy dalt felelektrózva is tök szívesen meghallgatnék tőlük. (lásd a The National legújabb albumát) Egy a lényeg, tessenek rongyosra nyüstölni a Cataflamingo lemezét. Ígéretes kezdet, ennél nehezebb már csak a magasra helyezett léc miatt a folytatás lesz. (A lemezt IDE kattintva Spotify-on is eléritek.)
Aki pedig szeretné élőben meghallgatni a Csiki Áron (ének, basszusgitár, billentyűs hangszerek), Csizmár Zsolt (gitár), Endrei Balázs (gitár) és Dósa-Bugner Botond (dob) felállásban üzemelő csapatot (ki az, aki ezek után nem?), az október 4-én, pénteken a budapesti Aurórában megteheti.
Cataflamingo EP bemutató w/ Perpetuum
Music event in Budapest, Hungary by Cataflamingo and 2 others on Friday, October 4 2019 with 135 people interested and 28 people going.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
