Négy srác, három vokál, három gitár, három szinti és mindenféle ütősök: nem mindennapi színpadi felállás. Ők a Csodagyerek. Eddig még csak négy koncertjük volt, de vérprofik. Nem csoda, hisz fél évig dolgoztak az élő megjelenésen. A srácok a nem hétköznapi megoldások hívei, és eddig nagyon jól csinálják.
Amikor először hallgattam meg őket, egyből érződött, hogy egy igen profin összerakott dologról van szó, amelyet nem egy-két hét vagy hónap alatt pakoltak össze. A Csodagyerek egy igen kellemes hangzásra kimunkált banda, és külső szemmel már a negyedik koncertjükön is olyan remek összhangban szólalt meg minden, hogy tényleg érdemes lesz rájuk odafigyelni. Meg is lepődtem, mikor ezt az infót a banda kis mindenesétől, Szabó Rékától megtudtam. Nem úgy tűntek, mint akik épp mindössze egy kezemen megszámlálható élőt nyomtak le.
Noha a Gyetvai Zsombor (ének, gitár, billentyű), Borbás Dániel (gitár, billentyű), Pap Attila (basszusgitár, basszusszinti) és Nagy Dániel (dob) alkotta kvartett hivatalosan még egy éve sem létezik, azt megtudtam a srácoktól, hogy maga a zenei koncepció és a számok már jóval korábban kezdtek összeállni, és már az első, tavaly decemberi koncert előtt is másfél év kemény munka állt. Magát a színpadi megjelenést fél év alatt öntötték olyan formába, ahogy a közönség egy-egy fellépés alkalmával láthatja.
A csapat, illetve az élő koncertjeik szerintem kifejezett érdekessége, hogy a tagok folyamatos pörgésben vannak, hol gitárt ragadnak, hol szintetizátoruk elé pattannak, de mindig mozgásban van az egész társaság, ritkán látni ekkora sürgést a színpadon.
Csak semmi kapkodás
Az egész alapból így lett megálmodva, Zsombor és Dani épp egy ilyen, sokhangszeres, a billentyűket is igen aktívan használó felállást álmodott meg, és ehhez kerestek még két olyan lelkes vállalkozót, akik osztják elképzeléseiket.
A számok alapját egyébként Zsombor adja, majd Dani megálmodja hozzá a hangszerelést, és végül a próbákon összecsiszolva alakul ki teljesen egy-egy dal. A Csodagyerek tehát nem az a csapat, ahol mondjuk egy gyors ötlettől vezérelve akár egy próba alatt összeállna egy szám. Saját bevallásuk szerint ők egyértelműen a megfontoltan, okosan összehegesztett ritmusok hívei. Finoman érlelnek mindent, akár egy jó bort vagy egy hosszan megálmodott szerelemgyereket.
Mint mondják amúgy a próbák is komoly összhangot, odafigyelést, elő- és utómunkát igényelnek, igaz, minél rutinosabbak és összeszokottabbak lesznek, annál olajozottabban megy a beállás.
Megfontolva előre
Ez igaz az élő fellépéseikre is. Noha a múlt heti A38-as koncertjük még csak a negyedik volt a sorban, nekem kívülállóként nem úgy tűnt, mintha keresnék önmagukat a színpadon, azaz ment minden a maga útján. Zsombor szerint noha már jó úton járnak, azért kell még minimum vagy 10-15 fellépés, mire elérik azt a szintet, hogy már tényleg flottul menjen minden, úgy, ahogy elképzelik.
A srácok emellett azt vallják, nem kell rohanni, ezért csak olyan bulikat vállalnak be, olyan helyeken, ami valóban megéri és tényleg nagy durranásnak is számít. Mint mondják, a meglévő repertoárt is a lehető legjobban szeretnék kiaknázni, és bőven van még benne mit, ezért sem sietik el mondjuk egy újabb anyag felvételét, kiadását.
A csapat amúgy sem a bevett, konvencionális dolgokban hisz. Épp ezért mindig arra törekednek, hogy valami egyedi, nem megszokott, nem mindenhol látott megoldásokkal dobják fel a fellépéseiket, így a megjelenést is próbálják sajátos dizájnnal feldobni, például egy műkéz vagy egy saját kis tévé színpadi megjelenésével is. Ahogy útnak indítottak több kazettás walkmant, hogy kézről kézre járva így ismerjék meg az emberek a zenekar dalait.
Fesztiválmatek
Nincs ez másképp az egyéb megjelenésekkel sem. Ott is inkább a minőségre, semmint a mennyiségre koncentrálnak. Így a fesztiválok terén is elsősorban az lenne a cél, hogy minél nagyobb, minél bejáratottabb mustrán jelenjenek meg, de nem csüggednek, ha ez már csak a jövő év zenéje lesz.
Nomen est omen
A banda nevét még Dani ötlötte ki, és első körben nem is erre a zenekarra találta ki, hanem még egy másik formációban muzsikálva volt egy csomó olyan számötlete, amit úgy gondolta, szólóban megvalósít majd. Így jött a Csodagyerek, hogy akkor e név alatt ügyködne. Aztán mikor összeállt a csapat, megindult az ötletelgetés, hogy akkor milyen néven is nyomuljanak, és noha felmerült több variáció is, a srácok végül megmaradtak emellett.
Ugyanez a helyzet a rádiós és egyéb játszásokkal is. Mint Zsombor elárulta, mindig a lehető legoptimálisabb megjelenésben gondolkodnak, és ha kevés ilyenjük van egyelőre, keményen dolgoznak azon, hogy mind több ilyen lehetőségük adódjon. Az MR2 Petőfi amúgy egyszer már lejátszotta a Millió lélegzet című számukat, ám a rotációba egyelőre nem sikerült bekerülniük.
A zenekar egyébként a klasszikus repicuccos, zenekari pólós, táskás, kitűzős dolgokban sem igazán hisz. „Szerinted van valaki, aki felvenne egy olyan pólót, amin az áll: Csodagyerek?” – tette fel nevetve a költői kérdést Zsombor. Azt külön érdekes volt hallanom, hogy közönség tekintetében pedig nem feltétlen vágynak őrjöngő tizenéves tinilányok hadaira, mint inkább saját húszas, harmincas korosztályuk férfiú és hölgy tagjaira, mert szerintük a dalaik is inkább ehhez a réteghez szól leginkább.
Anyanyelv
Közben a srácoktól is újabb adalékot kaptam a magyar kontra idegen nyelvű szövegek egyre inkább szövevényes és végeláthatatlannak tűnő disputájához. A Csodagyerek ugyanis egyértelműen az anyanyelvi szövegekben hisz, amelyeket egyébként Zsombor formál hozzá a dalokhoz. Mint mondják, sose volt kérdés, hogy milyen nyelven írják a szövegeik, és ugyan néha nehéz összecsiszolni, megtalálni a leginkább passzoló szavakat a mondandóhoz, de épp ez a kihívás ebben.
Dani szerint is magától értetődő volt, hogy magyarul menjenek a dolgok, hiszen bármennyire is tud például valaki jól angolul, az azt anyanyelvi szinten használó hallgatók egyből kiszúrják, hogy „hopp, no, ezek se angolszász ívásúak”. Sok nem angol anyanyelvű szöveg nyelvhasználatából szinte azonnal látszik, érződik, hogy bugyután hangzik, a szófordulatok meg sokszor gagyik. Így – mint mondják – pöpec, flott angol nyelvű szöveget is roppant nehéz írni. Így ők köszönik szépen, maradnak édes anyanyelvünknél, amit én is csak teljes mellszélességgel tudok támogatni.
Ha pedig újabb koncert, aki kíváncsi a fiúkra június 17-én, szerdán ismét megnézheti őket az A38 tetőteraszán. Nagyon érdemes, pont a kellemetes nyárra hangolnak rá a dalaik. Az biztos, én ismét ugrándozok majd egy sort rájuk, mert tök jó.
Ez a cikk az mno.hu-n jelent meg. A megjelenés időpontja: 2015.06.07.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
