A Budapest romjai EP és két év kanadai meló után új dalokkal jön Borbás Dani. Erről és a vancouveri tapasztalatokról beszélgettünk a robotos koncertjük előtt.
Két éve oltári erővel rúgta be az ajtót Borbás Dani szólóprojektje, a DÁNÓ. A Budapest romjai EP hat száma egészen elementáris erejű volt, nem is csoda, hogy rá is került Az év dala 2017-es listánkra is. A lemez, és a dalok baromira eltaláltak egy poszt punk városi nihil életérzést, amit qrva jó, nyers szövegekkel járattak baromi ügyesen maxra. (Mintha LSD-t csepegtetnénk egy deci, kb. 20 darab tea filter órákig áztatott vizébe, amit két speed tabihoz meginnánk, hogy utána még két csík kokóval kicsit megtámogassuk az egészet – na, a DÁNÓ valami ilyesmi, nyers, torzított és dühös gitáraláfestés.)
Ahogy akkor lelkesen írtam: „A nyers, pofátlan, olykor trágár szöveg és a kimunkált, dallamos zene közti feszültség már az első pillanatban pofán vágja az embert. B@sszunk be, villog az nyitódal címe, most komolyan? Ja. Így azonnal a dolgok közepébe. És mégis, ez a pimasz hangvétel, ez a zsigeri in medias res hangulat adja az egész bukéját. (…) A hétköznapi duma lüktető városi balladává emeli az anyagot, már csak azért is, mert az egysejtagyúnak tűnő köznyelvi megoldások mögött ott figyel valamiféle dandy miliő.”
Az ígéretes start azonban Dani Kanadába költözésével, amilyen gyorsan jött, ugyan nagy nem tervezve, de olyan hirtelen meg is szakadt. Most azonban két év „pause” után – immár visszatérve a tengerentúlról – a DÁNÓ halottaiból éled újjá. Új dalok, új koncepció a láthatáron. És ami tán a legfontosabb, november 11-én, hétfőn pedig koncert a Robotban.
Mielőtt azonban rátérnénk így az év vége egyik legizgibb újraindulására, Dani tök érdekes dolgokat mesélt a kanadai két évéről, amit, már csak a zeneipari okulás szempontjából is érdemes picit kifejtenünk.
Vancouverbe úgy ment ki dolgozni, hogy majd ott is szöszöl a DÁNÓ-s cuccokon, ám hamar rá kellett eszmélnie, hogy miután kiszakadt a budapesti hétköznapokból, az ihlet is vele illant. Mondjuk ez nyilván nem csoda, de a lényeg: tulajdonképpen ekkor ragadt be a „pause” gomb. Viszont a zenélés nem tűnt el, beugrott dobolni egy helyi, már-már trash (((metal?))) és poszt-hardcore felé kacsintó, Teeth To Your Throat nevű bandába. A zenekar iszonyatosan dühös zenét tol, és az erő mellett mindezt hatalmas lendülettel, kemény tempóban nyomja. (Ha érdekel benneteket, itt az EP-jük, amit Dani dobolt fel, mondanám, csak erősebb idegzetűeknek!)
Emellett beugrott basszerolni egy másik helyi csapatba. A Griefwalker ugyancsak keményebb hardcore-ban utazik, ám sokkal monumentálisabb, egyúttal teátrálisabb zenét nyom, hosszú fel- és levezetőkkel. Nekem pl. ez ezerszer jobban adja. Velük egyébként fellépett a Calgaryban megrendezésre kerülő Sled Island elnevezésű fesztiválon.
Adta magát az összehasonlítás lehetősége, és bizony, nem pont olyan válaszokat kaptunk, mint amilyenekre így elsőre számítottunk volna. „Sokkal kevesebb hely van Vancouverben, mint Budapesten, és azok is kisebbek” – mondja Dani. Csak mihez tartás végett, az underground/grunge Mekkájának számító amerikai Seattle-től csupán 229 kilométerre (egy bő Budapest-Debrecen távra) északra fekvő Vancouvernek 630 ezer lakója van, de a vonzáskörzetében kb. egy bő Budapestnyi, 2,2 millió ember él. No, ehhez képest ez így érdekes. Mondanám, kell itt nekünk pattognunk 😀
Így kell elegánsan adni a full parasztot | Az év dala 2017 | Ígéretes titánok
Jön Az év dala versenyünk, rajta egy sistergősen friss cuccal: DÁNÓ Budapest romjai című lemeze úgy hozza a nyers parasztot, hogy közben tök elegáns az egész.
Ami szintén érdekes, a helyi gitárzene sokkal nyersebb, és hangosabb, mint nálunk. Nem szöszölnek annyira a hangzáson, nem a tökéletes megszólalást keresik, mint inkább a lendületet, azt, hogy a közönség jobban átérezze, beleérezzen a kraftba. Közben a publikum meg kevésbé aktív, sokszor szinte bármiféle interakció nélkül elüldögélnek, figyelnek koncertek alatt. Picit mintha a szomszédos Ausztriát idéznék bizonyos szempontból. Ez persze nem jelenti azt, hogy önkívületi állapotban ne tépnének ki akár radiátorokat is a megveszekedett vancouveri zenerajongók, merthogy azért akadnak vadabb hangulatú koncertek is, de nem ez az alap.
Ahogy Dani mondja, az emberek, az előadók és a publikum egyaránt, kevésbe stresszel, feszül rá a dolgokra, mint itthon. És itt most nem a munkahelyi stresszről beszülünk, mint inkább arról, hogy sokan túlzásba viszik a tökélyre való törekvést, ami noise-rock vonalon pl. kicsit fura is lehet.
DÁNÓ – Budapest romjai (VIDEOKLIP)
BUDAPEST ROMJAI (TELJES ALBUM): https://www.youtube.com/watch?v=ccMLirBaZ6w www.facebook.com/danomuzsika www.instagram.com/danomuzsika Zene, szöveg: DÁNÓ Felvétel, keverés: Tóth Gábor | Ghostship Recordings Klip: Peter John Kiss | theRealJP Ápoló 1: Borbás Norbert Ápoló 2: Tóth Gábor —————————————————————————————————— Egy kicsit megtépázott mindenkit a XXI.
Ugyancsak érdekes tapasztalat a felvételkészítés. Mint Dani meséli, ott gyakran egybe játsszák fel a bandák a lemezre a hangszereket, de ha sávonkénti felvétel is van, azt sem nyújtják el a végtelenségig. Négy próbálkozásod van, ha azalatt nem sikerül, akkor bizony olyan lesz a cucc, amit ezalatt produkáltál. Úgy tartják ugyanis, hogy idővel elmegy a lendület és a varázs, így nincs értelme tovább húzni. Tök szimpatikus hozzáállás. Egyrészt hangmérnök idegrendszer-kímélő, másrészt, vicces, ha az apró hibák, elütések, pengetések rajtamaradnak a korongon.
Dani végül hazajött, és, ahogy fogalmaz, ugyanott folytatta a DÁNÓ-val, mint két éve, mikor Kanadába költözött. A Budapest romjain mindent ő csinált, az utolsó effektet is ő pattintotta hozzá a lemezhez, ám ez most lehet változni fog. Az élő felálláshoz ugyanis egymaga kevés, ezért a koncertekhez összehozott egy zenekart. Ebben a tesója, Borbás Norbi gitározik, Gressai Mánuel dobol, míg basszerolni Gyetvai Zsombor szállt be, akivel korábban együtt nyomták az azóta megszűnt Csodagyerekben, ahonnan Danit én is immár lassan öt éve, hogy megismertem.
A csapat egyelőre intenzíven próbál, miközben Dani már új dalokon is töri a fejét. Mint mondja, ezek közül akad, ami immár két éve vár a kibontásra és megvalósításra. Érdekes kérdés, hogy vajon miként alakul majd a dalszerzés a jövőben, hiszen míg eddig – szóló lévén – mindent ő rakott össze, most vajon mennyire szállnak majd be az alkotási folyamatba a többiek. Az azonban biztos, hogy a magyar nyelv marad, azaz a számokhoz magyarul lesznek a szövegek. (Mondjuk, ha angolul lennének, akkor szerintem annyira nem ütnének, mint így magyarul.) „Mivel magyarul tudom kifejezni a gondolataimat a legtökéletesebben, ezért adott, hogy a szövegek magyarul szólaljanak meg, másképp, őszintén, nem is igen szeretném” – mondja Dani.
S hogy milyen lesz az új DÁNÓ? Nos, a fű alatt meghallgatott, készülő új cucc alapján: zajos, karcos, egyúttal dallamos és marad a szellemes, csipkelődős hangvétel is. Asszem, nem csak én várom az új anyagot. Addig pedig mentsétek el a dátumot: november 11 – ROBOT! A koncerten tali 🙂
Dánó I Elzárt Világ II Pakolj be a ROBOTba!
Robot • 2019.11.11.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
