Így kell elegánsan adni a full parasztot | Az év dala 2017

Jön Az év dala versenyünk, rajta egy sistergősen friss cuccal: DÁNÓ Budapest romjai című lemeze úgy hozza a nyers parasztot, hogy közben tök elegáns az egész.

 

► For English version, please CLICK HERE ◄

 

Azóta rabja vagyok a Budapest romjai lemeznek, hogy Borbás Dani olyan két hónapja rám írt, hogy: „Figyu, van egy új anyagom, meghallgatnád?” És mi az, hogy meghallgattam, igazi DÁNÓ függő lettem egy szempillantás alatt! Ha egy összetett jelzővel kellene indokolnom rajongásom, azt mondanám, azért, mert a már-már konceptalbumot idéző hat dal amolyan

 

poszt punk városi nihil életérzést qrva jó nyers szövegekkel baromi ügyesen maxra járató lendületes agymenés

 

És tényleg! Kábé mindent belegondolhatunk a dalokba, mert minden belefér. Hol feszes, kétperces, pörgős, punk mocsok zúdul ránk, hol szimfóniaszerűen kiteljesedő, lágy gitártéma lassít le egy pillanatra, hogy utána az arcunkba kapjuk, mennyire egy baromi önző, nihilista szingliholokausztban kell elveszve lavíroznunk.

 

 

A nyers, pofátlan, olykor trágár szöveg és a kimunkált, dallamos zene közti feszültség már az első pillanatban pofán vágja az embert. B@sszunk be, villog az nyitódal címe, most komolyan? Ja. Így azonnal a dolgok közepébe. És mégis, ez a pimasz hangvétel, ez a zsigeri in medias res hangulat adja az egész bukéját. Ha például ez a kontraszt nem lenne meg, akkor legfeljebb egy átlagosnál kicsit érdekesebb, de tucat poszt-neo-punk lemezről beszélgetnénk. Ezzel szemben a hétköznapi duma lüktető városi balladává emeli az anyagot, már csak azért is, mert az egysejtagyúnak tűnő köznyelvi megoldások mögött ott figyel valamiféle dandy miliő. (Lásd líra szavalása a Zombiváros c. dal előtt.) Szerintem ez Juhász Gyulának is bejönne. Nekem különösen ez a mocskosan magaskulturális kettősség adja. (Tetszik ez a dualizmus, ha már úgyis százötven éve volt a kiegyezés a derék sógorokkal.)

 

Már csak emiatt sem maradhatott ki Dani anyaga a december 18-án startoló idei Az év dala kiírásunkból. Az meg milyen már, hogy egy B@sszunk be című számra is lehet szavazni? EPIC!

 

 

Ami Danit illeti, őt korábban abból az azóta már sajnos feloszlott Csodagyerekből ismerhetjük, amelyről még két és fél éve – az egyik elsőként – írtunk itt a Titánokon. Most pedig adja magát a kérdés, honnan jött a DÁNÓ koncepciója. „Az ötlet kb. 2 évvel ezelőtt jött. Csinálni akartam valami olyat, ami abszolút az enyém, ahol nem kell mással konzultálnom, amikor nem csapatmunka van, hanem egyedül rajtam van a felelősség” – jött a gyorsválasz.

 

Az első fél évben ötletelgetett, jegyzetelt, kereste azt, hogy mit akar mondani, és hogy. Aztán elkezdte összeállítani a dalokat, ami kb. egy éven keresztül ment; akadt, amit kidobott, volt, amit átalakított, és végül tavaly ősszel kezdődött a stúdiómunka, ami nagyjából fél évig tartott, kisebb-nagyobb szünetekkel.

 

Az egész egyébként onnan jött, hogy nagyon idegesítettek a korrekt, szorgalmas, aktuális irányzatokba minél tökéletesebben besimulni vágyó produkciók. Félreértés ne essék, elismerem az ilyet is, elismerem a munkát mögötte, főleg ha a végeredmény egy jó anyag. De úgy éreztem, az én feladatom megpróbálni ezt ellensúlyozni, ezzel effektíve már előre kudarcra ítélve a produkciót. Mert mindenféle marketinges megközelítést mellőzve, piaci igényeket fel nem mérve csináltam egy kislemezt, aminek annyi a lényege: igenis adjunk már hangot annak, hogy sokszor azt érezzük, hogy egy rakás szar, amiben élünk – ezt nem gáz kimondani! Ettől senki sem lesz rosszabb ember, csak legalább néhány percig nem hazudik magának

– összegezte a koncepciót.

 

Nos, önmarketing ide, piaci igények oda, ez a lemez több, mint rendben van. Nem hiába lehet majd a nyitódalára is szavazni! Aki pedig szeretne pacsizni Danival is, jöjjön el Az év dala voksolást elindító december 18-i ÉLŐ közönségtalálkozónkra! ITT az esemény, már csak ezért is érdemes csatlakozni meg a haverokat is hívni! Egyre jobb lesz 😉

 

További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!

Balogh Roland