Megújulás, nyomáskényszer, kitartás és suhanós, kicsit feszes tempó – Dimivel és Yorgosszal kiveséztük az új lemezzel jelentkező Deep Glaze elmúlt négy évét.
November végén megjelent az Arcadia albumotok, négy évvel a legutóbbi korong után. A sajtóanyagban amit olvastam, az áll röviden összefoglalva, hogy ez egy fontos mérföldkő a ti életetekben, egy korszakot lezártok, és ezzel egy új kezdet el is indul. Mihez képest új és mi indította el ezt a korszakváltást?
Dimi: Alapvetően ez egyfajta lezárása ennek az elmúlt négy évnek, amikor kicsit nehezebb volt alkotni. Nehezebben történtek a dolgok a zenekar táján, a belső dinamikával is több feszültség volt. Ezt oldotta fel igazából egy új lemez, amit új zenésztársainkkal írtunk meg és adtunk ki. Az Arcadia ennek a kapcsolatnak a gyümölcse, az első metamorfózisa.
Említetted, hogy ez egy nehéz időszak volt, és akkor erre gondolom még a Covid is rájött. Ahogy olvastam, az Arcadia bizonyos részei Yorgos házistúdiójában készültek. Tudott valahogy a karantén mégis hozzájárulni az albumhoz?
Yorgos: Igazából tavaly nyár elején, még a karanténban kezdtem el. Valójában ezen annyit kell érteni, hogy tudok otthon felvenni gitárt, meg van két monitorom, ilyesmik. Ekkor volt először az, hogy megpróbáltam összerakni úgy egy számot, hogy már nem együtt vagyunk a próbateremben a többiekkel, mert kiderült, hogy már annyira nem működik. Nyilván a tagcserék miatt is nehéz lett volna. Lehet, hogy ezt már túlléptük, már nem tudjuk úgy lehozni, hogy a próbateremben írjuk meg a számokat. Adott volt a szituáció a karanténban, úgyhogy elkezdtem írni a cuccokat. Aztán azokból demókat mutattam a srácoknak, ők is küldtek nekem ötleteket, végül pedig egy kész demóval mentünk le a terembe, és akkor játszottuk össze, hogy élőben is működjön. Legfőképp ez volt a kiindulási pont nagyjából másfél éve, aztán meg ráálltunk közben. Összebarátkozunk az új tagokkal, elkezdtük feldemózni a lemezt. Nagyjából így.
Dimi: Igen, alapvetően az új tagokat egyből új dalokkal fogadtuk, és a munka közben állt össze a zenekar. Talán a nulladik lépés az az volt, hogy egyből megkapták az új trackeket és már úgy jöttek, különböző fázisokban.
Érezhető volt, hogy a dalok most nem közös együttlétből, Yorgos egyszemélyes munkájából fakadnak?
Dimi: Szerintem nagyon fontos, hogy ez így volt most, mert nagyon sokáig nem is tudtunk találkozni a karantén miatt. És hogyha vártunk-vártunk volna, akkor most nem lenne lemez.
Yorgos: Kicsit egyértelmű helyzet volt.
Dimi: Muszáj volt dolgozni azon, hogy legyenek új ötletek, és érkeztek is. Ugyanakkor volt lehetőségünk rengetegszer eljátszani a dalokat, mindenki magáénak érzi, mindenki bele tudta tenni a kéznyomát..
Yorgos: Az nagyon fontos, hogy mindenkihez valamennyire kötődjön az az egész setlist, meg minden, amit játszunk. Legalább valamennyire, mert különben nem lehet hosszú távon ezt így csinálni. Vagy hát én hiszek abban, hogy ennek van egy különleges ereje, ha mindenkinek van egy kicsi a szívéből a számokban. Szeretünk élőben játszani, és nem akarjuk elveszíteni azt a jó összhangot,azt a hangulatot, ami a létezést illeti.
Dimi: Ne legyen sessionös.
Yorgos: Ne legyen meló… Gyányi Marci, a basszusgitárosunk, aki először csatlakozott, meg a dobosunk, Klausz Ádi nagyon sok zenekarban játszanak, és így is tök megtisztelő, hogy végül így nyomják velünk maximálisan a próbákat, meg a mindent, ami létezik. Én attól féltem igazából, hogy nem fogunk már annyira egy összetartó zenekarként működni, mert nyilván mindenkinek van egy picit más.
Dimi: A Klausz Ádinak volt egy pont, hogy húsz zenekara volt egyszerre. Tényleg! Kimondani is sok
Yorgos: Ott is volt egy pillanat, amikor mondta, hogy sok, le kell adni. Nekem magyarázta, hogy „leadom ezt, meg azt” én meg vártam, hogy na, akkor most akkor innen is kilépsz? És mondta, hogy nem, ami meg kurva jó.
Dimi: Ez egy jó visszajelzés nekünk is. Nyilván jó közösséget kovácsol, hogy tényleg mindannyian szeretik ezt a zenekart, és magukénak érzik. Egyetlen percig sem merült fel gond az egyenrangúság kérdése kapcsán.
Yorgos: És viszonylag nagyon könnyen tudjuk szervezni a próbákat, koncerteket. Nyilván vannak egybeesések, meg van, amikor kellemetlenül jön ki, de mindenki maximálisan benne van a koncertekben, meg a próbákban, ami tök jó.
Ha már így belementünk a tagmozgásokba, érdemes még arról beszélni, hogy mi okozta ezt a mozgást körülöttetek, vagy csak a jelen helyzetről érdemes?
Yorgos: Annyi, hogy más élethelyzetekben találták magukat.
Dimi: Sokan igazából nem is zenélnek azóta. A zene helyett másban próbálnak kiteljesedni, és amit csinálnak, abban reméljük, hogy sikeresek.
Yorgos: Biztosan sikeresek.
Dimi: Igen, a zenekarban pedig azok maradtunk benne, akik zenélni akarunk és/vagy ezt a Deep Glaze-ben képzeljük el.
Hogy lehet integrálni ezeket az új zenészeket egy már meglévő Deep Glaze-be? Tehát itt azért nem a semmiből jövő zenekarhoz kellett csatlakozni, hanem már meglévő történetetek volt.
Yorgos: Hát igen, de azért hosszú is volt ez az időszak, ameddig cserélődtünk. Elindult, azt hiszem, még anno a Zolival, aki a basszusgitáros volt.
Dimi: 2019. augusztus végén.
Yorgos: De már ott is nagyon forró volt a levegő körülöttünk, és már készültünk arra, hogy itt lesz valami történés.
Dimi: Vagy mi, vagy ő.
Yorgos: Igen, tehát hogy lépni kell, és akkor ez meg is történt. Egyébként szerintem mindenkivel nagyon kedvesen köszöntünk el egymástól, és nincs közöttünk semmi harag. Mivel ez egy hosszú folyamat, ezért hozzászoksz. Már megtanultuk, hogy hogyan kell minél gyorsabban, minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb veszteséggel ezt úgy lerendezni, hogy senkinek ne fájjon. Ezen tovább kell lépni. Nyilván ez egy szempontból kicsit olyan, mintha egy ilyen Kft-t vinnél. Sajnos az érzelmi részét már el kell engedni, és azt meg nem engedhetjük meg magunknak sem, hogy…
Dimi: …három hónapig nyalogassuk a sebeinket. Zenekar vagy van, vagy nincs!
Yorgos: Rögtön kerestünk embereket és működött, ami viszont már teljes mértékben szerencse, azt kell mondjuk.
Dimi: Nyilván első szempontból a legfontosabb az, hogy tetszik nekik a zene. Tetszik nekik a zenekaron belüli légkör. Őszinték voltunk velük, nem mondtunk nekik semmi többet, mint ami. Elmondtuk nekik, hogy mi szeretjük ezt csinálni, és szeretnénk, hogy ők legyenek ebben a partnereink.
Yorgos: És visszakaptuk ezt az őszinteséget is igazából. Szóval ez így tök jó. Nagyon jól sült el.
Mennyire lehet akkor ezek után azt mondani, hogy a Deep Glaze az egy kétszemélyes együttes? Miben több a Deep Glaze, mint Yorgos és Dimi, őket kiegészítő támogató zenész barátaikkal?
Yorgos: Szerintem nélkülünk, ha mi nem lennénk ennyire kitartóak, és ezt most nem arcoskodásból mondom, sőt! De ehhez kell egy hozzáállás, meg kell kitartás.
Dimi: Igen-igen, de mindenkinek megvan a lehetősége, hogy beszálljon a dologba, érted. Mostantól teljes értékű zenekar van, így hála Istennek nem kell úgy pusholnunk az egészet, mert örömmel jönnek le próbálni, örömmel megyünk el koncertezni, örömmel hoznak témákat, örömmel osztjuk meg mindazt, ami van. És most abszolút jó a belső kohézió.
Négy év telt el azóta, mióta legutóbb kiadtatok egy albumot. Ilyenkor mennyire éreztek egy nyomást, akár külsőt akár belsőt, hogy most már valamit le kéne tenni az asztalra?
Dimi: Teljes mértékben. Igazából felgyorsult a médiafogyasztási szokása az embereknek. És ha egy zenekar nem ad ki most már félévente egy pár trekket, akkor eltűnik. És azért mi négy évig nem adtunk ki semmit. Közben volt egy ilyen streaming-bumm, satöbbi. Valószínűleg meg is sínylette a zenekar elérését ez, meg tökre megváltozott az egész online tér is. Úgyhogy hatalmas nyomás volt rajtunk. Kiváltképp azért, mert egy ideig nem is jöttek a dalok. Egyszerűen nem volt jó belső dinamika.
Yorgos: Nem is volt nagyon lehetőség.
Dimi: Igen, és ott volt az, hogy kéne kiadni dolgokat, de nem működik, miért nem működik…? Aztán egyfajta öntisztító folyamat indult el, kicserélődtek a zenésztársak, így vagy úgy.
Yorgos: Igazából a Monotony-t azt már ketten mixeltük. Ott kezdett szerintem kialakulni az, hogy igen, magunkra számíthatunk. Mi vesszük olyan szinten komolyan egymás felé is szerintem, hogy tudunk egymásra számítani.
Dimi: A slusszpoén az, hogy amikor elkezdtük a demóját az új lemeznek, még a Bence dobolta fel. A stúdió előtt egy nappal mondta, hogy ő kiszáll a zenekarból. A próbateremben voltunk, hogy holnap lenne a felvétel…
Yorgos: Ott voltunk a Keleti Blokkban, és mondta a Marci, hogy hát itt gyakorol lent a Klausz Ádi, aki tök jó. Én láttam őt még anno Mordái próbán dobolni, és csak néztem, hogy ez a csávó nagyon keményen ott van, de nem tudtam róla mást. És mondta Marci, hogy lehívja, menjünk már le sörözni. Ott volt egy ilyen kis söröző.
Dimi: Tényleg, az még abban a pillanatban volt, amikor a Bence elköszönt, hogy cső, és lementünk egyből. Ittuk a sört, beszélgettünk, és már próbáltunk tíz perccel később, vagy húsz perccel később, és másnap, hogy feldobolta!
Forró váltással érkezett akkor.
Dimi: Tényleg, amúgy visszagondolva teljesen, filmbe illő az egész. De mi már meg se lepődtünk rajta annyira groteszk volt.
Yorgos: Nem, tényleg. Már valahogy nem.
Jól olvastam, hogy ti is online koncerteken teszteltétek az Arcadianak a dalait a közönségetekkel?
Dimi: A live setünk igazából az új lemez volt, meg azok a dalok, amiket együtt dolgoztunk ki az új setuppal, és nem is nagyon nyúltunk bele a régi
dalokba. Ezeket vittük el a legtöbb live streames dologba. Abszolút, igen.
Az albumról eddig készült cikkekben ilyen szavakat használnak, hogy egy elvágyódás, egy új világ, egy szebb világ, egy gyermeki idillikus térbe való visszavágyódás.
Dimi: Hello, 2022! (nevetnek)
Honnan kell elvágynotok és hova?
Dimi: Igen, most valószínűleg az elmúlt négy évből kaptál egy jó nagy szeletet, hogy mikben volt ez a zenekar, hogy milyen rapszodikus volt ez az egész. És talán innen vágyódtunk el egy olyan idilli állapotba, ahol van egy zenekar, akik csak megírják a dalokat, elmennek koncertezni, és úgy működik, mint egy zenekar. Se több, se kevesebb, csak egy zenekar. Ezt akartuk megmutatni.
Yorgos: Ez inkább egy érzelmi dolog, tehát nem helyszíneket kell itt most elképzelni, hogy honnan hová, hanem mondjuk ha lelkileg úgy érzed magad, hogy tudsz felszabadultan játszani, ahol meg lehet érkezni, egy biztonságos környezetbe, Hogyha öt ember zenél együtt, ott azért nehéz a belső kommunikáció, meg ez azért egy nagyobb feladat, hogy egység legyen a zenekarban.
Az album dalaiban szerintem az eddigiekhez képest markánsabbak a szintis témák, és talán mintha még egy picit a melodikussága felé közeledtetek volna. Ez tudatos? Ez így alakult? Vagy ez történik akkor, hogyha Yorgos veszi kezébe a dalszerzést?
Dimi: Régóta szerettük volna.
Yorgos: Már azért kísérleteztünk vele, főleg a Monotony-nál, szerintem ott nyílt meg jobban ez a dolog. Szerintem kicsit post-punk, kicsit megmaradt a pszichedelikus rész, és még egy indie-vonulat is van a számokban. Valószínűleg rám is ragadt a Molchat Doma, meg orosz post-punk, vagy bármilyen post-punk zenekaroknak ez a suhanós, kicsit feszesebb tempója. Az indie rész meg abban nyilvánul meg jobban szerintem, hogy most voltak először értelmezhető refrének, vagy nagyjából olyasmi, amit standard refrénnek nevezhetünk,
Dimi: Igen, ezt lehet hívni tudatosnak. Szerintem a szintetizátorok tudnak egy olyan instant moodot adni, hogy ha jól választja meg az ember a hangszínét, már-már wave-tech.
Yorgos: Igen, nagyon dúsítja az egész sound-összképet szerintem, meg igen, egy jó mood. Az mindig is koncept volt nálunk, hogy erős hangulatot tudjunk kreálni, akár érzelmekkel, gondolatokkal, színekkel, meg mindenféle szép dologgal.
Dimi: És akkor itt említsük meg azt, hogy az új szintisünk Csernovszky Márk, ő is egy hatalmas fenomén, nagyon nagy kvalitásokkal rendelkezik. Nagyon jó arc. Az ő személyében – de már az elődjénél, Fülöp Daninál is – nyílt egy olyan lehetőségünk, hogy bármi megtörténhet a szintetizátorral, amit kitaláltunk. Nem voltak technikai, hangzásbeli akadályai soha.
A veletek készült beszélgetésekben azért lépten-nyomon elő-előkerül a görög népzene, és már mintha ígéretet is tettetek volna arra, hogy egyszer majd lesz egy ilyen stílusú lemezetek.
Yorgos: Ajj, ne basztassatok mááár… (nevetnek)
De, ez most az a basztatás. Tényleg lehet rá számítani majd a jövőben? Vagy hogy álltok most ehhez? Lesz még görög népzene által ihletett Deep Glaze anyag?
Dimi: Élőben biztos, hogy játszanánk. Szerintem már lehet, hogy nyárra is elvihetnénk egyet.
Yorgos: Dimi már küldött ilyen dalt, pont akkoriban, amikor íródtak a számok, csak az még nem került rá erre a lemezre. De eléggé a pszichedelikus-mediterrán skáláknak a keveredése a szám, és azt már összeraktuk, és játsszuk is élőben. De ez egy lassú folyamat szerintem, mert nagy falat rockot és görög népdalokat keverni. Jól hangzik, de szeretnénk tényleg ízlésesen valahogy eljutni odáig, hogy csak ezzel foglalkozunk, erre ráállunk, és akkor ilyen is lesz, igen, egy ponton. De az egy koncept album lesz szerintem. Most az, hogy berakjunk három görög buzuki számot, buzuki rockot egy pszichedelikus albumra, az egy kicsit olyan, tudod, mintha erőltetni kéne, hogy görögök vagyunk, és azt nem szeretnénk. Az úgyse lesz önazonos szerintem. Szóval lesz ilyen, vannak erre ötletek is. Nagyon szívesen feldolgoznék régi számokat. Nagyjából ennyi van most ezzel. De van egy Gyros munkacímű számunk, ami már nagyon izgalmas. Ritmikában és skálákban is azért erősen megjelenik a görög hatás benne. Azt nehéz lenne letagadni szerintem, tényleg hallatszik a dolog.
Így a beszélgetés végéhez közeledve azért egy dolog még mindig foglalkoztat: mennyire fő profilotok nektek a Deep Glaze? Hol helyezkedik el abban a koordináta rendszerben, ami benne van a Fran Palermo és a filmszínészet is? Mennyire a Deep Glaze köré szerveződnek ezek, vagy sorolódnak be a többi önmegvalósítás mellé?
Dimi: Szerintem az a jó, hogy nem annyira végletes igazából egyikünknek se a magánélete, se a szakmai élete, úgyhogy igazából nem kell nagyon rangsorolni. De a közepén abszolúte, persze. A legfontosabb.
Yorgos: Kell valamikor áldozatot hozni, de szerintem ez benne van.
Dimi: Nem megy még semminek a rovására, se ez, se az.
Yorgos: Meg valahogy szerintem direkt úgy alakítottuk az életünket, hogy beleférjen annyira és annyi, amennyit magunk felé állítunk elvárásként. Hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljünk amellett, hogy bármi mással foglalkozunk. Tehát nekem azért eléggé középpontban van. Mikor mondjuk forgatás volt anno – az is már vagy három éve volt – akkor is próbáltunk mellette, amennyi belefért. Próbáltunk koncertezni, és volt olyan, hogy én hazaértem reggel 9-kor forgatásról, délután játszottunk a Bánki-tón, és másnap meg mentem vissza megint forgatni délután négytől. Akkoriban is próbáltuk középpontba helyezni ezt a dolgot szerintem.
Dimi: Abszolút, abszolút. Szerintem a középpontban van teljesen, tehát nem hanyagoljuk el, egyáltalán nem priorizálunk semmit vele szemben. A legtöbb része úgyis időmenedzsment igazából.
És az eredményét pedig ennek érezzük is minden egyes albumnál, meg minden egyes dalnál, hogy mennyire erre koncentráltok, amikor ezzel foglalkoztok. Mennyire tartjátok még rétegzenének azt, amit csináltok? Pár évvel ezelőtt volt azért egy nagy pszichedelikus hullám Magyarországon, amit szerintem akkor is kevesen csináltak jól, és azóta pedig kevesen is maradtak. Rátok mindkettő igaz, meg is maradtatok, és jól is csináljátok. Találtam egy idézetet, Yorgos, ezt 2019 októberében mondtad: „nehéz ilyenfajta zenét játszani, mert ha nem lépsz fel a Budapest Parkban, hiába adod bele a szíved-lelket, sokan csak hobbinak tekintik a zenekarozást, és emiatt könnyű elhinni, hogy nem igazi munka, amit csinálsz”. Budapest Parkos koncert nem jött össze, ellenben a A38-as meg Akvás is volt. Megvan ettől függetlenül ez a szintlépés? Hogy érzitek, tényleg nem vesznek titeket komolyan?
Yorgos: Nagyot mondtam itt a Parkkal (nevetnek).
Dimi: Az az igazság, hogy jól belekérdeztél, mert most fog kiderülni a következő másfél évben, hogy hogyan tudunk elrugaszkodni ebből a keserű négy évből, mert az azért megtépázta a zenekart, pont erről beszéltünk az elején. Én azt mondom, hogy ezzel a lemezzel megyünk nulláról-egyre vissza. Valamerre valahonnan, ahonnan lekerültünk egy picit, mert inaktívak voltunk. Az ezt következő élet, tehát ez az új izé, ez az Arcadia, vagy akármi, az fogja eldönteni. Ez az új fejezet most indul.
Yorgos: Meg azért is nehéz most erről beszélni, mert kimaradt másfél-két év. Nyilván ha tudtunk volna mellette játszani… Tehát azért az kell. Szerintem az, hogy mondjuk még anno, amikor elmentünk orosz turnéra kétszer is, azért az egy olyan évindító ilyen löketet adott, hogy attól hiszed el! Nem attól, hogy otthon ülsz, és írod a számot. Mert akkor semmit nem hiszel el magadról, sőt, talán azt se. Érted, senki nem tudja, hogy milyen a szám, te se tudod, most együtt megcsináljátok, persze az is ad valamit, az is egy öröm. De kurvára kell az a löket, hogy tudjuk, hogy játszunk élőben. Ha látod, hogy eljönnek az emberek, az nagyon sok energiát ad, és csak akkor lehet elhinni szerintem, még ha nem is ott tartasz, ahol vagy, akkor is elhiszed magadról, hogy te vagy a világ legjobb rock sztárja, és az kell. Anélkül nem lehet csinálni, nem lesz önazonos szerintem. De hát próbálkozunk. Nyilván mindenkinek van nehezebb időszaka. Van, amikor nem jön össze úgy az élő, ahogy akarjuk, de attól függetlenül ez ad nekünk ilyen szép gondolatokat.
A Deep Glaze december 10-én a Turbinában játssza el élőben új lemezét, az Arcadiát.
Ha kedvet kaptatok és szeretnétek magyar dalokat hallgatni, KATT a Titánok Spotify-ra! Csak jókat mutatunk!
Érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
