Dobos Kristóf, alias DRMRZ nem pihen. 2018 egyik legizgibb koncepciójának új, Kaleidoscope című lemezét is nálunk lehet először meghallgatni. Premier + interjú.
Nem vicc, idén már a hatodik anyagával köszön be Dobos Kristóf, azaz DRMRZ. A tempó tényleg őrült, az ember csak kapkodja a fejét a sok szám hallatán, a választék ezúttal is csak tovább bővül 😀 A villámrajt és a dalcunami mellett közben a megjelenésekkel párhuzamban lassan kezd kikristályosodni az élő megszólalás koncepciója, azaz úgy tűnik, hogy Kristóf szólóprojektje kilép a nappali árnyékából, ami minden szempontból fontos mozzanat.
A most először nálunk hallható Kaleidoscope néven megjelenő lemez folytatása annak az egyébként itthon hangulatilag némiképp hiánypótló vonalnak, ami mentén idén az egész koncepció elindult. A szobafíling – illetve a szerző elég széles spektrumon mozgó zenei ízlése miatt a számok tök személyesnek hatnak, kellemesen belépnek a befogadó intim szférájába, épp ezért is érezhetjük közelinek, meghittnek a DRMRZ-dalokat. Az új albumon ugyanakkor akad bizony kikacsintás, egy-két helyen olyan megoldások, húzások tarkítják a lemezt, amelyek egyértelműen jelzik, a szerző nem zárkózik el a kísérletezéstől, az új árnyalatoktól sem.
Miközben egyébként tavasz óta már sokadjára írunk a formációról, épp cikkírás előtt villant be, hogy klasszikus interjút még nem is csináltunk Kristóffal. Így ezúttal, ha elindítjátok a lemezt, a hajtás után kiveséztük vele az idei évet. A beszélgetésből az is kederül, minek hatására döntött úgy, hogy 2018-ban dalcunamit zúdít a világ, illetve jelenleg hogy áll a az élő megjelenéssel. Érdemes tehát zenehallgatás közben továbbolvasni 😉
Mikor és miért határoztad el azt, hogy nemes egyszerűséggel dalcunamit zúdítasz a világra, és egy év alatt annyi számot adsz ki, amennyit más olykor egy életmű alatt sem?
Újévkor megfogadtam, hogy amit idén írok, azt nyílvánossá teszem. Szimplán úgy alakult, hogy ekkor a korábbi zenekarom már huzamosabb ideje nem működött, én meg ilyenkor egy idő után alternatív megoldásokat keresek, hogy zenélni tudjak. Már a Black Stubs előtt – amely ugyancsak nálatok premierezett –, 18-19 éves koromban is írtam lemezeket a debreceni hálószobámban, amikor éppen nem volt aktuális működő zenekarom. Illetve, a Symbol Syndorme-ot is megelőzte pár máig kiadatlan anyag. Igazából nekem tényleg ez az egyik (ha nem az) elsőszámú szórakozási formám, illetve, ami ezen felül magyarázhatja a dalok mennyiségét, azok a kellemes visszajelzések. Ha én élvezem csinálni és van akár 5-10 ember, aki szívesen hallgatja, már megérte, mert win-win szituáció.
Nem félsz attól, hogy a nagy zajban az emberek nem hallják meg a lényeget? Azaz, akkora dózist kapnak tőled, hogy egyrészt nem értékelik mindazt, amit a zenéd ad, másrészt pedig a sok számban elveszve, nem tudják mit hallottak az elején, mire a végére érnek?
Van egy hangzáskarakterem, de igyekszek lemezről lemezre mást adni. Kísérletezek, mert a zene rengeteg vonala érdekel, és úgy vagyok vele, hogy amíg képes vagyok minden anyagon kicsit másmilyen lenni, addig tarthatom magam az újévi fogadalmamhoz. Mindemellett most kicsit lehet, hogy át fog rajzolódni a dalírási mechanizmus, és moderálom magam. Egyébként pedig nem gondolnám, hogy ez a dalmennyiség problémás lenne. Akinek tetszik, amit csinálok, szeretni fogja, akkor is ha sok van belőle. Sőt! Én személy szerint egy csomó egy EP-s zenekart elfelejtek, vagy lemorzsolódik a hallgatott zenéimből, mert túlhallgatom azt a kevés hanganyagot, ami elérhető.
Tényleg, te minden egyes dalodat fel tudod idézni, amit az idén kiadtál?
Persze. Nem tudom mindet eljátszani egyből, főleg nem minden sávot, de tudom, hogy melyik cím alatt milyen zene lapul. Ebben benne van az is, hogy sokat hallgatom őket, mert az ember olyan zenét ír jó esetben, amit szívesen hallgat. Valahol ez néha már olyan, mintha a saját életemhez írnék aláfestő zenét. Pont emiatt nyers, demószerű a megszólalásuk is néhol. Van egy ötletem, hogy mit hallgatnék, megírom, hallgatom egy ideig, aztán megunom, és írok újat.
Egy magyar srác félúton a korai Jack White és PJ Harvey között
Picit a koncepcióra rátérve, korábban sok mindennel próbálkoztál, sok mindenben benne voltál, a DRMRZ esetében mennyire építkeztél tudatosan? Például, hogy a zene, amit csinálsz, bizonyos szempontból itthon hiánycikknek számít.
Az említett hangzást az élő hangszerek és a midi keverése váltja ki, ami kézenfekvő volt itthon. Azzal, hogy a nappaliban készítettem zenét a zenei ízlésem is elindult a nappaliban elkészíthető zenék felé. A kedvenc zenekarom is egy nappaliban írta az eddigi egyetlen lemezét, ami nem mellesleg az egyetlen lemez, amit még nem tudtam túlhallgatni, pedig 1-2 éve próbálkozok vele. Ezt a zenekart, a Lewis del Mar-t egyébként nem ismerik itthon túl sokan, mégis gyakran volt nagy sikere a legkülönbözőbb társaságokban, amikben megszólalt. Ez is mutatja, hogy az eszköztárban van lehetőség, mert rengeteg módon lehet használni, én pedig tényleg nem csinálok mást, csak játszok az aktuálisan itthon lévő hangszerekkel. Szeretek struktúráltan játszani, és nyílván vannak irányonalaim, de igazából legtöbbször csak hagyom, hogy jöjjön, ami éppen jön. Nekem ez jön. Lehet, azért, amit hallgatok, de ez szerintem mindenkinél így van egy bizonyos pontig.
Mi már korábban többször beszélgettünk róla, az élő megszólalás hogy áll? Mikor lesz DRMRZ koncert?
Volt nyár végén egy kétségbeesett Facebook posztom, amire szerencsésen reagált 4 kiváló zenész, és jelenleg már van több dal is, ami megszólal. Kellően másképp, színpadképesen. Ha netán ott lennénk a Kikeltető élő fordulójában, akkor annak a fél órás játékidejét már magabiztosan ki tudnánk tölteni. Ha nem választanak be viszont kitoljuk tél közepére a színpadi megjelenést, hogy kellően hosszú és stabil szettet tudjunk összerakni stresszes rohanás nélkül. Nyílván most még benne van a levegőben, hogy amíg van miért rohanni, addig rohanunk, és nagyon szép tempóban állnak is össze a dalok, de ha nincs az ember előtt egy dátum, hogy ekkorra ennyit, akkor kicsit lentebb veszi a fordulatszámot. Ez mindig ilyen.
Ahogy említetted, bekerültél az idei Keret Kikeltető legjobb harminc zenekara közé, és tudjuk, hogy fontos visszajelzések az ilyen megmérettetések. Te tervezed, hogy a jövőben is nevezel ilyesmikre? Szerinted mennyit dobnak, ha igen, miben a különböző zenei „versenyek” egy-egy formáción?
Szerintem rengeteget dobhat egy-egy hasonló megmérettetés egy zenekaron. Ezeken ismerhet meg a szakma, továbbá egyéb anyagi, illetve lehetőségbeli támogatások kaphatóak, amik nélkül ugyan el lehet kezdeni ezt az egészet, de lényegesen nehezebb feladat végig is vinni. Minden ilyen tehetségkutató mást ad és más az értékrendszere is, ami nem meglepő, mert minden fülpárra más ízlés jut, és jellemzően más emberek választják ki a bekerülő zenekarokat. Ez a Kikeltető nekünk is azért jó, mert ezzel is eljuthat a zenekar a hazai célközönségéhez. A hazai élő-fellépős opciók közül szerintem ehhez illik a legjobban a zenénk, de lehet tévedek. Kiderül.
Azt is mondtad, egyre jobban figyelsz arra, hogy az egész – a közösségi médiás megjelenésektől az imázsig – egy egésszé álljon össze, sokkal tudatosabb építkezel. Ahogy arról is beszéltünk már, nehéz jó menedzsert találni, aki mondjuk egy ilyen koncepcióban komoly fantáziát lát és beleáll. Neked most segít már valaki, hogy néz ki a háttérmunka?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert többen is látnak fantáziát a dologban és segítenek, hogy legyen valami ebből a projektből. Gabi, a dobosunk ilyesmit tanul és rengeteg jó ötlete van, de egyébként mindenki hozzátesz valamit a zenekaron belül a hangszeres ötleteken felül is. Továbbá vizuális megjelenésben állandó segítségként csatlakozott a kis csapatunkhoz Szvitek Tímea, aki online, illetve későbbi élő, vizuális megjelenésinkért vállalt felelősséget. Menedzsment, szervezés, illetve kommunikáció területén pedig Barna Eszter segít ki, de nyílván az ő feladatköre a későbbiekben lesz jelentősebb, amikor már egy magabiztos órát a színpadon tudunk tölteni.
A közeljövőben mi várható tőled? Folytatódik a dalcunami?
Tegnap azt beszéltük próbán, hogy moderálom magam és átalakítjuk kicsit a dalszerzési mechanizmust, de most, amíg írom a választ, is szól egy dal a háttérben, amiről már csak egy verzényi szöveg hiányzik, szóval nem ígérek semmit 😀
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
