Dobos Kristóf olyan lemezt pakolt össze, amit sokáig emlegetünk majd. Ráadásul mindezt egy nappaliból! A DRMRZ: Symbol Syndrome simán az év anyaga lehet. K.O.!
► For English version, please CLICK HERE ◄
Fogalmam sincs, mit kéne írnom! Nincsenek szavaim. Pedig most kellene valami ékesszóló litánia. Olyan cuccba futottam bele ugyanis, amit szerintem nem csak én fogok még jó ideig emlegetni! Merthogy, atyaég!!! Aztán jellemző, ilyenkor nem jönnek a szavak. A lényeget összefoglalva: Dobos Kristófot még a Black Stubs nevű formáció kapcsán ismertem meg – szűk két éve készítettek két számot, amit mi premiereztettünk meg. Ügyes, kicsit noise-rockos, blues-os cucc volt; a zenekarnak akadt pár koncertje, de egy ideje csend honolt arrafelé. Aztán Kristóf meghívott, lájkoljak egy fura, és kicsit nehezen megjegyezhető, DRMRZ nevű zenekari Facebook-oldalt. Oké. Miért ne? Mondtam magamnak, akkor hallgassuk is meg azt, amire nyomtam a gombot. És… És… És…
Tudom, sokszor visítok, hogy TEJÓÉG!!! De most, ha lehet, teli torokból üvöltök. Ez a lemez telitalálat, ráadásul egy olyan hangulatot hoz, amiből, mondjuk úgy, akkora hiány van itthon, mint az állat. Igazi hiányzó láncszem. Nem mellesleg, ahhoz, hogy ilyesmit hallgassunk, egészen Jack White-ig vagy épp PJ Harvey-ig kell mennünk. Ez a Kristóf gyerek meg itt kopog a bejárati ajtónkon, öt hét alatt, tök egyedül a nappalijában összerak, és felvesz egy ilyen cuccot! Mi az isten? A dalai visznek magukkal, csontig hatolnak, és annyira, de annyira baromi jó világgá kürtölni, hogy haver, egy magyar gyerek is tud ilyet! Annyira fasza az egész, hogy felesleges tovább szaporítanom a szót, az anyag magáért beszél! Szóval, lehet szépen rongyosra hallgatni! Nagyon megéri!
S hogy miként született maga a lemez, arról maga az alkotó így mesélt nekem: „Egy számmal egy, maximum két napot foglalkoztam. Sokszor hajnal 2-3 körül énekeltem fel őket, hogy ne szakadjon meg az adott lendület.” Mint mondja, a dalok igazából kicsit a személyes problémáira, kicsit pedig általános társadalmi furcsaságokra reflektálnak – gyakran erősen párkapcsolati vonatkozásban. „Így kivételesen a zene volt előtérben nem a szöveg, ami jelen esetben szerintem egy kommentár a zenéhez.”
S ugyan érződik rajta a szobaszag, van benne némi amatőr báj, de mégis annyira jó, hogy nem szegte kedvét Kristófnak a magány, és felvette nekünk ezt a kilenc számot. A kérdés pedig már csak az, vajon élőben meg lehet-e majd valamikor hallgatni őket, mert vitán felül áll, ez a cucc koncertért kiállt! Oltári szerencsénkre, a felvételek addig is itt lesznek velünk reggel, éjjel meg este.
További érdekességekért érdemes követni az Ígéretes titánok Facebook- és Instagram-profiljait. Ha pedig szeretnétek picivel hozzájárulni ügyünkhöz, szerezzetek be egy jó Titánok-pólót vagy táskát a Popshopban! Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!
